Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Ilham Kadri - a nő, aki megszelídítette a vegyipart

Írta: Isabelle Kumar  & euronews
euronews_icons_loading
Ilham Kadri
Ilham Kadri   -   Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

Egy sikeres nő, óriási küldetéstudattal: az, hogy Ilham Kadri egyszer a csúcsra tör, korántsem volt borítékolható. A Fortune Magazine szerint jelenleg ő a világ egyik legbefolyásosabb üzleti vezetője. A Solvay vegyipari vállalat vezérigazgatója. Célkitűzése, hogy a vállalatot szilárdan a fenntarthatóság útjára állítsa, miközben biztosítja a cég jövedelmezőséget.

Ilhammal az Euronews stábja egy fagyos decemberi napon találkozott, az interjú barátságos, nyugodt, anekdotázós légkörben zajlott.

Euronews: Az Ön Ars poeticáját három szó alkotja: emberek, profit, bolygó. Melyik a legfontosabb?

Ilham Kadri: Az emberek. Az embereknek kell egy otthon, amit bolygónak hívunk. És emberek, családok, társadalom nem létezik környezet nélkül. Tehát a bolygó az otthonunk, de emberekről és emberiségről is szól ez az egész.

EN: Egy dolog mindenképpen érdekes Önben, Ilham, az a mostani pozíciója,. Mint sikeres üzletasszony, keményen megdolgozott érte, de nem volt törvényszerű, hogy ezt eléri. Casablancában nőtt fel, a nagymamája nevelte, aki nagyon erős értékrendet plántál Önbe. Mi ezek az értékek, amelyek ma is meghatározzák a személyiségét?

IK: Valóban a nagyim volt a legelső példakép. Írástudatlan asszony volt, de megtanított a könyvek szeretetére és arra, hogy tiszteljem azokat az embereket, akik gondolataikat és bölcsességüket írásba foglalják. Afrikai származású nőként mindig a bölcsességre hallgatott, ezt abszolút továbbb adta nekem. Sok mindenre tanított. Arra tanított, hogy keressem meg a harmadik utamat, a marokkói lányoknak ugyanis azt mondták, hogy életükben két út van, az egyik az apa otthonától a férjük otthonáig, a másik pedig onnan a sírig. A nagyim ezen mindig nevetett, azt mondta, ez nem szexi, keressem csak meg a harmadik utat. Ezt az utat nekem végül a tanulás jelentette.

EN: Sokan nem tudjuk, mi is az a Solvay, pedig mindenhol jelen van az életünkben.Elmagyarázná röviden, mi is ez a cég?

IK: A Solvay is a 159 éves vállalat, nagyon hosszú története van. Megtalálhatóan vagyunk az autók motorháztetője alatt, az akkumulátorokban.

Nem létezik elektromos autó Solvay-alaktrész nélkül. De a gyógyszerágazatban is ott vagyunk. Víztisztításban. A higiénia területén, például azokban a gélekben, amit a Covid19 elleni küzdelemben használ mindenki. Vagy a szódabikarbónában itt vagyunk, sőt az üvegiparban, az autókban az építőiparban. A Solvay láthatatlan, de neki köszönhetően működnek más iparágak. By the way, a vegyipart gyakran hívják a többi iparág anyjának.

EN: Ami hihetetlen az Ön történetében, hogy két üvegplafont is át tudott törni. Az egyik nyilván az, hogy egy nőről van szó, a másik pedig hogy afrikai. Miben befolyásolták ezek az Ön üzletasszony létét?

IK: Valahogy sosem volt az a célom, hogy üvegplafonokat törjek át. Csak annyi volt a célom, hogy éljem az életem, az álmaimat, és kövessem azt ami a szenvedélyem. Nagyon hamar rájöttem, hogy az én szenvedélyem a tudomány és a technológia. Egyértelmű volt. Fizikával, kémiával és technológiával akartam foglalkozni. Mérnök diplomát szereztem. Aztán jött a PhD. Azután iszonyatosan elkezdett foglalkoztatni a fenntarthatóság kérdése. Ennek oka az, hogy a fenntarthatósággal már odahaza, Marokkóban, Casablancában megismerkedtem, mert nagyon takarékos környezetben éltünk. Az élelmiszer, a víz megőrzése nagyon fontos volt abban az időben.

