2026 elején Európa már tömeges tiltakozások színterévé vált: kiürültek az iskolák, gépek maradtak a földön, orvosi vizitek maradtak el. Hol hallatta leginkább a hangját a dolgozók tömege?
Számos európai országról él a sztereotípia, hogy különösen hajlamos a sztrájkra, és a legfrissebb adatok látszólag ezt támasztják alá.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2026 első negyedévében Portugáliában (234), Olaszországban (190), Spanyolországban (108) és Franciaországban (105) jegyezték fel a legtöbb sztrájkot a hét vizsgált uniós ország közül. Ez derül ki a mesterséges intelligencián alapuló Strike Tracker adatgyűjtő, a portugál Foglalkoztatási és Munkaügyi Kapcsolatok Főigazgatósága (DGERT), valamint az olasz, a sztrájkjog és a felhasználói jogok közötti egyensúly intézményi felügyeletét ellátó szervezet, a CGSSE által elemzett adatokból.
Ezeknek a munkabeszüntetéseknek a fő célpontjai a közlekedés, az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás voltak, de messze nem ez az egyetlen ok, amely széles körű tiltakozásokat vált ki.
Június 12-én az olasz helyi rendőrség állománya és szolgálatai országos sztrájkot hirdettek jobb munkakörülmények követelésére. Erre azt követően került sor, hogy több rendőrt is kórházba kellett szállítani szolgálat közben elszenvedett támadások után – közölték a szakszervezet tartományi képviselői.
A múlt héten Portugáliában hat hónapon belül már a második országos sztrájkot tartották, tiltakozásul a jobbközép kormány által bejelentett új munkaügyi csomag ellen.
Ezzel szemben Hollandiában 2026 első három hónapjában mindössze hét sztrájkot tartottak, így a hét vizsgált uniós országból eddig ott volt a legkevesebb munkabeszüntetés.
Hagyományosan Németországban, Hollandiában és Ausztriában a munkavállalók a többi uniós országhoz képest ritkábban folyamodnak sztrájkhoz.
Ennek ellenére az előzetes adatok szerint 2025 az Európai Szakszervezeti Intézet szerint 1991 óta a sztrájkok szempontjából rekordév lehet az EU-ban.
2020 és 2024 között Finnországban, Belgiumban és Franciaországban sztrájkoltak a legtöbben az EU-ban.
Bár a sztrájkokról rendelkezésre álló adatok szűkösek és széttagoltak, 2024-ig a nagyobb munkabeszüntetések leggyakoribb oka a bérek alakulása volt, különösen az, hogy a fizetések nem követték az infláció miatt megugró megélhetési költségeket.
Szűkülő mozgástér a szakszervezetek számára
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint a szakszervezeti tag munkavállalók aránya 1985 óta a felére csökkent: 2023 és 2024 között 30 százalékról 15 százalékra esett vissza, Belgium kivételével, amely eltér ettől a trendtől.
A 28 vizsgált OECD-ország átlagában 2024-ben a foglalkoztatott nők 14,3, a férfiak 15 százaléka volt szakszervezeti tag.
A szakszervezeti jelenlét a közszférában jóval erősebb volt: 2024-ben az ott dolgozók 41,3 százaléka, míg a magánszektorban mindössze 10,1 százaléka tartozott szakszervezethez.
Az elmúlt harminc évben jelentősen visszaesett a kollektív szerződések hatálya alá tartozó munkavállalók aránya is, különösen a közép- és kelet-európai országokban.