A testmozgás védő hatásai gyengülni kezdenek, ahogy a lakókörnyezet légszennyezettségi szintje emelkedik, derült ki egy tanulmányból.
Egy új elemzés szerint a szennyezett levegőjű környékeken meredeken csökken a rendszeres testmozgás egészségügyi haszna.
Akik gyakran sportolnak, összességében kisebb a halálozási kockázatuk. A BMC Medicine folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban a magas légszennyezettségnek való hosszú távú kitettség csorbíthatja ezt a védelmet, különösen a rák és a szívbetegségek esetében.
Az eredmények azt mutatják, hogy a fizikai aktivitás a szennyezett területeken is jót tesz az egészségnek, de a levegőminőség javítása maximalizálhatná ezeket az előnyöket, közölték a kutatók.
„Tanulmányunk azt mutatja, hogy a mérgező levegő bizonyos mértékig képes blokkolni a testmozgás előnyeit, bár nem szünteti meg azokat”, mondta Andrew Steptoe, a kutatás egyik szerzője, a University College London (UCL) pszichológia és epidemiológia professzora.
„Az eredmények újabb bizonyítékai annak, milyen károkat okozhat egészségünknek a finom részecskeszennyezés”, tette hozzá közleményében.
Steptoe csapata több mint 1,5 millió felnőtt adatait elemezte, akiket több mint 10 éven át követtek az Egyesült Királyságban, Dániában, az Egyesült Államokban, Tajvanon és Kínában.
A kutatók a finom részecskeszennyezésre, az úgynevezett PM2.5-re összpontosítottak. Ezek a részecskék, amelyek a szén és más fosszilis tüzelőanyagok égetéséből, a járművek kibocsátásából, a hulladékégetésből és más forrásokból származnak, olyan aprók, hogy átjuthatnak a vér-agy gáton, és hatással lehetnek a szívre és a tüdőre.
Azoknál, akik hetente legalább 2,5 óra közepes vagy intenzív testmozgást végeztek, 30 százalékkal alacsonyabb volt a halálozás kockázata a vizsgálati időszak alatt, mint azoknál, akik ritkábban edzettek.
Ha azonban olyan területen éltek, ahol a légszennyezettség 25 mikrogramm/köbméter levegő (μg/m³) fölött volt, a nagyon aktív embereknél mért kockázatcsökkenés 12 és 15 százalék közé esett vissza a tanulmány szerint.
A testmozgás védőhatásai még tovább gyengültek a magasabb szennyezettségi szinteken, 35 μg/m³ felett. A tanulmány szerint ezen a szinten a világ népességének 36 százaléka él.
Más kutatások a légszennyezést a légzőszervi és szívbetegségekkel, valamint neurológiai rendellenességekkel hozták összefüggésbe, például a Parkinson-kór és a demencia.
„Nem szeretnénk elriasztani az embereket a szabadtéri testmozgástól”, mondta Paola Zaninotto, a kutatás egyik szerzője, a University College London (UCL) orvosi és társadalomstatisztika professzora.
„A levegőminőség ellenőrzése, tisztább útvonalak választása vagy az edzés intenzitásának mérséklése a szennyezettebb napokon segíthet abban, hogy a legtöbb egészségügyi előnyt hozza ki a mozgásból”, tette hozzá.
A tanulmánynak vannak korlátai, mindenekelőtt az, hogy az elemzés nagy részét gazdag országokban végezték. Ez azt jelenti, hogy az eredmények nem feltétlenül érvényesek az alacsonyabb jövedelmű régiókra, ahol a légszennyezettség még magasabb.
A kutatóknak nem álltak rendelkezésére adatok a beltéri levegő minőségéről vagy az emberek étrendjéről sem, ami szintén torzíthatja az eredményeket. A megállapítások azonban akkor is fennmaradtak, amikor olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a jövedelem, az iskolázottság, a dohányzás és az egészségi állapot.
Összességében a kutatók szerint az eredmények alátámasztják a szennyezett levegő megtisztítására irányuló erőfeszítéseket világszerte.
„Úgy véljük, hogy a tiszta levegő és a fizikai aktivitás egyaránt fontos az egészséges öregedéshez, ezért nagyobb erőfeszítésekre ösztönzünk az egészségre ártalmas szennyezési szintek visszaszorítására”, mondta Steptoe.