Mit jelent a Z generáció legújabb, vírusként terjedő sértése, és mit árul el a fiatalok gondolkodásáról, félelmeiről és arról, mi foglalkoztatja őket?
„Rizz”, „Delulu”, „Locked In”, „Glow Up”, „FRFR”, „Aura Farming”…
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Nehéz lépést tartani a legújabb Z generációs szlenggel. Az, hogy minden nemzedéknek megvannak a maga zsargonjai és kifejezései, nem újdonság, a Z generációnál és az Alfa generációnál azonban a tempó a döntő. A szlenkjük néhány nap alatt juthat el egy szűk közösségtől a világméretű viralitásig a közösségi médián keresztül, és aki nincs képben a legfrissebb kifejezésekkel, az könnyen „Unc” státuszba kerül – ez a Gen Z rövidítése az „uncle”, azaz „nagybácsi” szónak, amellyel azokat gúnyolják, akiket cikinek és a modern trendekhez képest lemaradottnak tartanak.
(Ha már itt tartunk: a „FRFR” a „For Real, For Real” rövidítése.)
A legújabb kifejezés, amely futótűzként terjed a TikTokon és más közösségi felületeken, a „polyester”.
Nem közvetlenül a szintetikus polimert jelöli (vagy mégis?), hanem új módja lett annak, hogy valamit általánosnak, hiteltelennek vagy erőlködőnek nevezzenek.
Állítólag spontán pillanat, amelyet valójában gondosan megrendeztek? Polyester.
Közszereplő bocsánatkérése, amely hamisan cseng? Polyester.
Elviselhetetlenül idegesítő influencer, aki tettetett lelkesedéssel és őszinteséggel próbál olcsó merch-terméket vagy szponzorszerződésben vállalt terméket rásózni a közönségére? Polyester. Pontosabban: „Polyester Prince”.
Ennyiből már látszik, miről van szó. Az örökösen piszkált millenniumiak kedvéért: nagyjából annak felel meg, amikor valamit „basicnek” neveznek, csakhogy a Gen Z-féle változat rétegzettebb, mint elsőre tűnik.
Mielőtt a „polyester” a műviség leleplezésének és a beszólásoknak a kulcsszavává vált volna, egy olyan rajongói TikTok-videóstílust írt le, amelyben például Pókember-jeleneteket vágtak egymás mellé villogó, zaklatott tempójú képsorokkal.
Aztán jött egy vírusvideó TikTokon, amelyben egy 18 éves fiú meséli el, hogyan képzeli el álmai felnőtt életét.
„Reggel 6-kor akarok felébredni a New York-i penthouse-omban, először a srácokkal tartott bibliatanulmányozás, mielőtt bármi másba kezdenék, aztán felnyitok egy bio yerba matét, és elmegyek reggeli futásra a Central Parkba… Felveszem a blue light szemüvegem, mélymunka, house zene, teljes fókusz. A munka felét el sem én fogom végezni, mert a Claude agentem automatikusan pörög majd a háttérben, miközben ebédelek…”
Az internet népe gyorsan „polyesternek”, illetve „polyester lifestyle”-nak bélyegezte ezt az algoritmus által tervezett, aspiránsnak szánt videót.
Nem véletlen az sem, hogy egy anyag neve került a célkeresztbe.
A kifejezés arra az ellenreakcióra épül, amely a bolygó legnagyobb mennyiségben gyártott szintetikus szálával szemben bontakozott ki.
A fiatalabb generációk nemcsak attól próbálnak eltávolodni, hogy olyan márkák ruháit hordják, amelyek ugyan jól mutatnak online, ám a valóságban kényelmetlenek és rövid életűek; a polyester környezeti hatásai miatt is tiltakoznak, hiszen ez az anyag nem bomlik le, és mikroműanyagokat bocsát ki.
Számtalan online tartalomkészítő buzdít arra, hogy selejtezzék ki a tömeggyártott, szintetikus anyagokat a ruhatárukból, jelezve, hogy nem pusztán az ultra fast fashion üzleti modelljei elleni lázadásról van szó (innen a terjedő beszólás: „It gives Shein”), hanem egyre erősebb környezettudatosságról is.
Tágabb értelemben a „polyester” népszerűsége azt jelzi, hogy az online térben felnőtt generációk kezdenek ráébredni arra, mennyire álságos, amikor influenszerek, vállalatok vagy politikusok próbálják őket általános lózungokkal és üres ígéretekkel félrevezetni.
Túl sokat látunk bele? Aligha, hiszen a „polyester” nem a semmiből bukkant fel: olyan vírusos kifejezések sorát követi, mint a „Larping”, a „Slop”, a „Performative Male”, az „Industry Plant” és persze az „FRFR” – mindegyik az őszinteségre fókuszál, és a műviséget leplezi le.
Miközben az idősebb generációk közül sokan csak a szemüket forgatják az újabb, ma még itt, holnap már feledésbe merülő kifejezéseken, a „polyester” újabb jele annak, hogy a Z generáció egészséges és egyre erősödő bizalmatlansággal viszonyul mindenhez, ami mesterségesnek tűnik. Az eredetiség iránti növekvő igényük – különösen most, amikor az MI-t olyan mértékben vetik be, hogy egyre nehezebb megkülönböztetni, mi valós és mi nem – biztató intoleranciát mutat a közösségi médiában burjánzó őszintétlenséggel szemben.
Úgyhogy ettől kezdve senki sem mondhatja Önre, hogy „Unc”.