NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Lebomló halászhálókkal a tisztább vizekért

Együttműködésben a The European Commission
Lebomló halászhálókkal a tisztább vizekért
Szerzői jogok Photo by Denis Loctier, Euronews
Írta: Denis Loctiereuronews
A cikk megosztása
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Helyettesítheti-e a halászat és az akvakultúra az eddig használt műanyagok egy részét környezetbarátabb anyagokkal? Ennek járt utána az Ocean stábja.

A halászhálók gyakran elvesznek a tengeren - mindez elsődleges forrása a műanyag szennyezésnek, amely veszélyt jelent a tenger élővilágra. Mit lehet tenni ennek a veszélynek a csökkentése érdekében? Helyettesítheti-e a halászat és az akvakultúra az eddig használt műanyagok egy részét környezetbarátabb anyagokkal?

Segíthet-e az óceán abban, hogy megszabaduljunk évszázados olajfüggőségünktől? Lehet-e a kék az új fekete? Az új anyagok és technológiák közelebb hozzák Európa "kék gazdaság" szektorait a célhoz. Az észak-spanyolországi Mutrikuban az AZTI kutatóközpont tudósai egy európai projekten dolgoznak, amelynek célja az akvakultúrában használt műanyagok helyettesítése környezetbarátabb anyagokkal.

Imanol Gurruchaga helyi vállalkozó nyíltvizi kagylógazdaságot vezet: a kagylókat hosszú köteleken, víz alatt felfüggesztve nevelik. A háló megvédi őket a ragadozóktól. A kötelek és a háló műanyagból készülnek - és amikor már nem használják őket, akkor problémává válnak.

"Minden akvakultúra termel bizonyos mennyiségű műanyagot - legyen szó lazac- vagy tengeri keszeg tenyésztésről, vagy esetünkben ezekről a kötelekről, amelyeket kagyló termesztésére használunk. Sok kötél van, és ez bizony sok hulladékot termel" - magyarázza Imanol Gurruchaga.

A helyi hatóságok egyre inkább sürgetik a változásokat.

"Már azt kérik tőlünk, hogy egy-két éven belül minden ökológiai termelésünket biológiailag lebomló kötelekkel végezzük" - így Imanol Gurruchaga.

Megoldásként a BIOGEARS európai projekt kutatói komposztálható, tehát lebobló akvakultúra-köteleket fejlesztettek ki.

"Ez az első prototípus, amelyet a BIOGEARS-ban fejlesztettünk ki - természetes eredetű bioplasztik anyagokból. Biológiailag lebomlók. Ezekkel a tenyésztés fenntarthatóbb, környezetbarátabb lehet, és magasabb hozzáadott értéket jelenthet az ágazat számára" - mondja Leire Arantzamendi Egiguren, az AZTI kutatója.

Petrolkémiai termékek és fosszilis tüzelőanyagok helyett a tudósok komposztálható műanyagokat készítettek megújuló biomasszából származó természetes összetevőkből - például növényi eredetű cukrokból. A különböző „receptekkel” végzett kísérletek eredményeként potenciális kötélanyagok gyűltek össze. A cél olyan műanyagok megtalálása, amelyek nem bomlanak le a tengeren, viszont a használat végén komposzt lehet belőlük.

"A műanyagok nem csak olajat, hanem más típusú összetevőket tartalmaznak, amelyek természetesek lehetnek, de magukba foglalhatnak biológiailag előállított adalékanyagokat is - ezek mind-mind a műanyag összetétel részét képezhetik" - mondja Mari Jose Suárez, a GAIKER kutatója.

De vajon az ipar felhasználhatja-e ezt a bioanyagot a meglévő gyártósorokon? Ez a gyár, amely szintén részt vesz a projektben, naponta 3-4 tonna kötelet állít elő - főleg a halászat és az akvakultúra számára. A szakemberek szerint a komposztálható kötélprototípusok gyártása minimális módosítást igényel a gyártósorban, a végeredmény pedig ugyanolyan erős kötél, mint a szokásos műanyagnál.

"A fő kihívás a kötelek készítéséhez használt műanyag megfelelő összetevőinek meghatározása és annak a mennyiségnek a biztosítása, amely szükséges ahhoz, hogy a költségek versenyképesek maradjanak az ipari méretű termelési mennyiségek mellett" - mondja Mikel Aguinaga, az Itsaskorda menedzsere.

