Az olasz miniszterelnök felhőtlen személyes kapcsolata az amerikai vezetővel jól jön Európának, amikor éles viták dúlnak az USA és az Unió további kapcsolatairól.
HIRDETÉS
A londoni The Spectator szemleírója szerint a 48 éves Giorgia Meloni lett az amerikai elnök „súgója”, vagyis olyan befolyásolója, aki képes nem csak a saját nemzeti, de az európai szempontokat is érvényesíteni a Fehér Ház uránál. Az elemző szerint tagadhatatlan, hogy az olasz miniszterelnök Európa több vezető politikusát helyettesítette olyan ügyekben, ami Amerikának és az Uniónak egyaránt fontos.
Kettejük mélyebb személyes kapcsolata január elején kezdődött, amikor Meloni látogatást tett a megválasztott elnök Mar-a-Lago-i birtokán. A látogatás célját az olasz kormányfő úgy összegezte,, hogy „ismét naggyá kell tennünk a Nyugatot, és fel kell készülnünk, hogy ezt [Amerikával] együtt végezzük el.” Trump válasza az volt, hogy „Igen, meg tudjuk tenni.”
Alaptétel lett a jelenlegi olasz-amerikai kapcsolatban, hogy Meloni szerint nem csak Rómának, de Európának is közel kell maradnia Amerikához, függetlenül attól, hogy a demokraták vagy a republikánusok vannak-e éppen hatalmon. Ezt a felfogást a legtöbb európai vezető – kivéve talán a briteket – hagyományosan félreérti és vonakodik követni, a bennük lappangó aggodalmak miatt az amerikai dominanciával szembeni.
Meloni viszont elutasítja, hogy Olaszországnak választania kelljen Trump és az EU között – szerinte ez olyan erőltetett kettősség, amit Amerika sem akar, még akkor sem, amikor az új elnök olykor harsogó nyilatkozatokat tesz, Mint sokan mások, az olaszokat ő is Amerika nemzetalkotó részének tartja, és tiltakozik a két nép szembeállítása ellen.
Noha Meloni eszmeileg igen távol áll Joe Bidentől, mégis elkötelezetten támogatta az előző elnök ukrajnai fegyver- és segélyprogramját, jóval szilárdabban, mint például a szociáldemokrata Olaf Scholz német kancellár és még pár európai vezető. Tavaly márciusban Biden meg is hívta a Fehér Házba, ahol érkezéskor lejátszották Ray Charles „Georgia on My Mind” című dalát a hangszórókon, majd az elnök megcsókolta vendége buksiját.
Meloni nem vezetője Európának, de jó képviselője
Henry Kissinger egyszer így panaszkodott: „Kit hívjak, ha Európával akarok beszélni?” Ma a válasz - vélhetően - főként Giorgia Meloni lenne, aki az Európai Unió egyik legfontosabb vezető alakja lett. Ilyen félhivatalosnak sem mondható szerepet eddig egyetlen olasz politikus sem töltött be, mert általában a blokk két legnagyobb gazdaságának, Németországnak és Franciaországnak a vezetői számára volt fenntartva. (Az Európai Bizottságnak eddig egyszer volt olasz elnöke, Romano Prodi személyében).
Meloni láthatóan kihasználja a jelenlegi európai vezetőik ingatag belső helyzetét, mert sem Emmanuel Macron francia elnök, sem Friedrich Merz mögött nem áll stabil kormányzat. Ezzel szemben az ő kabinetje két és fél évnyi hatalom után is szilárdnak látszik. Az olasz gazdaság, amely az Unióban a harmadik, az euróövezet nagy részéhez hasonlóan ugyan stagnál, de stabil.
Az örökölt magas államadósságot 25 százalékkal csökkentették, a GDP-arányos hiányszakadék pedig 7,2 százalékról 3,4-re szűkült. A Statista 2030-ig határozottan felfelé mutató olasz jövedelemtermelést prognosztizál.
A közvélemény-kutatások szerint Meloni pártja, az Olasz Testvérek (más megnevezés szerint fivérek) magasabb támogatottságot élvez, mint amikor koalíciója megnyerte a 2022. szeptemberi általános választásokat.
Ez figyelemre méltó egy olyan országban, amelynek a fasizmus 1945-ös bukása óta 69 kormánya volt, azaz átlagosan egy-másfél éves futamidővel.
Mar-a-Lago után is megmaradt a rokonszenv, sőt gyakorlati formát öltött
Szemmel láthatóan Meloni lett Trump európai kedvence, és az egyetlen, akit meghívott a Capitoliumban tartott elnöki beiktatási ünnepségre. „Fantasztikusnak” nevezte a nőt, és egyeztette vele Ukrajnával kapcsolatos álláspontját is. Trump áprilisban újra meghívta a miniszterelnököt a Fehér Házba, dicséretekkel halmozta el, és az újságok ekkor kezdték használni a „Trump-súgó” megnevezést.
Ideológiai-politikai téren mindketten elutasítják a “woke” politikát, az ellenőrizetlen migrációt és a gender-ideológiát. Meloni úgy fogalmazott, hogy ezekben a témákban „közös nyelvet beszélnek”. A bevándorláspolitika ügyében Trump azt mondta, hogy bárcsak minden európai politikus úgy gondolkodna és cselekedne, mint Olaszország és annak vezetője.
Ugyanakkor az olasz óvatosabb a határozott amerikai stílusánál, és nyitottabb a kompromisszumos megoldások felé is. Összességében kapcsolatuk fő jellemzője a hasonló vagy azonos ideológiai hangnem, a konzervatív értelemben vett együttműködés, és Meloni által hangsúlyozott független külpolitikai attitűd.
