„A koncert már legalább egy órája ment. Én a nézőtéren voltam, amikor lövöldözést lehetett hallani a terem végéből. Ennek hatására a tömeg elkezdett
„A koncert már legalább egy órája ment. Én a nézőtéren voltam, amikor lövöldözést lehetett hallani a terem végéből. Ennek hatására a tömeg elkezdett mozogni és az emberek pánikban szaladtak kifelé. A lelátón voltam, lefeküdtünk a földre a székek mögött elkezdtünk kúszni a vészkijárat felé. Elbújtunk egy teremben, és elbarikádoztuk magunkat egészen addig, amíg kiszabadítottak a rendőrök.” Így számolt be egy túlélő a bataclani vérengzésről
A rémálom 21 óra 40 perckor kezdődött November 13-án pénteken. Három fegyveres három órán keresztül terrorizálta és mészárolta az embereket a Bataclanban. A rendőrség csak 0 óra 20 perckor rohamozta meg az épületet.
Éjjel egy órára befejeződött az ostrom. Addigra 89 embert gyilkoltak meg a terroristák, és több száz sebesült feküdt a földön. Mindhárom merénylő felrobbantotta magát.
Szombatra Párizs szellemvárossá változott. A lakosok átvirrasztották az éjszakát, és nem mozdultak ki otthonról. Turistákat sem látni, a város jellegzetes épületei, szimbólumai, terei kihaltak. Mert az algériai háború óta először Franciaországban bevezették a szükségállapotot.
Párizs 10. kerületében, nehéz a hangulat. Itt van az a két étterem, amelynek teraszán több tucat embert gyilkoltak le és sebesítettek meg a terroristák, amikor egy fekete autóval érkezve a gépfegyvereikből tüzet nyitottak a békésen vacsorázó emberekre.
A franciák, a párizsiak a támadás másnapján gyülekezni kezdtek. Mindenki a maga módján mutatta ki a szolidaritását. Volt, aki virágcsokrokat hozott, mások csak a tömeggel együtt akartak gyászolni, és voltak, akik vért adtak. A szolidaritási hullám a város egészségügyi dolgozóit is elérte. A George Pompidou kórház sürgősségi osztályának vezetője így emlékszik vissza a történtekre: „Amikor este 11 körül megérkeztem, akkor kiürítettem a osztályt, és elküldtem azokat, akikkel másnapig lehetett várni és megkértem a személyzetet, hogy jöjjenek vissza dolgozni. Nagyon érdekes volt látni, hogy nem csak azok jöttek, akiket hívtam, hanem azok is, akiket nem is ismertem. Orvosok, ápolók, jöttek más kerületekből is, hogy kivegyék a részüket a sebesültek kezelésében. Az emberek segíteni akartak és ezt jó volt megélni. A gyülekezési korlátozások ellenére Párizsban az embereknek szüksége volt arra, hogy együtt legyenek és erőt adjanak egymásnak, hogy tiltakozzanak, az olyan szimbolikus helyeken, mint a Place de la Republique, hogy ne adjanak esélyt arra, hogy győzzön a gyűlölet.
Francois Hollade, francia elnök az V. köztáraság történetében először rendelt el nemzeti gyászt. Hétfőn Manuel Valls miniszterelnökkel együtt a Sorbonne-on rendezett egyperces csenddel emlékeztek az áldozatokra, akik között rengeteg diák és tanár is van.
A hat megtámadott célpontot gondosan megválogatták a terroristák. Mind fontos szimbólumai a nyugati életformának: éttermek, koncertek, foci. Kedden azonban már sokan folytatták az eddig megszokott életüket.
Közben Belgiumban folytatódott a hajtóvadászat a terroristák ellen Brüsszel Molenbeek negyedében. Két merénylő Salah és Brahim Abdelslam is innen származik, éppúgy, mint a merényleteket szervező Abdelhamid Abaaoud. Biztonsági elemzők szerint Belgium az egyik leggyengébb láncszem az Európai Unió terrorizmus ellenes harcban. Éppen ezért a közeljövőben számíthatunk majd hasonló rajtaütésekre.
Párizstól északra fekvő Saint Denis-t szerda hajnalban rázta meg egy terrorellenes hadművelet. A lakosok először azt hitték újabb merényletet követtek el. Csak reggelre tudták meg, hogy egy belvárosi lakásban elfogták a terroristákat.