NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Spanyolország, Európa bordélyháza a prostitúció felszámolására készül

Prostituáltak rejtőzködnek a rendőrök elől a madridi Puerta del Sol téren található boltban
Prostituáltak rejtőzködnek a rendőrök elől a madridi Puerta del Sol téren található boltban Szerzői jogok Alberto Di Lolli/Copyright 2012 The Associated Press. All rights reserved. This material may not be published, broadcast, rewritten or redistributed.
Írta: Noemi MravHeather Galloway
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Törvénnyel próbálnák felszámolni a spanyolországi prostitúciót - ám ez az ország egy jelentős részének korántsem tetszik. A kormány szerint ők csak a kizsákmányolás és az embercsempészet ellen küzdenének, a prostituáltak szerint viszont csak őket hozzák még rosszabb helyzetbe.

A mexikói Linda 23 évvel ezelőtt, terhesen érkezett Spanyolországba. Miután a partnere elhagyta, és nem tudta eltartani magát, valakitől azt a tippet kapta, hogy itt jól lehet keresni szexmunkásként. Végül egy, a Földközi-tenger partján lévő murciai szexklub fogadta be.

"Munkát adtak nekem, és egy helyet, ahol én és a lányom élhettünk, miután megszületett - mondta az Euronews-nak. - Ez sok nő számára jó lehetőség, mert nem kérnek tartózkodási engedélyt - vagy legalábbis akkor nem kértek."

Spanyolország, Európa bordélyháza

Linda később több klubban is dolgozott és végigjárta a Földközi-tengeri "folyosót", ahogy Antonio Arino szociológus, a téma kutatója nevezi azt a tengerparti sávot, melyben a Spanyolországban dolgozó prostituáltak biztosan megfordulnak a munka során - legyen szó erotikus night clubokról, lakásokról, vagy a sztráda melletti autópálya-hotelekről. Ezekből van talán a legtöbb: a spanyol autópályák mentén 1200-nál is több bordélyházat tartanak nyilván - köztük a leghíresebb talán a Madridtól 40 km-re, az A6-os autópályán található Olimpo. Bár 1999-ben a helyet 40, embercsempészet útján odakerült román állampolgárságú nő elfogása után bezárták, ma ismét működik.

"Én soha nem tapasztaltam erőszakot - mondja Linda. - Az igaz, hogy a tulajok kihasználják a törvényen kívüli helyzetünket és 50 eurót kérnek egy éjszakára egy szobáért, ötöt a tiszta ágyneműért és még ötöt az óvszerért. Vannak, akik azt akarják, hogy gumi nélküli orális szexet is kínáljak, mások 12 órás munkaidőben akarnak dolgoztatni. De a klubokban mégis jó, mert ha egy vendég furán viselkedik, a kidobók megszabadítanak tőle."

A nehézséget egyedül az jelentette, mikor Linda gyermekét a gyermekjóléti szolgálat elvette tőle, és harcolnia kellett érte, hogy visszakapja. Mára a lánya felnőtt, ő pedig függetlenedett. A kuncsaftjait és hogy hány órában dolgozik, maga választja meg. De ez kiváltságos helyzet rövid életű lehet. Ha a konzervatív törvényhozóknak sikerül elérnie, hogy eltöröljék a prostituciót jelenleg szabályozó törvényt, már októberben véget érhet. 

Háromból egy spanyol férfi rendszeresen jár prostituáltakhoz

A skandináv modellen alapuló új törvény a prostitució eddigi szürke zónáját igyekezne fekete-fehérré tenni a kliensek megbírságolásával, és mindazok megbüntetésével, akik a szexmunkásokat pénzügyileg "kizsákmányolják", ideértve a szállásadókat is, akik úgy adják bérbe ingatlanjukat, hogy tudják: azt prostitúcióra használják. A szexmunkások ezzel párhuzamosan bűntény áldozatainak minősülnének.

Az asszony szerint nincs olyan kifejezett típusú férfi, aki fizetne a szexért. "Ha azt akarod, hogy mondjam meg, milyen típusú férfiak járnak ide, csak nézz körbe magad körül. A fiatal srác, a férj, a csodabogár, a magányos pasas... az emberek folyton arról beszélnek, hogy erőszak ér minket, pedig a kliensek többsége azt szereti, ha uralkodnak rajta. Néha pedig csak be akarnak öltözni."