EN: Amikor a befogadásról beszél, vagy most a nemek közötti egyenlőségről, akkor a kisebbségekről is muszáj beszélni, a fogyatékosság befogadásáról, a különböző etnikumokról, az LMBTQ-jogokról... Hogyan lehet egyetlen embernek megváltoztatni egy olyan vállalat ökoszisztémáját, amely több tízezer embert alkalmaz?

IK: A Solvay-féle sokféleség alatt természetesen a nemek sokféleségét értjük, valamint a faji, etnikai hovatartozást, vallást, bőrszínt, hátteret, gondolati sokféleséget. Mindez fontos. Ha sokszínű a körülvevő világ - miért ne lenne az - akkor elfogadásra van szükséged. Pályafutásom során gyakran láttam, hogy a sokféleség elhagyja az embert, ha az nem hallgat rá, ha nem akarja meglátni. Az én szívemhez közel áll, hiszen én magam is a befogadás és a sokszínűség tiszta terméke vagyok. Kaptam egy esélyt, de nem úgy, hogy vártam a lehetőségre vártam, hanem úgy, hogy kiprovokáltam, és amikor odaért mellém a vonat, akkor felszálltam rá. És hangsúlyoznám, nem jótékonykodásból tesszük amit teszünk, ez hatással van a lényegre. Erősebbé, nyereségesebbé teszi a vállalatokat. Munkatársaink és a jövőbeni vezetők ilyen környezetet várnak el tőlünk.

EN: A fenntarthatóság is létfontosságú tényező, és ugyancsak jövedelmező lehet, jól látom? A kérdés, hogy mikor lesz nyereséges? És a Solvay vajon készen áll-e arra, hogy a zéró emissziót tűzze ki célul?

IK: Természetesen nyereségesnek kell lennie, mert ha nem nyereséges, akkor nem is fenntartható, igaz? A szép benne az, hogy a tudomány és a technológia adja meg a választ minderre azzal, hogy új megoldásokat fog létrehozni. Most ezen az úton vagyunk. Csatlakozunk a párizsi megállapodáshoz, ami nem kis dolog, mert azt jelenti, hogy búcsút intünk a szénnek, márpedig ez a cég 159 évvel ezelőtt egy olyan a szódabikarbóna-vállalkozással indult, amely elsődleges energiaforrásként a szenet használta.Nem tudjuk, hogyan fogunk 2030-ra száz százalékosan elhagyni a szenet. De félnünk azért nem kell. Én úgy látom, hogy azok a vállalatok, amelyek nem lépik ezt meg, amelyek nem veszik komolyan a fenntarthatóság útitervét, azok el fognak vérezni. Látványosan.

EN: Ha az éghajlatváltozás, a környezetvédelem és a vegyipar szempontjából nézzük, ha rápillantunk ezekre az óriási üzemekre, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük őket zöld helyeknek. Hogy áll a szennyezéssel a Solvay jelenleg?

IK: Ez a vegyipar útjának része. Természetesen a vegyipar az egyik fő CO2-kibocsátó. Meg kell céloznunk a szén-dioxid-semlegességet, de egyedül nem fog menni. Szüksége van partnerekre. Szüksége van a magán-állami partnerségre. Cégként mi az első naptól kezdve át fogjuk tervezni termékeinket úgy, hogy egy körforgás részeként lehessen használni őket. Erre a legszemléletesebb példa a Veoilával való együttműködés, amelynek eredményeképpen az elemek újrahasznosulnak. Általában az akkumulátorokat élettartamuk lejártával eldobják. Holott miből áll az akkumulátor? Katódból és anódból. Tele nemesfémekkel, lítiummal, kobalttal. Ha kivonjuk ezeket az anyagokat, ha a hulladékot használjuk fel, akkor az többé nem hulladék.

EN: A koronavírus-járvány rengeteg nehézséget hozott emberek millióinak életébe, érdekes módon egyre inkább azt hallom, hogy a nagyvállalatok változását viszont felpörgette. Ez így látszik a cégigazgató székéből is?

