Az olasz Infrastrukturális Minisztérium szerdán reagált az amerikai figyelmeztetésre, hogy a Messina-hídra tervezett 13,5 milliárd eurót ne számítsák bele a NATO védelmi kiadásokba. Történik mindez annak ellenére, hogy a két vezető személyes kapcsolata amúgy ideálisnak mondható.
HIRDETÉS
Az Egyesült Államok elutasítja, hogy a Messina-híd költségeit a NATO katonai kiadásaiba építse be az olasz kormány - ez derül ki Matthew Whitaker NATO-nagykövet nyilatkozatából, amelyet több forrás is közöl.
A kijelentés nem csak Olaszországnak szólt, mert a nagykövet szerint az USA általában ellenzi az európai szövetségesek „kreatívnak” nevezett elszámolásait, amibe becsempésznek nem közvetlenül védelmi jellegű kiadásokat is. „Beszélgetéseket folytattam néhány olyan országgal, amelyek nagyon tágan értelmezik a védelmi költségeket” – mondta az amerikai diplomata, aki óva intette Olaszországot attól, hogy a Messina-hidat katonai kiadásként számolják el.
Róma sietett is tisztázni, hogy esze ágában sem volt beszuszakolni a tervet a NATO-költségvetésbe, noha korábban igyekezett a tervet stratégiai elképzelésként tálalni.
A júniusi hágai csúcstalálkozón Olaszország és a többi 31 NATO-tagállam vállalta, hogy 2035-re nemzeti jövedelmük 2-5 százalékára növelik a katonai kiadásokat. A keret kétharmadát kell közvetlen védelmi célokra fordítani, és harmada lehet támogató infrastruktúra. Ebben az értelemben a messinai létesítmény nem feltétlenül esne ki a finanszírozható körből, de hatalmas költségei és vitatott stratégiai súlya miatt támadható.
Az olasz kormány korábban azt feltételezte, hogy a Calabria és Szicília között tervezett híd 13,5 milliárd euróba fog kerülni, és a védelemhez kapcsolódik. Az elmúlt hetekben Meloni és Matteo Salvini infrastrukturális és közlekedési miniszter is kettős felhasználású, azaz katonai és polgári funkciójú projektről beszélt.
Az USA szerint a messinai hídnak nincs stratégiai értéke
Ezt szintén Whitaker nagykövet közölte a szlovéniai Bledben tartott fórumon, bár nem kapott vissza olyan érvelést, hogy 1943-ban amerikai és brit életekbe került az átkelés Szicíliából a félszigetre. A történelmi emlékezet szerint az Operation Husky során a szövetséges erők hajói és partraszálló egységei súlyos veszteségeket szenvedtek el a Messinai-szorosban a német és olasz légitámadásoktól, aknáktól és torpedónaszádoktól.
A nagykövet hangsúlyozta, hogy a korábbi NATO-korszakkal szemben most már vannak pontos megfigyelési mechanizmusok, amelyekkel meg lehet ítélni a ráfordítások mértékét és jellegét.
Az olasz közlés szerint a Ponte sullo Stretto már most is teljes egészében állami forrásokból van finanszírozva, és nem tartalmaz a védelmi célokra elkülönített forrásokat. NATO pénzeszközök felhasználása nincs napirenden és nem is elengedhetetlenül szükséges, ezért az építés nem lehet része a katonai költségvállalási vitáknak.
Róma részéről évezredes álom valósul meg a híddal, amely már az ókori köztársaság fejében is járt, amikor Metellus konzul próbálkozott egy deszkákból és hordókból tákolt úszóhíddal, amelyen elefántok is átkelhettek volna. Később Nagy Károly frank uralkodó dédelgette egy kőhíd tervét, de a kor technikai szintjén ez lehetetlennek bizonyult.
1870-ben már korszerű mérnöki tanulmányok birtokában jelentette ki Zanardelli miniszter hogy „akár felül vagy alul, de Szicília összekapcsolása Itáliával létfontosságú”. A túl drága alagút tervét elvetették, de azóta is csak a légi- és kompforgalom maradt.
A pillanatnyi nézeteltérés teljesen független Donald Trump és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök viszonyától. Az amerikai elnök nagyra becsüli Meloni karakterét és határozottságát, és többször kijelentette, hogy uniós kérdésekben gyakran fordul hozzá, mert őt tekinti „Európa nagykövetének”.