A káprázatos zongorista a rotterdami közönséget az orosz zeneszerző művével nyűgözte le.
Yuja Wang tehetségére már kiskorában felfigyeltek. Hatévesen kezdett zongorázni, egy évvel később pedig már önálló koncertet adott. 31 éves korára a kínai zongorista már a világ legelismertebb művészei közé tartozik.
A Doelen koncerteremben a Rotterdami Filharmonikusok kíséretében kápráztatta el a közönséget Rachmanikov ritkán előadott negyedik zongoraversenyével, amelyet az orosz zeneszerző számtalanszor átdolgozott.
— Hallgatni kell a zenéjét! Ez a legérzékibb és legszenvedélyesebb zene. Nem tudom, honnan jött ez neki. Minden alkalommal, amikor az ő zenéjét játszom, úgy érzem, hogy ez egy ajándék — mondta a kínai zongoraművész.
— Lenyűgöző, hogy ott van az erő, és ugyanakkor ezek az álomszerű pillanatok, amikor minden csak sodródik a levegőben, mint a szentjánosbogarak, aztán egyszer csak minden kigyullad, majd egy pillanattal később pedig elhal. Számomra ez a koncert tele van titkokkal – mondta a karmester, Yannick Nézet-Séguin, aki nemrég lett a New York-i Metropolitan zenei igazgatója.
Yuja Wang az interjú közben zongorázott is. Megmutatta, milyen hangulata van Rachmaninov zenéjének. — Valójában olyan, mint egy hagyma, amit rétegenként bontunk le, mire kiderül, hová jutott el a szerző idős korára — mondta a művész.
Töredékek a munkásságából és állomások az életéből. Rachmanikov az 1917-es októberi orosz forradalom előtt menekült Nyugat-Európába, majd a második világháború alatt az Egyesült Államokba.
Az otthon elhagyása Yujának sem idegen. Ő 14 évesen költözött Pekingből Amerikába.
— Meglátogattam Rachmanikov svájci otthonát. Nagyon inspiráló volt. Ott van a zongorája, amelyet megérinthettem, és tele van fotókkal. Ott szerezte vissza az inspirációját. Innen menekült el a második világháborúban. Ezeket a darabokat már mind Amerikában írta. Soha nem tért vissza, és talán tudta is, hogy nem fog. Ez amolyan “soha nem tudhatod, mit hoz az élet” típusú érzés — mesélte Wang.
— Yujának rengeteg energiája van. Ez az energia pedig szerintem a zenéből jön. Ha zenész vagy, zenélni akarsz, azzal akarsz táplálkozni is. Ez nem egy szakma, ez hivatás — mondta Yannick Nézet-Séguin.