A zöld technológiák révén egyre több európai veszi kézbe az energiaköltségeit, és segíti a kontinens elavult elektromos hálózatát.
Az európai gázárak ismét elérték a 2022-es energiaválság csúcspontján tapasztalt szinteket, miközben az Irán elleni háború továbbra is rámutat a fosszilis energiahordozók ingadozékonyságára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mindez azt jelenti, hogy az energiaárak várhatóan a jövő év jelentős részében magasak maradnak, mivel Európa igyekszik feltölteni apadó gázkészleteit a hideg téli hónapok előtt.
Már júniusban arra kérte az Európai Bizottság a háztartásokat, hogy csúcsidőben kevesebb energiát használjanak, ezzel csökkentve a számláikat és tehermentesítve a kontinens amúgy is túlterhelt hálózatát. Mindez azzal párhuzamosan történik, hogy a mesterséges intelligencia (MI) robbanásszerű terjedése miatt nagy energiaigényű adatközpontok jelennek meg szerte Európában.
Úgy tűnhet, hogy az átlagos európai polgár keveset tehet, hogy megvédje magát a jelenlegi zavaroktól. Egy szakértő szerint azonban minden egyes háztartás képes aktív szerepet játszani Európa energiaellátásának és -keresletének kiegyensúlyozásában.
Hogyan lehetnek az európaiak „jobb hálózati polgárok”
„A fogyasztók egyre fontosabb résztvevői az energia-ökoszisztémának” – mondja Niklas Persson, a Hitachi Energy hálózatintegrációs üzletágának vezérigazgatója az Euronews Earthnek.
„A »jobb hálózati polgár« nem egyszerűen az, aki kevesebb villamos energiát használ. Hanem az, aki okosabban használja az áramot.”
Az intelligens elektromosjármű-töltés, a rugalmas fűtési rendszerek, valamint a tetőre szerelt és csatlakoztatott napelemes rendszerek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csúcsidőben kisebb legyen a hálózat terhelése, miközben a villanyszámlák is csökkennek. Ezeknek a technológiáknak az igénybevétele azonban gyakran több ezer eurós kezdő befektetést igényel, ami miatt európaiak milliói maradnak ki.
Sok háztartás azonban így is részt vehet keresletoldali szabályozási programokban olyan technológiák, például okosmérők használatával, amelyek lehetővé teszik, hogy a nap bizonyos időszakaiban olcsóbb áramhoz jussanak.
Ezeknek az eszközöknek az elterjedtsége Európán belül nagyon különböző, Dániában és Svédországban például magas az arányuk. Németországban, ahol az okosmérők egy nagyívű kulturális vitába keveredtek, az áramcsatlakozások mindössze 5,9 százalékánál van ilyen készülék, ami az elmúlt hat hónapban csak 1,5 százalékpontos növekedést jelent.
A napelemes rendszerekkel és akkumulátoros tárolóval rendelkező háztartások a megújuló energiát vissza is adhatják a hálózatnak akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá, jellemzően esténként, amikor az emberek hazaérnek a munkából vagy az iskolából, tovább csökkentve ezzel számláikat.
Persson abban bízik, hogy a jövőben európaiak milliói fognak aktív szerepet vállalni a kínálat és a kereslet kiegyensúlyozásában, elősegítve a több megújuló energia integrálását, miközben saját energiaköltségeiket is csökkenthetik.
Ez nemcsak a szűkös anyagi helyzetben lévő európaiak költségvetését teheti szorosabbá, hanem megakadályozhatja azt is, hogy a tiszta energia pazarlódjon.
Az Ember energiapiaci agytröszt szerint önmagában az intelligens töltésű elektromos járműveknek is meglenne az a képessége, hogy Spanyolországban a szél- és (hálózati) napenergia csúcsidei óránkénti termelésének mintegy három százalékát felvegyék.
„Ez jelentős hatással lenne a rendszerre, különösen annak fényében, hogy 2026 májusában a spanyol szélerőművek és naperőművek havi áramtermelésének becslések szerint 10 százalékát korlátozták” – állapítja meg az Ember.
Európa elavult hálózata fékezi a fejlődést
„Az egyének azonban csak akkor tölthetik be ezt a szerepet, ha rendelkezésre áll a megfelelő infrastruktúra” – mutat rá Persson.