RAYMOND ROIG/AFP
Egy barcelonai prostituált fogadja kliensét ezen a 2002-ben készült archív képenRAYMOND ROIG/AFP

"Az abolícionisták (a törvény eltörléséért harcolók) azt akarják, hogy ellenőrizhessék a férjeiket és azok ne járjanak többé prostituáltakhoz - véli Linda. - A klienseim többsége házas, családos ember. Nagyon jó családapák és jó férjek, mi egyszerűen csak egy más tipusú szolgáltatást adunk nekik, mint amit otthon kapnak. Egyszerűen annyira merev szexualitású társadalomban élünk, hogy bizonyos dolgokat nem próbálhatnak ki otthon."

Az elérhető statisztikák eközben ellentmondásosak és idejét múltak. Egy 2008-as tanulmány szerint, melyet a Spanyol Társadalomtudományi Intézet (CIS) készített, a spanyol férfiak több mint 32,1 százaléka már fizetett szexért élete során legalább egyszer. 2011-ben az ENSZ 39 százalékra becsülte ugyanezt az arányt, kiérdemelve ezzel a "Spanyolország Európa bordélya" címet. A közelmúltban a valenciai egyetem professzora, Antonio Arino által készített kutatás szerint csak a valenciai régióban négy és hat százalék között van azon férfiak száma, akik fizettek a szexért az elmúlt egy évben. Véleménye szerint ez a szám az egész országra vonatkoztatva is megállja a helyét.

Prostitúció-ellenes törvény egy végletekig átszexualizált országban

Fuensanta Gual, a szexmunkások jogait támogató szervezet szóvivője, egyben a törvénymódosítás elleni  mozgalom, a CATS megbízottja szerint az adatok nem helytállóak. "Németországban 400 férfi részvételével készítettek kutatást, és egyetlen egy se volt, aki beismerte volna, hogy már fizetett a szexért. Ez egyszerűen statisztikai képtelenség. Itt, Spanyolországban sokkal valószínűbb, hogy a férfiak elismerték volna ezt."

A szégyen hiánya a spanyol férfiak között Gual szerint abból fakad, hogy az 1980-as években az erotika virágkorát élte az országban. Ez volt a "destapé", a Franco-éra alatti szexuális elnyomásra adott reakció. A destapé egyszerre jelenti a meztelenséget és a nyitottságot, így paradox módon a meztelen filmjelenetek és a szex a rezsimmel szembeni tiltakozás egyik módjává vált. Jól mutatja az akkori mentalitást az a - mára ikonikus, a demokratikus átmenetért harcoló Spanyolország szimbólumává váló - fotó, melyen a madridi polgármester, Enrique Tierno Galván díjjal tünteti ki a kibontott inggel megjelenő, meztelen mellét közszemlére tévő erotikus színésznőt, Susana Estrada-t.

A nyolcvanas évek egy egészen furcsa, dekadens periódus volt, amikor még maga a spanyol király, I. János Károly is nyíltan elismerte, hogy fizetett már szexért - derül ki az egykori tábornok, Amadeo Martínez Inglés által írt könyvből, mely nem meglepő módon az "I. János Károly: az ötezer szerető királya" címet kapta.

"Se nem liberális, se nem haladó szellemű dolog prostituálthoz járni" - mondja Mora. - A nők közül, akikkel foglalkozom, néhányan annyira sérültek pszichésen, hogy beszélni sem bírnak róla, mit tett velük, a testükkel, az egész életükkel a szexipar" - mondja Rocio Mora, a törvénymódosítás mellett kardoskodó APRAMP Egyesület képviselője, akinek feladata a szexmunkások védelmezése, megakadályozása, hogy kihasználják őket és visszaintegrálásuk a társadalomba.

3,7 milliárdos iparág

A spanyol szexipar különböző becslések szerint évente 3,7 milliárd eurónyi profitot termel. Abban azonban már nincs egyetértés a források között, hogy a szexmunkások közül hányan kerültek akaratukon kívül ilyen helyzetbe és hányukat zsákmányolják ki. Mora szerint Linda esete nem reprezentatív, a szexmunkások többségének esete nem hasonlít az övéhez. 

