Száz évvel a halála (1921. augusztus 2.) után a rajongók egyszerre hallhatják és láthatják Enrico Carusót.
A bolognai filmarchívum, a Cineteca di Bologna a vele készült egyetlen fennmaradt némafilm restaurálásával tiszteleg a legendás nápolyi tenor emléke előtt. A filmben Caruso a „Bajazzók” című opera leghíresebb áriáját énekelte, most pedig a hangfelvételen fennmaradt hangját szinkronizálták a szájmozgásával.
Giuliana Muscio a Padovai Egyetem professzora azt mondta az Euronews műsorvezetőjének, hogy sokan még a rajongói közül sem tudták, hogy Caruso színészként játszott egy 1918-ban készült fikciós filmben, amelynek a címe „Az unokatestvérem”.
„Sikerült a hangot és a képet szinkronizálni, ami csodálatos élmény volt, már csak azért is, mert a filmben énekelt ária hangfelvétele volt az első olyan lemez, amely 1 millió példányban kelt el a világon. Caruso volt az első médiasztár, mindenütt szerepelt, sajtóban, híradásokban, rádióban. Rendkívül népszerű volt a maga idejében” – mondta még a professzor.
A Bolognában bemutatott filmben Caruso kettős szerepet játszott: egy operaénekest és egy Amerikába emigrált olasz unokatestvért.