A 14 éve független Koszovóban sokakat aggaszt Moszkva ukrajnai inváziója. Nehezen szabadulnak a gondolattól, hogy Belgrád is “vérszemet kaphat”.
HIRDETÉSKoszovó éppen egy héttel azelőtt ünnepelte Szerbiától való függetlenségének 14. évfordulóját, hogy 2022. február 24-én orosz katonák átkeltek Ukrajnába.
Egy kis délkelet-európai országként, amely nincs túl messze Ukrajnától, az invázió bizonytalan helyzetbe hozta Koszovót. A háború, amely már a 22. napja tart, számos lehetséges következményt vetít előre Koszovó jövőjére nézve.
Azokban a feszült hónapokban, amikor az orosz egységek elkezdtek gyülekezni az ukrán határ közelében, a koszovóiak már arról vitatkoztak, hogy Belgrád esetleg ürügyként használja a konfliktust arra, hogy megtámadja Koszovót, amely 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, és vált ki Szerbiából.
Valójában kevés olyan európai van, aki jobban megérti, min mennek most keresztül az ukránok, mint a koszovóiak, akiknek alig több mint 20 évvel ezelőtt egy szomszédos állam által vezetett, és nacionalista ideológiával táplált konfliktust kellett elviselniük.
'Amennyiben Oroszország képes lett volna gyorsan előrenyomulni Ukrajnában, a Balkán most igazán nagybajban lenne” - Agon Maliqi, elemző.
Az 1998-as koszovói háború Jugoszlávia, az albánok ellen évekig tartó állami elnyomásának csúcspontja volt; kilenc évvel azután, hogy Slobodan Milosevic visszavonta Koszovó autonómiáját, és a tartományt Belgrád közvetlen ellenőrzése alá helyezte.
A jugoszláv erők és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg gerillái közötti háború 1999 júniusáig tartott, és csak azután ért véget, hogy a NATO mintegy három hónapon át szórta a bombákat, hogy Milosevics erőit kiűzze Koszovóból.
A nyugati média nagy része az ukrajnai konfliktust a második világháború óta az első európai háborúként írja le, figyelmen kívül hagyva ezt a konfliktust, valamint a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúkat Szlovéniától Macedóniáig, az 1990-es években.
Amikor az ukrajnai invázió elkezdődött, Koszovó gyorsan állást foglalt: egy kormányépületet az ukrán zászló sárga-kék színeivel világítottak ki. Koszovó emellett 20 ukrán újságírónak nyújtott támogatást, és 5000 menekült befogadását vállalta.
A kulturális rokonság és a stabil politikai szövetség Szerbia és Oroszország között Belgrádot fontos szereplővé tette. Putyin legújabb katonai kalandja elkerülhetetlenül felhúzta Koszovót a régióban a háború kirobbanásának veszélyét jelentő forró pontok listájára.
A térség sebezhetőségének tudatában a nyugati diplomaták gyorsan reagáltak: Annalena Baerbock német külügyminiszter Szarajevóba, Pristinába és Belgrádba is ellátogatott. Joseph Borrell, uniós külügyi biztos pedig Albániába utazott, megkezdve a régióban tett körútját, ahol a nyugat-balkáni országok számára - a közelmúltbeli európai események fényében - a gyors EU-integráció esélyét fejezte ki.
Biztonsági kérdések
A koszovói kormány létrehozta a "Biztonsági Alapot", és felkérte a polgárokat, hogy adományozzanak a fiatal koszovói hadseregnek. És bár népszerű, a kezdeményezés várhatóan nem lesz jelentős hatással a koszovói hadsereg erejére.
A kormány munkacsoportot hozott létre Koszovó NATO-tagsági kérelmével kapcsolatban is, amit az akadályoz, hogy öt EU-tagállam - Spanyolország, Görögország, Szlovákia, Románia és Ciprus - nem ismeri el Koszovó függetlenségét.
Koszovó a KFOR-misszió révén NATO-jelenléttel bír. Az 1999-ben elért kumanovói megállapodás értelmében továbbra is a helyszínen garantálja Koszovó biztonságát.
