A sajtó úgy tudta, legalább ebben sikerült megegyezni, de a kormány cáfolja.
Spekulációnak minősítette a brit miniszterelnök szóvivője azokat a sajtóértesüléseket, melyek szerint majdnem kész az egyezség arról, milyen hozzáférést biztosít az EU a brit székhelyű pénzügyi intézményeknek az uniós pénzügyi piacaihoz a brexit után. A szóvivő utalt rá, hogy a Times cikkében megszellőztetett feltételeknél jobbat szeretnének elérni a tárgyalásokon, és "alku akkor van, ha mindenről van alku".
A megegyezés hírének pedig nagyon örültek a piacok, a font jelentősen erősödött.
A sajtóhírek egy olyan egyezségről szóltak, amely egyes japán és amerikai cégekhez hasonlóan az egyenértékűség (ekvivalencia) elve alapján biztosítanának hozzáférést a brit székhelyű pénzintézeteknek az uniós pénzügyi piacokhoz, miközben az uniós pénzügyi szabályoknak továbbra is meg kellene felelniük. (A brexit hívei korábban azzal kecsegtettek, hogy jelentős potenciál szabadul fel azzal, ha az uniós béklyótól megszabadulnak a brit bankok.) Az egyenértékűség elve alapján is mintegy a negyedére csökkennének a brit bankok lehetőségei a kontinensen.
London pénzügyi központ státusza meggyengülhet, ha a nemzetközi bankok kivonulnak, mert onnan nem férnek hozzá az EU piacaihoz. Már eddig is számos nemzetközi bank helyezte át székhelyét Párizsba, Frankfurtba és Dublinba, ezzel London már elvesztette a világ legjelentősebb pénzügyi központja címet, és a második helyre esett vissza. A brexit-megállapodás legnagyobb akadálya egyébként sem a pénzügyi piacok ügye, hanem az ír határ kérdése.