A huszadik század egyik elfeledett borzalmáról, a nácik eutanázia-programjáról készítettek játékfilmet Németországban, Nebel im August (Augusztusi köd) címmel.
HIRDETÉSA huszadik század egyik elfeledett borzalmáról, a nácik eutanázia-programjáról készítettek játékfilmet Németországban, Nebel im August (Augusztusi köd) címmel.
A történet hőse egy 14 éves fiú, Ernst Lossa, akit egy kórházban gyilkolnak meg, mert nem volt helye a hitleri világban.
Vele együtt a nomád jenis népcsoport ezernél is több tagját küldték a halálba.
– Nekem mint színésznek az a dolgom, hogy belehelyezkedjem a karakterem világszemléletébe. Ezért láthatják az arcomon ezt az ördögi mosolyt – mondja Sebastian Koch, aki az Oscar-díjas A mások élete című filmben lett világhírű. – Ez a fickó, az orvos Veithausen reggelente azzal a tudattal néz a tükörbe, hogy fontos feladatot hajt végre a német nép érdekében. Hisz abban, amit csinál. Engem éppen ez ragadott meg a szerepben. Az, hogy amit ma gyilkosságnak tartunk, abban ő annak idején nem talált semmi kivetnivalót.
A rendező Kai Wessel nem először nyúl olyan történethez, amely a német múlt legsötétebb időszakában játszódik.
Ő készítette a Klemperer – Egy élet Németországban című 12 részes tévésorozatot is, ebben a legendás irodalomtudós sorsát dolgozta fel.
Ugyancsak Wessel alkotása A menekülés című kétrészes dráma, amelyet több mint ötven országban vetítettek.
– Hatalmas munkát végeztünk a szereplőválogatással, de már a kezdet kezdetén egyértelmű volt, hogy Ivo nagyon erős lehet a fiú szerepében – mondja a rendező. – Nagyon sokat improvizáltunk vele, mert száz százalékig biztosak akartunk lenni benne, hogy a megfelelő színészt választjuk ki erre a szerepre. És csakugyan ő volt a legjobb választás.
Ez a szereplő pedig Ivo Pietzcker, aki 2002-ben született, de már játszott főszerepet, méghozzá a 2014-es Berlinalén bemutatott Jack című filmben.
Akkor egy elhagyott gyereket alakított, most pedig egy fiút, akit a nácik ölnek meg – a tragikus szerep tehát nem érte készületlenül.
– Nagyon érdekel a történelem, rengeteget olvastam, és már azelőtt is hallottam a nácik eutanázia-programjáról – mondja a fiatal színész. – Szóval egyáltalán nem voltam tudatlan, amikor a szerepre készültem – teszi hozzá a nyomaték kedvéért.
Az áldozatokat eleinte málnaszörpbe kevert méreggel ölték meg.
Később a program végrehajtásával megbízott orvos újítással állt elő.
Olyan zöldséglevest adott a gyerekeknek, amelyet agyonfőztek, vagyis nem maradt benne hasznosítható tápanyag.
– Meggyőződésem, hogy Dr. Veithausen sohasem tekintette magát bűnözőnek. Úgy gondolta, hogy egy előremutató tudományos kísérlet részese, és hitt a küldetésében – magyarázta Sebastian Koch. – Feltalálta a tápérték nélküli ételt, a páciens evett, és azt hitte, hogy ezzel táplálkozik is. De nem. A szerencsétlenek idővel belehaltak az alultápláltságba, gyakorlatilag tehát éhen pusztultak. Ez pedig Dr. Veithausen szemében a halál humánus formája volt. Büszke volt a találmányára, és a nácik ünnepelték érte. 1941 után, amikor a program hivatalosan véget ért, ő döntötte el, hogy kinek kell meghalnia, és ki maradhat életben. Úgy érezte, hogy humánus módon öl, ugyanakkor német precizitással és hatékonysággal. Ez egészen elképesztő, egészen hihetetlen.
HIRDETÉSEnnél is hihetetlenebb a valódi történet valódi szereplőinek további sorsa.
Ernst Lossának végül azért kellett meghalnia 1944. augusztus 9-én, mert mindent tudott és értett – így tanúja volt, vagyis lehetett volna a tömeggyilkosságnak.
A náci orvos, a valóságban Valentin Faltlhausernek hívták, nevetségesen enyhe, 3 éves börtönbüntetést kapott.
A halál angyala, Pauline Kneisslers nővér egy esztendő után amnesztiával szabadult, és újra gyermekekkel dolgozhatott.
HIRDETÉS