Megosztott döntéshozatal az egészségügyben - mi ez, és mire jó?

HIRDETÉS

A megosztott döntéshozatal az egyik korszerű egészségügyi trend: betegek és orvosok együttműködése a legjobb eredmény elérése érdekében.
Jól hangzik, de hogy működik a gyakorlatban?

Walesben olyan megosztott döntéshozatali mechanizmussal kísérleteznek, amely erősíti a párbeszédet az orvosok és táppénzen lévők között. Dr. Ceri Walby háziorvos is részese a kutatásoknak.

- Az első gondolatom az volt, hogy nem szeretem az ilyesmit, sok a papírmunka, nagyon lelassít – de azért beleegyeztünk, hogy kipróbáljuk. és eléggé meglepődtünk, milyen beszélgetésekhez vezetett – mesélte Walby. – Néha valami olyan egyszerű dologról van szó, hogy úgy érzik, nem tudnak emelni, vagy cipekedni, akkor írhatunk egy feljegyzést, hogy a következő hónapban fel kellene őket menteni az emelés vagy a cipekedés alól.

Egyszerűnek hangzik, de tulajdonképpen a háziorvos általában ennél is kevesebbet tud arról, hogy egy páciense miért nem ment vissza dolgozni, és mi segíthetne neki ebben.

A kutatás vezetője, Debbie Cohen professzor azt hangsúlyozza, milyen fontos, hogy a háziorvos a megfelelő kérdéseket tegye fel a betegnek.

- A két legfontosabb dolog, amit az orvosnak meg kell kérdeznie a pácienstől, hogy mennyire fontos nekik visszamenni dolgozni, illetve mennyire biztosak abban, hogy helyt tudnak ott állni – magyarázta Cohen. – Ha az ember megérti, mennyire fontos valakinek, hogy megtegyen valamit, illetve mennyire bízik abban, hogy erre képes is, abból már többé-kevésbé kiderül, mennyire valószínű, hogy meg is teszi.

A brit kormány azt kommunikálja, hogy szeretné bevonni a betegeket a gyógykezelési döntésekbe. De mindezt egy olyan rendszerben megvalósítani, ami harminchat óra alatt egymillió embert lát el, nem könnyű. És nem ez az egyetlen gond.

Az egészségügyi kassza nagy nyomás alatt áll itt Angliában, ahogy Európa sok országában. Hogyan lehet alkalmazni megosztott döntéshozatal elveit ilyen szűkös büdzsé mellett?

- Miért ne akarnánk ezt csinálni, miért ne szeretnénk, hogy az emberek részt vállaljanak az egészségüket érintő döntésekből? Ez a helyes irány – érvel Alf Collins volt háziorvos, az angol egészségügyi rendszer szakértője. – Az általános pénzügyi helyzetet illetően azt tudom mondani, hogy már kiderült, hogy azok a betegek, akiket bevonnak a döntéshozatalba, jellemzően a kevésbé invazív, olcsóbb, kisebb kockázatú beavatkozásokat választják. Ugyanakkor a legerősebb érv a betegek bevonása mellett, hogy alapvetően olyan ellátást kellene nyújtani, amit egy jól informált páciens akar, nem pedig olyat, amit szerintünk akarnia kellene. Tehát az erőforrásainkat is ennek megfelelően kell átcsoportosítanunk.

Cardiffba visszatérve világosan látszik, hogy az egészségügy frontvonalában radikális változás zajlik – az orvos-beteg párbeszéd egyre mélyül és egyre nagyobb hatással van a kezelésre.

- Korábban talán túl diktatorikusak voltunk – véli Walby. – Azt mondtuk: tessék, ez a kezelés, ebből lehet választani. Ma már a legtöbb döntést megvitatjuk a pácienssel, egészen odáig, hogy szedjen-e fájdalomcsillapítót, vagy ne szedjen.