IK: Ez az első alkalom, hogy több kockázatot vállaltunk önállóan, egyszerre nyertünk és veszítettünk. Először is ott az embereink biztonsága. Márciusban én voltam a fő maszkfelelős, már régen nem ügyvezető. Mindannyian kerestük, kutattuk, hogy honnan szerezzünk minél több maszkot az alkalmazottaink védelmére. Védenünk kellett likviditásainkat és készpénzünket, mert likviditás nélkül nem éled túl. Vigyáznunk kellett értékláncunkra és ügyfeleinkre, hogy ne zavarjuk meg az ellátási láncokat, mert a határokat lezárták - többek között Európában. Mondtam a csapatomnak, hogy két lehetőségünk maradt: az, hogy panaszkodjunk és kifogásokat keresünk, mert a makrók tényleg nagyon rosszak, hiszen a szállításnak is ki vagyunk téve. A második út a reform felgyorsítása és erősítése. A Solvay a második lehetőséget. Elképesztő. Annyira büszke vagyok rájuk, mert a válság kilenc hónapja után jobb társasággá váltunk, úgy hiszem.

EN: A Solvay vezetőjeként foglalkoznia kell az újraszervezéssel, az elbocsátásokkal is .Hogyan alszik abban a tudatban, hogy emberéletek mennek tönkre és a világ tovább halad?

IK: Kemény és fájdalmas. Nincs vezérigazgató, akinek feladata lenne az átszervezés. Szeretnénk növekedni. Szeretnénk munkahelyeket építeni. Megtanultam merni. Mersz kemény döntéseket hozni, nekem ez a szerepem a végrehajtó bizottságomnál, az a feladatom, hogy biztosítsam a vállalat fennmaradását a válság alatt is, és a szerkezetátalakítás sajnos része ennek, ami okoz nehéz pillanatokat. De ha nem tesszük meg, akkor kudarcot vallunk, és újabb munkahelyek tűnnek el. Viszont óvatosan és tisztelettel kell csinálnod. Elindítottuk a Solvay szolidaritási alapot. Csapatommal 15 százalékkal csökkentettük a fizetésünket. Felhívtuk a befektetőket, hogy osztalékuk egy részét adományozzák ennek az alapítványnak, hogy támogassák munkatársainkat, családjaikat és a pandémia miatt rászoruló közösségeket. Hat hét alatt 12 millió eurót gyűjtöttünk össze.

EN: Elnézve az Ön szakmai múltját, a mentorok mindig fontos szerepet töltöttek be. Még ma is mentorokat keres, sőt, fiatalabb generáció képviselőiből válogat. Miért, Mit tudnak ők tanítani Önnek?

IK: Rengeteget. Megtanítanak tanulni és újratanulni. Tanítják nekem a bölcsességüket, mert a pálya végén a vezérigazgató, a vezető dolga az, hogy letegyen egy örökséget, egy stafétabotot, jobb állapotban, mint amilyenben akkor volt, amikor a cég indult. És ez ezeknek a fiataloknak köszönhető. Én a fenntarthatóság fontosságának tudatában nőttem fel. Ez az én személyes történetem. De nem úgy nőttem fel, hogy meg kell mentenem a bolygót. Ezek a fiatalok viszont igen. Empátiával és tisztelettel fordulok a jövő generáció felé, hiszen ők lépnek a helyünkbe. Tehát meg kell hallgatnom őket, és megteszem. Ők pedig nagyon nagylelkűek a bölcsességükkel.

EN: Ön szerint, aki a legkülönbözőbb cégeknél töltött be kulcspozíciókat, mitől lesz valaki jó vezető?

IK: Érzelmi intelligencia, empátia kell hozzá. Merni kell megmutatni, hogy sebezhetők vagyunk, ez erősség nem pedig gyengeség. Ezenkívül hiszek abban, hogy az olyan vezetők, akik ezt nem teszik, azok szép lassan eltűnnek a süllyesztőben.

EN: Mi az a jó tanács, amit Önnek adtak és most továbbadna nekünk?

IK: Legyen álmunk és éljünk értük, menjünk utána. Álmodjunk nagyot, nagyobbat mint amit elérhetőnek gondolunk.