OSCAR DEL POZO/AFP OR LICENSORS
A prostitúció eltörlését követelő, abolicionista tüntetők 2021 októberében, MadridbanOSCAR DEL POZO/AFP OR LICENSORS

2012-ben a spanyol rendőrség szervezett bűnözés elleni szárnya, a CITCO 45 ezerre tette a Spanyolországban működő prostituáltak számát. Arino szerint ebbe beleszámolták az idecsempészett és/vagy kihasznált szexmunkásokat is. A kérdésben nagy az ellentmondás: míg Gual és szervezete szerint a szexmunkások csupán tíz százaléka tartozik ide, addig a kormány egy friss kutatásra hivatkozva 90-95 százalékra teszi a számukat. Ezzel érvelnek a törvény bevezetése mellett is. Csak egy a baj: a sokat emlegetett tanulmány sehol sem fellelhető.

Igaz, abban sincs egyetértés, tulajdonképpen hányan is élnek a testükből az országban: az Orvosok határok nélkül becslései szerint 350 ezren, a CATS és Arino szerint viszont inkább 100-120 ezren lehetnek. Az Orvosok határok nélkül évente 9000 nőt lát el, akiknek 93 százaléka bevándorló, felük illegálisan él az országban.

Celia López szerint az, hogy a spanyolok nagyon nagy mennyiségben fogyasztanak pornográf tartalmat, generálja a prostitució iránti keresletet is az országban - így viszont a tervezett törvény sem fogja letörni a keresletet, kivéve, ha a büntetéseket felvilágosító kampánnyal ötvözik. "- A férfiaknak tudniuk kell, hogy ha fizetős szexbe mennek bele, könnyen lehet, hogy olyan nőt fizetnek meg, aki embercsempészek áldozata, így pedig bűnrészessé válnak".

Ellehetetlenítik a helyzetüket

Vera, egy Kelet-Európából származó madridi szexmunkás, aki 12 különöböző országban dolgozott már a szexiparban, úgy gondolja, hogy az új törvény nem éri el a célját, viszont az eddig is a szürke zónában működő iparágat még nagyobb illegalitásba taszítják.

"- Dolgoztam Svédországban, Norvégiában és Izlandon is, ahol a klienseket büntették, és ahol a szexmunka elméletben nem létezett. Nagyon jól ismerem a módszereket, hogyan lehet ezt a tiltást kijátszani - természetesen ennek negatív hatásait csak mi viseljük. Nem tudunk majd feljelentést tenni a rendőrségen, ha bűntény vagy erőszak áldozatai leszünk a lakásunkban, mert félünk tőle, hogy akkor kidobnak onnan minket. Ez történik Svédországban és Norvégiában - a bűntényeket egyszerűen nem derítik fel.

A fenti országokban nagyon nehézzé válik így az is, hogy bármilyen bevándorló hátterű, egyedülálló nő lakást tudjon bérelni, mert a lakástulajdonosok félnek tőle, hogy megbírságolják majd őket prostutúcióban való részvételért. Ez pedig azt jelenti, hogy végül a maffia kezében landolunk."

És miközben a törvény támogatói és az Orvosok határok nélkül váltig állítja, hogy a prostituáltak, akikkel ők találkoznak, mind képesek lennének más pénzkereseti forráshoz jutni, Linda, Vera és a zecuadori bevándorló Maria azt szeretnék, ha különbséget tennének a különböző élethelyzetek között.

"Miért nem hagynak csak békén minket?" - teszi fel a kérdést Linda. - "Ez a fehérek megmentő-komplexusa. Olyanok, mint annak idején a fehér misszionáriusok Dél-Amerikában. Úgy akarnak beállítani minket, mint mentális betegeket, pedig mi erősek vagyunk. Már eddig is harcolnunk kellett a megbélyegzés ellen, megértetni, hogy mi nem valamiféle eltaposni való csótányok vagyunk, és hogy nem fogunk elrejtőzni" - teszi hozzá.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Franciaország: büntetni fogják a prostituáltak kuncsaftjait

Cserbenhagyottnak érzik magukat a párizsi terrortámadások áldozatainak rokonai

Új szelek fújnak Németországban