Patrice Chérau öt éve halott, de a gondolatai tovább élnek.
Az öt éve elhunyt Patrice Chérau teremtette meg a kortárs operajátszás egyik legendás előadását. Richard Strauss Elektrája az ő értelmezésében tér vissza a milánói Scalába, így tiszteleg az operaház a francia rendező előtt halálának évfordulóján. A zenekart Christoph von Dohnányi vezényli. A német szoprán, Ricarda Merbeth először lép fel a címszerepben, és szívszorító alakítást nyújt.
"Ami lenyűgöz ebben az Elekrában, az természetesen ez a féktelen bosszúszomj, ami már a monológjában is megjelenik. Elképesztően nagy érzelmi utat jár be ez alatt a nagyjából száz perc alatt", mondta Merbeth.
Richard Strauss 1909-ben bemutatott operájának a főszereplője Elektra, a görög királylány, aki az apját meggyilkoló anyján és az új királyon áll féktelen bosszút.
"Alapvetően ez a tragédia arról szól, hogyan vezet el egyik gyilkosság a következőhöz", mondta az Euronewsnak Christoph von Dohnányi. "Talán ezért érzünk együtt, ezért értjük meg ezt a nőt, a kényszeres, megszállott bosszúvágyát, hogy elpusztítsa apja gyilkosait."
Az opera egyik csúcspontja, amikor Elektra újra találkozik egyetlen reményével, halottnak hitt bátyjával, Oresztésszel, akit a német bariton, Michael Volle alakít.
"A véres, fenyegető végzet ellenére ez egy elképesztően gyengéd pillanat, és Richard Strauss zenéje egyszerűen elsodorja az embert", mondta Volle.
Patrice Chérau utolsó rendezése a megszállott, végzet sújtotta karakterekre koncentrál.
"Daniel Barenboim szerint, aki sokat dolgozott vele, elképesztően inspirálta a zene annak ellenére, hogy nem a zene felől érkezett a rendezéshez", beszélt Volle a rendezőről. "A legösszetettebb zenék hatottak rá a leginkább, a Trisztán és Izolda, a Wozzeck, az Elektra. Igazi színpadi ember volt, egy univerzális művész és zseni. Rengeteg mondanivalója volt, és olyan mértéktartó légkört teremtett, amiben nem volt szükség semmiféle túlhabzásra."