Szerbia továbbra is erős befolyást gyakorol Koszovó északi részén, a határ mentén. Bosznia-Hercegovinában Milorad Dodik, a háromoldalú elnökség boszniai szerb tagja aktívan fenyegetőzött a Szerb Köztársaság (Republika Srpska) kiválásával.
Agon Maliqi politikai elemző és szakértő szerint Oroszország agresszív utat követett a Balkánon azzal, hogy a boszniai és koszovói konfliktusok oldása helyett az izzításába fektetett. Mivel aktívan próbálta megakadályozni Montenegró és Észak-Macedónia NATO-csatlakozását, valamint destabilizációs frontokat hozott létre a Nyugattal folytatott befolyási háborúban a régióban.
Maliqi úgy véli, hogy fennállt a valós veszélye annak, hogy az ukrajnai konfliktus a Balkánon eszkalálódik, de az ukránok ellenállása és a Nyugat gyors reakciója kordában tartotta a helyzetet.
"Ha Oroszország képes lett volna gyorsan lerohanni Ukrajnát, és a Nyugat reakciója nem lenne olyan, mint amilyen, akkor a Balkán igazán nagy bajban lenne" – mondta.
HIRDETÉSSzerbia elutasította, hogy csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókat bevezető országok hosszú listájához, és az egyetlen olyan ország volt Európában, amelynek fővárosában oroszbarát tüntetéseket tartottak az orosz invázió kezdete után.
A belgrádi bulvárlapok, amelyek Aleksandar Vucic elnök befolyása alatt állnak, kissé bizarr módon Ukrajna Oroszország elleni támadásaként tudósítottak a háborúról.
Belgrád ugyanakkor támogatta az orosz támadó háborút elítélő ENSZ-határozatot, amit a kritikusok úgy értékelnek, hogy Szerbia megpróbálja megetetni a kecskét, de megmenteni a káposztát is - és az Oroszországgal való kapcsolatát a Nyugattal való kapcsolatában is felhasználni.
Koszovói-szerb párbeszéd
A Koszovó és Szerbia közötti párbeszéd hosszú, az Európai Unió által közvetített folyamata számos akadályba ütközött. Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője - aki jelenleg a térségben tesz látogatást - elismerte, hogy a párbeszéd "nem halad olyan ütemben, ahogyan kellene".
HIRDETÉSEz a folyamat, amit mindkét ország számára kulcsfontosságú lépésnek tekintenek az EU-hoz való csatlakozási törekvéseik szempontjából, a jelenlegi koszovói kormány, nagyjából egy évvel ezelőtti hatalomra kerülésével a status quo új szakaszába lépett.
Albin Kurti miniszterelnök többször is elutasította, hogy a Szerbiával folytatott párbeszédet prioritásként kezelje, és ezzel olyan narratívát épített fel, amely szerint Pristina nem profitál abból a sürgetésből, ahogyan elődei és a közvetítő EU kezelte a folyamatot.
A térség esetleges destabilizáló lépéseitől való félelem Vučićnak a Nyugattal szemben adhat befolyást - figyelmeztet Donika Emini, a Koszovó és Szerbia közötti párbeszéd folyamatára szakosodott politikai szakértő.
Másrészt Emini rámutat, hogy a jelenlegi válság segíthet Koszovónak abban is, hogy megerősítse pozícióját, és a helyzetet a fennmaradó államépítési kihívások leküzdésére használja fel.
Emini hozzáteszi, hogy az uniós tagság még mindig nem egyszerű folyamat, különösen Koszovó számára, "bár a Nyugat-Balkán integrációjának azonnali igénye megjelent".
HIRDETÉS"A jelenlegi normák megkérdőjeleződnek... de nem lesz előrelépés az integrációs folyamatban, a további reformok és a demokratizálódás érdekében a balkáni politikai elit aktív elkötelezettsége nélkül".
Maliqi egyetért azzal, hogy a nyugat-balkáni országok integrációs folyamata új lendületet kaphat, mivel az EU azonnali szükségét látja a régió közeledésének, de óva int attól, hogy "sok illúziót tápláljunk".
Általánosságban úgy véli, hogy az ukrajnai háború segítheti a régi pozíciók elmozdítását a Balkánon.
"Oroszország befolyása csökken a Balkánon, és ezzel együtt Szerbia elveszíti zsaroló pozícióját a Nyugattal szemben".