Európa kutatói élen járnak, de hadseregei lemaradnak: világszintű az MI-, a drón-, a robotikai, a kvantum- és a kiberbiztonsági kutatás, de az USA minden rendszert előbb állít hadrendbe, mint az öreg kontinens.
Az EU 115 millió eurót fektet be az AGILE keretében mesterséges intelligenciába, drónokba, robotikába, kvantumtechnológiákba és a kiberbiztonságba. Az európai tudomány világszínvonalú, a gond viszont az eszközök és a rendszerek hadrendbe állításával van, Európa ugyanis nem képes kellő gyorsasággal fegyverré alakítani azt, amivel elméletben már készen van - írja a BCG új kutatása, amelyet Lavigne tábornokkal, a NATO átalakításért felelős egykori főparancsnokával közösen készítettek. A vita már nem az innovációról, hanem a bevetésről szól. „Messze az európaiak rendelkeznek a legfejlettebb kutatással, de az Egyesült Államok ugyanazon technológiák esetében jóval előrébb tart a szabadalmak, és értelemszerűen a gyakorlati alkalmazás terén is” – mondja Nikolaus Lang, a Boston Consulting Group szenior partnere, a BCG Institute globális vezetője. „Európa a felfedezés világában él, az Egyesült Államok pedig a hasznosításéban.”
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kutatási paradoxon
A katonai technológia, a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológiák, a drónok és a távközlés minden területén az európai tudósok készítik a világ legfejlettebb kutatásait. Papíron ez stratégiai előnyt jelentene, a gyakorlatban azonban ez az előny elvész.
A finanszírozási szakadékot nehéz figyelmen kívül hagyni. Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok 70 milliárd dollárt fektetett védelmi technológiákba irányuló kockázati tőkébe, Európa pedig 7 milliárd eurót. Az amerikai szabadalmak száma ugyanebben a technológiai körben meghaladja az európaiakat. A bevetés terén pedig még nagyobb a különbség. Európa briliáns a laborban, de lassú a csatatéren. Az Egyesült Államok fegyverré formálja az európai ötleteket, miközben Európa lemarad.
A drónok a legélesebb példa a különbség megmutatására
A szakadék a drónháborúban a leglátványosabb, sőt már veszélyes is. Oroszország ukrajnai inváziója előtt egyetlen európai hadseregnek sem volt 2000-nél több drónja, a háborúban álló felek most évente 6-7 milliót használnak el. Már ez a mennyiség is rámutatott az európai beszerzési rendszer korlátaira. A minőségi kihívás sem kisebb. „A drónok technológiailag három-hat havonta fejlődnek” – mondja Lang. „Így rendkívül kockázatos milliószám vásárolni olyan drónokat, amelyek 12 hónapon belül elavulnak.”
Az Európa által évtizedek alatt kialakított beszerzési rendszer, amelyet tankokra és rakétákra, többéves ciklusokra terveztek, képtelen tartani a tempót. A sebezhetőségnek mélyebb okai is vannak: a dróntechnológiák alapja kínai, nem pedig európai ellátási lánc.
A kontraszt Ukrajna innovációs tempójával éles. „Ukrajna háborús sebességgel innovál, Európa viszont továbbra is békeidős tempóban halad” – mondja Lang.
A hiányzó európai bevetési gépezet
Az Egyesült Államokban is van bürokrácia, de vannak kibúvók is: külön beszerzési egységek, amelyek egy ötlettől 60-90 napon belül eljutnak a szerződéskötésig, és a technológia két éven belül a csapatokhoz kerül. Európában nincs ehhez mérhető, nagy léptékű rendszer.
A márciusban 115 millió euróval elindított AGILE nem a tudományos lemaradást, hanem a szerkezeti szakadékot igyekszik csökkenteni. Az alap mesterséges intelligenciával, drónokkal, robotikával, kvantumtechnológiákkal és kiberbiztonsággal foglalkozó startupokat és kis- és középvállalkozásokat céloz. Csatlakozik az EDIRPA-hoz, az EU közös beszerzési programjához, valamint az ASAP-hoz, amely a lőszertermelést támogatja, jelenleg 31 futó projekttel.
Lang üdvözli ezeket a lépéseket, de tisztában van azzal, hogy mit jelentenek. „Ha el akar mozdítani egy tankhajót, néhány motorcsónakot kell vízre tennie” – mondja. „És azt gondolom, ezek olyan motorcsónakok, amelyek lehetővé teszik bizonyos kezdeményezések megerősödését.”
A tankhajó azonban továbbra sem halad elég gyorsan. „Az európai védelmi beszerzések 80 százaléka még mindig nemzeti szinten zajlik, a K+F 90 százaléka is nemzeti kézben van – mondja Lang. – Sokkal több ilyen kezdeményezésre van szükségünk, hogy leküzdjük azt a széttagoltságot, amelyet Európában a védelem terén látunk.”
Évtizedes feladat
Már látszanak a elmozdulás jelei. A nagy védelmi vállalatok aktivizálódnak, a minisztériumok mozgósítanak, a tudományos háttér pedig adott, de egy szuverén európai katonai technológiai ökoszisztéma felépítése azonban nemzedékeken átívelő kihívás. „Ez egy öt-tíz éves út – mondja Lang, hozzátéve, hogy - számos európai nagyvállalat felvállalta már ezt a kihívást szinte minden országban, de szerintem ez a projekt valószínűleg öt, de nagyobb eséllyel inkább tíz évig tart.”
Lang hiányzó láncszemként a tőkét említi. Európának megvannak a startupjai, a tehetsége és a kutatási bázisa, de ami hiányzik, az az a finanszírozási csatorna, amely a tudományos áttöréseket harctéri képességekké alakítja. „Több tőkét kell mozgósítanunk, hogy támogassuk azokat az európai startupokat, amelyek kiváló alapkutatást végeznek, de támogatásra szorulnak ahhoz, hogy a felfedezéstől eljussanak a hasznosításig.”