A lebomló köteleket kagylótenyészetekben vetik be.

De tehetnénk-e valamit a halászhálók, az óceánok műanyagszennyezésének egyik fő forrása ellen? Becslések szerint évente mintegy 640 ezer tonna halászati felszerelés veszik el vagy hagyják az óceánokban. A szellemhálók évszázadok alatt bomlanak le, közben csapdába ejtik a tengeri állatokat, a vizet mikroműanyagokkal szennyezik és a hajózásra is kockázatot jelentenek.

Ez a hajó, amely hamarosan elhagyja a galíciai Vigo kikötőjét, körülbelül 20 tonna műanyag hálót visz a fedélzetén.

Egy másik európai projekt, az OCEANETS kutatói webalapú eszközt készítettek a hajósoknak, ahol jelezhetik, ha elveszítik eszközeiket a vízen.

"Ennek az eszköznek köszönhetően, ha valaki így jár, az jelezheti, és a többiek pedig értesülnek arról, hogy adott területen, egy bizonyos mélységben, bizonyos koordinátákon van egy akadály, amely megtörheti a hálót, vagy akár teljesen el is veszhet miatta" - magyarázza Ángela Cortina, a vigói kikötő illetékese.

A halászok folyamatosan javítják a hálókat, levágják a sérült szakaszokat. Ezek a részek új termékek alapanyagaként használhatók - csökkentve az újonnan kinyert olaj szükségességét. Egy átlagos héten Vigo kikötőjében egy egész konténernyi levágott rész gyűlik össze. Az OCEANETS projekt egyik célja, hogy rámutasson: az újrahasznosításban van üzlet.

"Ez nem hulladék. Ez poliamid, polietilén, poliészter szál, amely újra feldolgozható. És egyre nagyobb a piaci kereslet az újrahasznosított termékek iránt, amelyekről egyre többen vélik, hogy értékesek" - mondja Ángela Cortina.

A Vigo kikötőjében összegyűjtött levágott darabok egy részét Valenciába viszik, ott pedig kísérleteket végeznek rajtuk.

Az AIMPLAS technológiai központ műanyag innovációkra szakosodott, célja a környezeti kihívások megoldása, valamint érték hozzáadása az érintett ágazatban működő vállalatok számára.

Az OCEANETS projekt keretein belül a kutatók mechanikai és kémiai módszereket fejlesztettek ki a régi hálók újrahasznosítására. Például a hálódarabokat apró szálakká aprítják, amelyek aztán összeolvadnak. Ez a keverésnek nevezett eljárás műanyag granulátumokat állít elő, amelyekből szintetikus textíliák fonala készíthető. Ezen elv alapján készülhet például halászhálóból divatos sportruházat.

"A végtermék minősége és felülete egyaránt nagyon jó, ezért úgy gondoljuk, hogy a jövőben az újrahasznosított poliamidból készült termékek Spanyolország-, sőt Európa-szerte eljutnak az üzletekbe" - mondja 06:45 Sonia Albein Urios, az AIMPLAS kutatója.

Mivel az extra fenntarthatóság egyre több ügyfelet vonz, a kutatók azt javasolják, hogy az eredetet egy speciális nyomkövető adalékkal igazolják. Ez az újrahasznosított granulátumokat és szöveteket zöld fényben világítja meg - ellentétben a nem újrahasznosított műanyagokkal.

"Mindez nagyobb hozzáadott értéket biztosít, lehetővé téve, hogy az újrahasznosított anyagokat meg lehessen különböztetni az újonnan előállított poliamidtól. Ez védi a márkát is, és segít felismerni az esetleges hamisítványokat vagy a feketepiaci versenyt" - mondja Vanessa Gutiérrez, az AIMPLAS kutatója.

A meglévő műanyagok újrafeldolgozásától kezdve a biológiailag lebomló alternatívák elfogadásáig: a tengeri ipar egy olyan jövő felé tart, amely kevésbé támaszkodik az olajra - egy olyan jövő felé, ahol az óceánok tisztábbak és egészségesebbek.

A cikk megosztása