NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Seaspiracy: miért tarthatatlan a tengerek kizsákmányolása?

Seaspiracy: miért tarthatatlan a tengerek kizsákmányolása?
Szerzői jogok LOIC VENANCE/AFP
Írta: euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A nemrégiben bemutatott dokumentumfilm korábban szakszavakként funkcionáló kifejezéseket vitt át a közbeszédbe, ám hogy pontosan hogyan hatnak mindennapjainkra ezek a fogalmak, sokunknak még mindig nem elég világos.

HIRDETÉS

A Netflix dokumentumfilmje, az év első felében bemutatott, a világ óceánjait érintő problémákat, kiváltképp a túlhalászást körüljáró Seaspiracy az őt ért kritikák ellenére ahhoz mindenképpen nagyban hozzájárult, hogy a tengerek kizsákmányolásának kérdése a közbeszéd meghatározó részévé váljon.

Az elfogulatlannak nem mondható film fő üzenete az, hogy a halászat, jelenlegi formájában legalábbis, nem fenntartható.

Ali Tabrizi rendező elszánt környezetvédő, vegán, és elmondása szerint gyermekkora óta rajong az óceánokért. Eredetileg a tengerek varázslatos világát akarta a nézőknek megmutatni, ám hamar világossá vált számára, hogy nem a szépségekre, hanem a problémákra kell fókuszálnia. Azokra, amelyek közvetve ránk is hatnak, hiszen egészséges bolygó nem létezhet egészséges óceánok nélkül.

A rendező a plasztikszennyezéstől a delfin- és bálnavadászaton át a pusztító halászati praktikákig átfogóan mutatja be a témát. A Seaspiracy a fenntarthatatlan halászatunkat láttatja, ami nemcsak környezetszennyezéssel és a halpopulációk csökkenésével jár, de a járulékos fogások révén más állatokat is fenyeget, roncsolja a tengeri ökoszisztémákat, és ezer szállal kötődik a korrupcióhoz, a szervezett bűnözéshez. A végső konklúzió elég szélsőséges: eszerint az egyetlen megoldás, ha elhagyjuk a tengerből származó, állati eredetű ételeket.

Mi az a fenékhalászat?

Egy ipari halászati módszer, ahol egy hatalmas, nagy súlyú hálót húznak végig a tengerfenéken, és mindent felszednek vele, ami az útjába kerül. A fenékhalász eszközök közé soroljuk a fenékvonóhálókat, kotróhálókat, fenéken rögzített kopoltyúhálókat, fenéken rögzített horogsorokat, rákcsapdákat és csapdákat.

Mi köze mindennek a globális felmelegedéshez?

Az idén jelent meg az első tanulmány a fenékvonóhálók szén-dioxid-kibocsátásának kiszámításáról: megállapította, hogy egy fenékvonóhálós hajó annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint az egész légiipar.

Dr. Trisha Atwood, a jelentés társszerzője így fogalmaz: "Az óceán feneke a világ legnagyobb szén-dioxid-tárolója. Ha sikerül megállítani a globális felmelegedést, zavartalanul kell hagynunk a karbondús tengerfeneket. Mert most minden áldott nap azt kotorjuk, ezzel pedig kimerítjük annak biológiai sokféleségét, és évezredek óta ott lévő karbont kavarunk fel, amivel súlyosbítjuk az éghajlatváltozást.

Paul Einerhand
resh Fish at the local auction in The Hague, NetherlandsPaul Einerhand

A tanulmány, amelyet a National Geographic Society csoportja Enric Sala vezetésével készített, felfedezte, hogy a fenékvonóhálóval évente egy gigatonna szén-dioxid keletkezik.

Hogy mi a probléma a megnövekedett szén-dioxid-mennyiséggel az óceánokban? Növeli a savasodást, csökkenti a biológiai sokféleséget és károsítja az óceán szén-dioxid-felvevő képességét, ezáltal károsítja azt a képességét, hogy a jövőben fontos raktárként működjön.

Hogyan állítható le a fenékhalászat?

A jó hír az, hogy a kormányok képesek megfékezni a fenékvonóháló káros hatásait. Azok az országok, amelyek nagy nemzeti vizekkel rendelkeznek, és ahol fenékvonóhálós hajózás folyik, a szén-dioxid-zavarok kockázatának 90 százalékát kivédhetik, ha vizeiknek csak a 4 százalékát levédik.

