Stiglitz: a megszorítások szinte soha nem működnek

HIRDETÉS

Az eurozóna legfőbb problémája maga a közös valuta – mondja Joseph Stiglitz. A Nobel-díjas közgazdász szerint a monetáris uniót nem kellett volna a ma ismert formájában létrehozni, ez a kísérlet az elejétől kudarcra volt ítélve. A Világbank volt vezető közgazdászával Oleksandra Vakulina készített interjút

Euronews: - A legutóbbi könyvének címe: „Az euró, avagy hogyan veszélyezteti a közös valuta Európa jövőjét”. Van rá mód, hogy megmentsük és felvirágoztassuk a monetáris uniót?

Joseph Stiglitz: – Én azt hiszem, van. De ehhez létre kell hozni bizonyos intézményeket, mint a közös betétbiztosítási rendszer. Kell egy közös rendszer a nehézségekkel küzdő bankok problémáinak megoldására. A tartozások közösségivé tételére van szükség valamilyen formában, mondjuk eurókötvény formájában. Meg kell változtatni az Európai Központi Bank működését, hogy ne csak az inflációra összpontosítson, hanem a növekedésre, a foglalkoztatásra és a pénzügyi stabilitásra is. Egy közös szolidaritási alapra van szükség a munkanélküliség finanszírozására és az eurozóna más ciklikus igényeinek kielégítésére. Vannak ezek a reformok, amelyeket még csak különösebben radikálisnak sem lehet nevezni. Kérdés, hogy a politikusoknak nem túl radikálisak-e. Illetve az is fontos, hogy ezeket nagyon gyorsan kellene bevezetni.

- Mennyi időnk van erre?

- Erre nincs egy mágikus szám, de az világos, hogy Európa nagyon kockázatos politikai stratégiát választott, és ezzel az a baj, hogyha valaki sokat táncol a kötélen, jó esélye van rá, hogy leesik. Egy évvel ezelőtt volt az utolsó görög válság, de ahogy megoldották, az gyakorlatilag további hanyatláshoz vezetett Görögországban.

A megszorítások szinte soha nem működnek

- Tavaly volt egy népszavazás, és láttuk, hogy a többség elutasította a további megszorításokat.

- 62 százalék.

- Egy évvel a népszavazás után Görögország még mindig válságban van.

- A helyzet sokkal rosszabb, mint egy évvel ezelőtt. Mindez csak azért, mert ragaszkodtak a további megszorításokhoz, és ez kiszámíthatóan a gazdaság további hanyatlásához vezetett.

Joseph Stiglitz

• Joseph Stiglitz 2001-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat.
• A 73 éves professzor a Columbia Egyetemen tanít
• Volt a Világbank elnökhelyettese és vezető közgazdásza is
• 1993 és ’95 között a Clinton-adminisztrációnak adott gazdaságpolitikai tanácsokat
• Az OECD gazdasági teljesítményt és társadalmi fejlődést összehasonlítható számok alapján mérni próbáló szakértői csapatának tagja
• A Roosevelt Intézet vezető közgazdásza ---

- Ön szerint szükség van még megszorításokra?

- A megszorítások veszélyesek. Nem hogy nincs rájuk szükség, kifejezetten károsak az európai tagállamok gazdaságaira. A megszorítások szinte soha nem működnek.

- A tavalyi népszavazást sokan úgy értelmezték, hogy a görögök nemet mondtak az eurozónára, sőt az Európai Unióra. Ön szerint Görögország jobb eséllyel szállna szembe a krízissel, ha kilépne az eurozónából?

- Igen ezt gondolom. Ahogy telik az idő, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy ha a trojka és Németország nem engednek, hanem lesz adósságelengedés, ami még az IMF szerint is abszolút szükséges, ha nem változnak a szakpolitikai keretek, akkor Görögország előtt nem marad más út, mint hogy más irányba induljon el.

- Azt mondta, hogy elment Athénba, találkozott a görög kormánnyal. Amikor tavaly a válság tetőpontján ott járt, mi hatott önre a leginkább Görögországban?

- Engem az érintett meg a leginkább, hogy mennyire meg akarták tartani az eurót és túllépni a megszorításokon – és mennyire nem értették meg, hogy nem lehet a kettőt egyszerre.

Nem jó, ha a félelem tartja össze Európát

- Most egy másik országról szeretném kérdezni, amely a közelmúltban úgy döntött, hogy kilép az Európai Unióból. Úgy gondolja, hogy a briteknek jobbak a kilátásai? Jobb lesz az Egyesült Királyságnak az unión kívül?