„A kormányoknak, az energiaszolgáltatóknak és a technológiai cégeknek együtt kell dolgozniuk azon, hogy olyan egyszerű ösztönzőket és felhasználóbarát megoldásokat hozzanak létre, amelyek a rugalmasságot könnyen megvalósíthatóvá és kifizetődővé teszik.”
Európa elavult elektromosenergia-hálózata, amelyet eredetileg a szénre, majd később a gázra építettek, sürgetően nagyobb beruházásokat igényel. Az Ember idei, áprilisi jelentése szerint a hálózat okozta szűk keresztmetszetek több mint 120 GW-nyi tervezett megújuló kapacitást tesznek kockára.
Összehasonlításképpen: egy 1 GW kapacitású erőmű évente hozzávetőleg 876 000 háztartást tudna ellátni, ha egy háztartás évente átlagosan 10 000 kWh villamos energiát fogyaszt.
Persson szerint ezért a fenntarthatóbb, megfizethetőbb és biztonságosabb energiarendszerre való átállást nem lehet kizárólag az energiaszolgáltatókra bízni. Ez egy „partnerség” lesz a hálózatüzemeltetők, a technológiai szolgáltatók, a vállalkozások és a fogyasztók között.
„A jó hír az, hogy a technológia már rendelkezésre áll, és a megfelelő megoldásokat már be is vezetik ezeknek a kihívásoknak a kezelésére” – mondja.
„Frissítenünk kell a meglévő átviteli folyosókat, fel kell gyorsítani az új hálózati projektek engedélyezését, szélesebb körben kell alkalmazni a korszerű villamosenergia-elektronikai és digitális technológiákat, valamint meg kell erősíteni az országok közötti összeköttetéseket, hogy az áram oda juthasson el, ahol a legnagyobb szükség van rá.”
Európa versenyfutása az elektrifikációért
Ahogy a gazdaságok egyre inkább az elektromos energiára épülnek, a hálózat szerepe is felértékelődik.
Türkiye (forrás: angol), amely novemberben társházigazdája lesz az ENSZ következő, COP31 nevű klímacsúcsának, az elektrifikációt tette egyik fő prioritásává, és azt tűzte ki célul, hogy 2035-re a globális energiaigényen belül az elektromos energia részaránya a jelenlegi mintegy 20 százalékról 35 százalékra emelkedjen.
Szakértők szerint ez a vállalás lehetőséget adhat a kormányoknak arra, hogy a bővülő gázüzemű áramtermelést az elektrifikációs célok felé tett előrelépésként számolják el, ami szerintük „komolyan aláássa a klímacélokat”.
Persson úgy véli, hogy az elektrifikáció a globális gazdaság dekarbonizálásának egyik leghatékonyabb eszköze, ugyanakkor „nem minden elektrifikáció hoz azonos mértékű klímaelőnyt”.
„A kibocsátáscsökkentés maximalizálása érdekében a növekvő áramigényt a tiszta energiatermelés fokozott kiépítésével és az ahhoz szükséges hálózati infrastruktúrával kell párosítani” – teszi hozzá.
„Ha a kormányok azt szeretnék, hogy az elektrifikáció teljes körű környezeti és gazdasági értéket nyújtson, akkor ugyanolyan sürgősen kell felgyorsítaniuk a hálózati infrastruktúrába irányuló beruházásokat, mint az energiatermelésbe irányulókat.”
Persson szerint a villamosenergia-hálózatot kritikus nemzeti infrastruktúraként kell kezelni, amely ugyanakkora figyelmet érdemel, mint az autópályák, a vasutak és a repülőterek.
„Megfelelő mértékű beruházások hiányában az átviteli és elosztó hálózatokba sokkal nehezebb lesz a tiszta energiát integrálni, ipari beruházásokat vonzani vagy az energiaellátás biztonságát erősíteni” – magyarázza.
„Az energiatranszíció végső soron az infrastruktúrán múlik, azon, hogy megnyerjük-e vagy elveszítjük. A megújuló energiatermelés létfontosságú, de a hálózat teszi lehetővé, hogy ez az energia eljusson a fogyasztókhoz; ha az elektrifikáció a dekarbonizáció gerince, akkor a hálózat az elektrifikáció gerince.”