Harmadik találkozójuk Ferenc pápa temetésekor zajlott, ahol állítólag megegyeztek abban, hogy Róma lesz a házigazdája egy nagyobb amerikai-európai egyeztetésnek.
Májusban, XIV. Leó pápa beiktatása során Meloninak sikerült Rómában összehoznia JD Vance alelnököt és Ursula Von der Leyen uniós bizottsági elnököt a vámtarifákról szóló tárgyalásokra. Addig a pontig Meloni kritikusai könyörtelenül gúnyolták, hogy „önjelölt közvetítő szerepe” csak a képzelet szüleménye, a római találkozó azonban lecsavarta ezeket a hangokat.
Csak egy pillanatra, de átmeneti hideg zuhany volt Meloni nyakába, amikor tíz nappal később Trump váratlanul bejelentette, hogy az EU-val lehetetlen tárgyalni, és újabb kemény vámintézkedéseket jelentett be. A miniszterelnök rosszakarói ekkor a „Meloni-mese” végéről beszéltek, de csak addig, amíg két nappal később Trump meggondolta magát – állítólag Meloni hívásai után -, és újrakezdte a párbeszédet az Unióval, amely jelenleg is zajlik. A Melonival folytatott beszélgetése után jelentette ki az amerikai elnök, hogy 100% biztonsággal meglesz az USA és az Unió kölcsönösen hasznos és arányos megállapodása a vámok ügyében.
Az olasz miniszterelnök, aki jobboldali beágyazottságával hídépítőként pozícionálta magát Európa és Amerika között, optimistán nyilatkozott az újrakezdésről, de leszögezte, hogy „az Európai Unió nevében nem tudok alkut kötni”. Pontosan látja helyét és szerepét a folyamatokban, és esze ágában sincs olyan feladatot vállalni, amit nem neki osztottak ki.
Ursula Von der Leyen bizottsági elnök 2022 szeptemberében még arról biztosította a világot, hogy szükség esetén az EU-nak megvannak az „eszközei” Melonival szemben, ha az veszélyt jelentene az európai demokráciára és egységre. De néhány hónapon belül a két nő már egymás mellett állt a nyilvánosság előtt, több kérdésben is egyetértést jelezve.
Meloni gyorsan meggyőzte az EU vezetőjét arról, hogy a földközi-tengeri migránsválság megoldásának egyetlen módja az észak-afrikai országok fizetése a migránsok indulásának megállításáért, és együtt is tettek látogatást Lampedusa szigetén, az illegális migránsforgalom egyik fő csomópontján.
Ennek megfelelően a két nő viszonya az elmúlt hónapokban folyamatosan javult, és most már jól működő munkakapcsolatot mutat. Ez egy sor uniós megállapodást eredményezett, mindenekelőtt Tunéziával, hogy állítsa meg a tengerre induló hajókat. Tavaly 60 százalékkal csökkent az Olaszországba tengeri úton érkező migránsok száma 2023-hoz képest.
Von der Leyen dicsérte Meloni albániai áttelepítési programját, mint „rendhagyó gondolkodásmódot”, és sok más EU-tagállam vezetője, még a baloldaliak is most azt mondják, hogy terveznek hasonló lépéseket. Az Atlanti-óceánon túl a Trump-adminisztráció szintén fontolgatja a „harmadik befogadó országok” lehetőségeit a migránskérelmek feldolgozására.
Meloni jó kapcsolatot alakított ki Sir Keir Starmerrel, Nagy-Britannia baloldali munkáspárti miniszterelnökével is, aki le akarja másolni az állítólagosan „szélsőjobboldali” intézkedéseit az illegális migránsok kezelése érdekében. Ily módon Meloni hatása túl is csordul az Unió fizikai határain.
Amikor Meloni 2022-ben Olaszország miniszterelnöke lett, a globális mainstream média alapértelmezetten úgy jellemezte őt, mint „Mussolini örökösét”, és mint ilyen, „szélsőjobboldali” fenyegetést jelent a demokráciára. Melonival kapcsolatban azért tudták Olaszország fasiszta diktátorának rémképét felvázolni, mert többen azok közül, akik 2012-ben megalapították az új radikális pártot, a már régóta megszűnt posztfasiszta párt tagjai voltak.
Meloni azonban többször is támadta a diktatúrát mint kormányzati formát, és elítélte a fasizmus által okozott gonoszságokat. Pártja egy konzervatív tömörülés, állítja, amelyet nem Benito Mussolini, a fasizmust megalapító volt szocialista inspirált, hanem olyan klasszikus konzervatív gondolkodók, mint a 2020-ban elhunyt brit filozófus, Sir Roger Scruton.
Április 26-án szimbolikus pillanatra került sor a Vatikánban, Ferenc pápa gyászmiséje előtt, amikor Trump rögtönzött beszélgetést folytatott Volodimir Zelenszkijjel a templomhajóban. Emmanuel Macron megpróbált bekapcsolódni és leülni velük, de Trump hirtelen arra kérte, hogy vonuljon vissza.
„Ugyanezt nem tette volna meg Giorgia Melonival, ugye?” – teszi fel a költői kérdést a Spectator szerzője. Trumpot idézi, aki szerint „ő [Meloni] a világ egyik igazi vezetője… Bárcsak több hozzá hasonló lenne”. Arra a kérdésre, hogy Olaszország válhat-e Amerika legerősebb szövetségesévé Európában, az elnök azt válaszolta: „csak akkor, ha a miniszterelnök továbbra is miniszterelnök marad, mert nagyszerű munkát végez”.