Ezt mutatták ki kutatók az eddigi legnagyobb európai elemzés során. A magány, a depresszió és a demencia kapcsolatát vizsgálták.
HIRDETÉS
Több mint hatszázezer embert vizsgáltak abban a globális kutatásban, amely arra keresett választ, összefügg-e bármilyen módon a magány, a depresszió és a demencia. A szakemberek igennel válaszoltak erre a kérdésre az adatelemzés lezárulta után. Az ugyanis azt mutatja, hogy ha egy középkorú vagy annál idősebb ember magányos életet él, 31 százalékkal növekszik az esélye annak, hogy kialakul nála a demencia.
Az értelem hanyatlása, ami az orvostudomány mai állása szerint nem visszafordítható folyamat, ha bizonyos eszközökkel késleltethető és lassítható is, mintegy 7,9 millió embert érint az Európai Unióban. A kockázatok genetikai és életmódbeli tényezők kombinációjából adódnak, ilyen a fizikai aktivitás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a társas kapcsolatok minősége is.
A Nature Mental Health című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a magányosság növeli a demencia minden formájának kockázatát, ami a cukorbetegségben szenvedő vagy elhízott időseknél még fokozottabb. A tartós egyedüllét emellett 15 százalékkal növeli általában a kognitív károsodás veszélyét, ebbe beletartozik sok minden a memóriavesztéstől a döntéshozatal nehézségén át a koncentrációképtelenségig. Az eredmények abban az esetben sem változtak, amikor a kutatók figyelembe vették a fennálló depressziót, a társadalmi elszigeteltséget és más lehetséges kockázati tényezőket.
Ez azt jelzi, hogy "a magány kritikus körülmény a demencia későbbi kialakulásának szempontjából" - mutatott rá Páraic Ó Súilleabháin, a tanulmány egyik szerzője, az írországi Limericki Egyetem pszichológia tanára.
A magány többrétegű probléma
Az ír, svájci, francia, amerikai és kínai kutatók a világ 21 öregedéssel kapcsolatos tanulmányának adatait egyesítették az elemzésben, amelyet az eddigi legátfogóbb metaanalízisnek tartanak.
A tanulmányok többsége azt a kérdést tette fel az embereknek, hogy akárcsak néha magányosnak érzik-e magukat. Néhány tanulmány azt is felmérte, hogy mennyire intenzív a megkérdezettek magányossága.
Az összesített elemzés tanulsága szerint az Európai Unió lakosságának 35 százalékával előfordul, hogy magányosnak érzi magát. Az arányuk Írországban, Luxemburgban, Bulgáriában és Görögországban a legnagyobb.
Ó Súilleabháin hozzáteszi, hogy az eredmények segítenek megvilágítani azt is, hogyan hozható összefüggésbe a magányosság az élettartammal, vagyis azzal, hogy az emberek milyen magas kort élnek meg. Korábbi tanulmányok rámutattak arra, hogy a magányosság szinte biztos velejárója bizonyos betegségeknek, ilyen a Parkinson-kór és a stroke is.
A mostani összevetést elemző tudósok szerint érdemes volna komolyan vizsgálni, hogy az emberek mitől érzik magányosnak magukat, illetve pontosan mit élnek át, amikor úgy érzik, hogy magányosak. Mindezek figyelembevételével ugyanis az ellátórendszerek hatékonyabban tudnának beavatkozni, és így megelőzni a kognitív hanyatlást.
Luchetti szerint a kötődés érzésének felkeltése a kulcs, ez az, ami védelmet nyújthat az emberek kognitív egészségének időskorban.