"Az emberiség és a gazdaság hasznát veszi az egészségesebb óceánoknak, és ezekből az előnyökből gyorsan realitás válhat, ha az országok 2030-ig együttműködnek az óceán legalább 30 százalékának védelmében" - hangsúlyozta Enric Sala.

A tengervédelem kulcsterületei

Algoritmusok segítségével a kutatók megállapították, hogy ha az óceán legalább 30 százalékát védik, javul a biológiai sokféleség, visszatér a tengeri élet.

A védelem szempontjából kiemelt fontosságú területek a következők:

  • Dogger-pad az Északi-tengerben
  • Atlanti-óceán közepe
  • Mascarene fennsík az Indiai-óceánon
  • Nazca Ridge Dél-Amerika nyugati partján
  • SWIR - Afrika és az Antarktisz között.
Az európai állampolgárok érdekei döntően a biológiai sokféleség védelmében és az éghajlatváltozás kezelésében rejlenek.
Charles Clover
a Blue Marine Foundation főigazgatója

Charles Clover, a Blue Marine Foundation főigazgatója szerint az ehhez hasonló tanulmányok létfontosságúak. "A tudomány nagyon is egyértelmű. A pusztító halászat jelenti a legnagyobb veszélyt a tengeri életre, és jelentősen felgyorsítja az éghajlatváltozást" - mondja.

HIRDETÉS

A járulékos fogás

A járulékos fogás az egyik legnagyobb veszélyt jelenti a tengeri élőlényekre. A Csendes-óceánban egyedül, évente több mint 4 millió cápa, kardhal, tengeri teknős, tengeri emlős és tengeri madár válik áldozattá a hosszúzsinóros halászat során, melyeket vagy holtan visszadobnak a tengerbe, vagy a zsinórba akadva később pusztulnak el. Világviszonylatban évente többmillió tonnányi hálóba akadt járulékos fogás válik hulladékká.

Paul Einerhand
A fisherman processes the days catch in the depths of a fishing vessel.Paul Einerhand

Az Egyesült Királyság, Hollandia és Németország külön vizsgálatot végzett a Dogger-padról, amely kimutatta, hogy a fenékhalászat olyan tengeri környezetet eredményezett, ahol a rövid életű gerinctelenek dominálnak, nem pedig a veszélyeztetett fajok.

A három ország azt tervezi, hogy a Dogger-pad 18 765 négyzetkilométerét védett tengeri területté nyilvánítja. Az Egyesült Királyság pedig már a közeljövőben tervezi bevezetni a szakaszát lefedő szabályzatot.

A sikeres halászatok legnagyobb ellensége a túlhalászás

HIRDETÉS

"Egyesek azzal érvelnek, hogy a halászterületek elzárása sérti a halászati érdekeket. Ám a sikeres halászat legsúlyosabb ellensége a túlhalászás”- mondja Dr. Sala.

A meglévő védett tengeri területekről származó bizonyítékok azt mutatják, hogy egy bizonyos terület védelme a környező vizekben is a halállomány növekedéséhez vezet.

Például a felmelegedő vizek és az oxigén csökkenése 2010-ben az abalone kagyló (Haliotis nemzetség - magyarul tengeri fülcsiga) állományának jelentős csökkenéséhez vezetett az Északi-tengerben 13 méter mélyen található homokpadon, a Dogger-padon. Az Arran-sziget, a Man-sziget, Lundy és Skomer környékének fenékkotrás előtt történt lezárása viszont jelentősen megnövelte a fésűkagylók és a homárok számát.

A fenékhalászat leállításával nemcsak a veszélyeztetett tengeri fajok élőhelyeinek 80% -át lehetne megóvni, de annak a lehetősége is megteremtődne, hogy több mint 8 millió tonnával növeljék a halászati fogásokat. Az pedig már csak a hab lenne a tortán, hogy a meglévő és a jövőbeni szén-dioxid-tárolók is megóvhatók lennének így, ezáltal egyszerűbb lenne megálljt parancsolni az éghajlatváltozásnak.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Afrikai menedékkérőket ment az olasz kormány Líbiából

A Fertő-tó Európa különleges sztyepptava és egyedi szikes élővilága

Új dinoszaurusz-szerű hüllőre bukkantak Skóciában