Egy egykori ipari területen kapott helyet Üzbegisztán első, kortárs művészetnek szentelt állandó központja. Nyitókiállítása hazai és nemzetközi alkotókat vonultat fel, nagy múzeumokkal kötött partnerségei pedig nemzetközi jelenlétét erősítik.
Egy 1912-ből származó, egykori villamosremíz és dízelállomás alakult át Üzbegisztán első, kifejezetten a kortárs művészetnek szentelt állandó központjává.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A párizsi székhelyű Studio KO által újragondolt Centre for Contemporary Arts Tashkent (CCA) egy fedél alá hozza a kiállításokat, előadásokat, filmeket, kutatást és oktatást az üzbég fővárosban.
Jelentősége azonban jóval túlmutat azon, hogy egy újabb kulturális helyszín jött létre Taskentben. A központ közelebb hozza az üzbég művészeket a nemzetközi kortárs művészeti szcénához, miközben együttműködéseket alakít ki európai, amerikai és ázsiai nagy kulturális intézményekkel.
A központ kortárs dimenzióval egészíti ki azt az országot, amelyet a nemzetközi közvélemény ma még elsősorban a Selyemút építészete és Szamarkandhoz, illetve Buharához hasonló városainak történelmi öröksége alapján ismer.
Belülről: a CCA Tashkent
A felújított épületegyüttes megőrizte az egykori ipari telephely karakterét, miközben galériákat, könyvtárat, oktatási tereket, közösségi találkozóhelyeket, egy konceptboltot és éttermet alakítottak ki benne.
Első kiállítása, a Hikmah – amelynek jelentése „bölcsesség” – 11, üzbég és külföldi művészek által készített alkotást mutat be, köztük kifejezetten a taskenti térre megrendelt új munkákat.
A nemzetközi művek között szerepel a berlini székhelyű, tunéziai–ukrán származású Nadia Kaabi-Linke 2011-es, Flying Carpets című installációja is, amelyet a New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeumból hoztak Taskentbe.
A velencei utcai árusok inspirálták, akik portékáikat olyan szőnyegeken terítik ki, amelyeket bármikor gyorsan összeszedhetnek. Az installáció ezeknek a szőnyegeknek a méreteit alakítja át függesztett fémrácsokká. A mű szembeállítja a repülő szőnyeg romantikus képét a mozgás, a migráció és a bizonytalanság kortárs tapasztalataival.
A jamaicai–amerikai művész, Nari Ward a hétköznapi tárgyakon keresztül közelít az emlékezethez. Taskentre készült munkájában felhasználta azt a hagyományos eszközt, amellyel az üzbég kenyérre díszes mintákat nyomnak, és egy jól ismert háztartási tárgyat helyezett új művészi kontextusba.
Az üzbég művész, a hetedik generációs keramikus Shokhrukh Rakhimov a kortárs és az örökölt hagyomány közötti kapcsolatot egy másik nézőpontból vizsgálja.
Helyspecifikus installációja, a The Colour of Silence, In Search of Truth (2026) kerámiaformákat és hét színt használ, amelyekre Najmiddin Kubro közép-ázsiai szúfi tudós tanításai szolgáltak inspirációul.
„Nagyszerű színpad, ahol a nemzetközi közönségnek mutathatom meg a munkámat” – mondta Rakhimov, aki arra is rámutatott, hogy a központ lehetőséget ad más országok művészeivel való együttműködésre.
A kiállítás olyan műveket is bemutat, amelyek az új intézményt a régió modern művészettörténetéhez kapcsolják, köztük Vladimir Pan 1981-es, Cím nélkül című alkotását, amelyet a Karakalpaksztáni Állami Művészeti Múzeum gyűjteményéből kölcsönöztek; a múzeum széles körben a Savitsky Múzeum néven ismert.
Taskent kapcsolódása a nemzetközi művészeti világhoz
A megnyitón részt vett Mariet Westermann, a Solomon R. Guggenheim Múzeum és Alapítvány igazgatója és vezérigazgatója is.
„A világ bármely komolyan vehető művészeti központjának egyszerre van történeti művészete és kulturális öröksége, de ugyanilyen hangsúlyosan jelen kell lennie a legfrissebb, a saját korunkat képviselő művészetnek is” – mondta.
Shavkat Mirziyoyev üzbég elnök a nyilvános megnyitó előtt kereste fel a központot, és a kortárs kultúra fejlesztését az ország átfogó kulturális politikájának részének nevezte.
„Számunkra természetes, hogy nagy múltunkat és kulturális kincseinket népszerűsítjük” – mondta. „Ám kortárs történelmünk bemutatása ugyanígy a felelősségünk és a kötelességünk is.”
A projekt mögött álló Művészet és Kultúra Fejlesztési Alapítvány szerint egyik legfontosabb céljuk, hogy az üzbegisztáni művészek számára szélesebb hozzáférést biztosítsanak a nemzetközi szakmai hálózatokhoz.
„A CCA azt a platformot kívánja megteremteni, ahol a fiatal művészek és Üzbegisztán tágabb kreatív közössége bemutathatja munkáit, kutatást végezhet, eszmét cserélhet, és a filmvetítésektől a workshopokig terjedő programokban vehet részt” – mondta Azizbek Mannopov igazgatóhelyettes.
A galérián túl
A nyitóprogram részeként workshopokat, felolvasóesteket, vetítéseket, beszélgetéseket és előadásokat tartottak, valamint bemutatták a Közép-Ázsiához kötődő klasszikus zenei hagyományt, a shashmaqomot is.
Westermann „élő térként” jellemezte a központot: olyan helyként, ahol a látogatók nemcsak megtekinthetik az alkotásokat, hanem megtanulhatják, hogyan készülnek, előadásokat láthatnak, és kapcsolatba léphetnek a művészekkel is.
„Úgy gondolom, amit ma itt megnyitunk, jól mutatja, mire képes a közös erőfeszítés és az őszinte elkötelezettség a kultúra, mint közjó iránt” – mondta a megnyitón Saida Mirziyoyeva, az Üzbég Köztársaság elnöki adminisztrációjának vezetője.
A Hikmah után a CCA egész éves programmal készül: kiállításokkal, kutatással, rezidenciaprogramokkal, filmvetítésekkel és előadásokkal, valamint külföldi múzeumokkal és kulturális intézményekkel közös projektek sorával.