- Szerintem a Brexit következményei inkább politikai, mint gazdasági jellegűek. Az a valódi kérdés, hogy ez mit mond az Európai Unió jövőjéről? Ez a politikai probléma. Megérti-e az üzenetet az Európai Unió, leesik-e nekik, hogy lássuk csak, talán nem sikerült meggyőzni az európai polgárokat, hogy ebből az egészből mindenkinek haszna van, és ez vezet majd ela kontinens virágzásához. Engem az aggaszt, hogy mi volt az unió első számú vezetőjének Junckernek az első reakciója a Brexitre. “Kemény feltételeket szabunk, alaposan megnehezítjük a britek dolgát, mert nem akarjuk, hogy más országoknak is eszébe jusson a kilépés.” Ez azt jelenti, hogy az egyetlen dolog, ami ezentúl összetartja Európát, a félelem, nem pedig az, hogy ez előnyös. Ugyanis ha egy helyzet valakinek előnyös, ő biztosan nem akar abból kilépni. De ők azt mondták, hogy félelmet kell kelteni ahhoz, hogy ne merjenek kilépni. Ez szerintem nem jó hozzáállás.

- El tudja képzelni, hogy más tagállamokban is lesznek népszavazások a kilépésről, akár az eurozónából, akár az unióból?

HIRDETÉS

- Ez attól függ, hogyan reagál az EU. Sok ember úgy érzi, hogy nem csak a gazdasági értelemben hátráltatja őket az unió, de a demokráciát is csorbítja. Időről időre arra szavaznak, hogy legyen vége a megszorításoknak. Nem csak Görögországban – 62 százalék Portugáliában, 62 százalék Spanyolországban de sokan Franciaországban és Olaszországban is. Ennek ellenére mindig azt kapják válaszul, hogy „Bocsánat, de ezekről a kérdésekről – amelyek egyébként a leghúsbavágóbb kérdések – már nem dönthettek demokratikus úton, erről Brüsszelben döntenek, Frankfurtban és Berlinben. Tetszettek volna nem feladni a szuverenitást azokban az ügyekben amelyek a legfontosabbak önöknek”. Ezeken a választásokon voltak olyan jelöltek, akik azzal kampányoltak, hogy majd ők tudnak a legjobban alkudozni Németországgal. Nem azzal, hogy “nekünk vannak a legjobb politikai elképzeléseink”. Nyíltan elismerték, hogy az irányt máshol szabják meg, de majd ők alkudoznak, mert nekik az jól megy.

A világ is jól tenné, ha meg lenne ijedve Trumptól

- Azok az országok, amelyekről beszéltünk, ahol már volt népszavazás – Görögország és az Egyesült Királyság – illetve azok, ahol lehet még ilyen népszavazás – Európa déli része – mindez egy másik problémára is rávilágít, hogy az emberek nem csak a megszorítások ellen foglalnak állást, hanem az egyenlőtlenség ellen is. Ez alakítja az amerikai választási kampányt is?

- Nagyon is. Az Európában felmerülő gondolatok, témák egy része ugyanúgy előjön az Egyesült Államokban is. Van egyfajta düh az emberekben, hogy ezeknek a politikai döntésen alapuló folyamatoknak – a pénzügyi piacok liberalizációja, a globalizáció általában – az előnyeiből a népesség jelentős része nem részesült, sőt hátránya származott belőle. A politikai vezetőink nem ezt ígérték. Nem meglepetés, hogy lesz olyan politikus, aki ezt a dühöt kihasználja, és sajnos az Egyesült Államokban el se lehetne képzelni rosszabb elnökjelöltet. Ugyanakkor az is látszik, hogy ez a jelölt bizonyos fokig empatikusan viszonyul a szavazóknak egy elég nagy csoportjához.
Amerikaiként meg vagyunk rémülve. Nagyon ijesztő ez az egész, és a világ is jól tenné, ha meg lenne ijedve. Amerikának meghatározó szerepe van a világgazdaságban és a globális biztonságpolitikában is. És sokan mondjuk az Egyesült Államokban, hogy ha olyan valaki tartja a kezét a nukleáris arzenál elsütőgombján, aki annyira instabil, amennyire instabilnak ez a jelölt látszik, akkor senki nem érezheti magát biztonságban.