A WHO új korai riasztórendszert dolgozott ki a fenyegető világjárványok időbeni felismerésére. A tübingeni egyetem szakértője, Dr. Dr. Carsten Köhler az Euronewsnak adott interjúban magyarázza a hátteret.
A rókagalandféreg veszélyére feltehetően mindenki kapott már figyelmeztetést Németországban, aki az erdőben bogyókat akart szedni vagy gombát gyűjteni. Ennek oka, hogy a rókagalandféreg petéi megtapadhatnak a terméseken – ez a parazita a májat támadja meg, és potenciálisan életveszélyes megbetegedést okozhat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez a betegség azon 21 kór egyike, amelyet az Egészségügyi Világszervezet, a WHO az NTD-k listájára vett fel. Az úgynevezett „Neglected Tropical Diseases” (NTD-k), magyarul „elhanyagolt trópusi betegségek”, világszintű korai figyelmeztető rendszernek számítanak.
„Ott, ahol NTD-k vannak, ott rajzolódnak ki a globális egészségügyi rendszer gyenge pontjai – részben éppen azért, mert ott valójában nem létezik valódi ellátórendszer” – magyarázza Carsten Köhler, a tübingeni egyetem munkatársa az Euronewsnak. Többek között vezeti a trópusi orvoslással, utazási orvoslással és humán parazitológiával foglalkozó intézetet, és a Német Trópusi Orvostudományi, Reisemedizin és Globális Egészségügyi Társaság elnöke.
Az NTD-k tehát megmutatják, hol hiányzik az orvosi ellátás, a betegségek nyomon követése és a megbízható adatgyűjtés. Éppen ezekben a térségekben maradhatnak a fertőző betegségek hosszú ideig észrevétlenek – olyan következményekkel, amelyek a közvetlenül érintett régiókon túl is éreztetik hatásukat.
Rókagalandféreg: még mindig valós veszélyt jelent?
A parazita mindössze két–hat milliméter hosszú, mégis súlyos májbetegséget válthat ki az emberben. A kór szakszerű neve alveoláris echinococcosis. A kifejlett galandférgek a rókák vékonybelében élnek, alkalmanként pedig kutyák és macskák belében is előfordulnak.
Ezek az állatok a galandférgek úgynevezett „végleges gazdái” vagy „Endwirtjei”.
Magyarázatként: végleges gazdának azt az élőlényt nevezi a biológia és az orvostudomány, amelyben a parazita ivaréretté válik, és szexuálisan szaporodik. Sok parazita élete összetett, és élete során több gazdát is vált. Például egy egér (köztesgazda) felveszi a galandféreg petéit, bennük lárvák fejlődnek. Egy róka (végleges gazda) megeszi az egeret. A róka belében a lárvákból kifejlett galandférgek lesznek, amelyek párosodnak és új petéket termelnek. A róka tehát a végleges gazda.
Az egészségügyi és élelmiszer-biztonsági bajor tartományi hivatal (LGL) szerint Közép-Európában a vörös róka a legfontosabb végleges gazda. Emberben a fertőzés nagyon ritka, de ilyen esetben akár életveszélyes is lehet.
2024-ben 52 fertőzéses esetet regisztrált a Robert Koch Intézet (RKI), az előző években az emberi megbetegedések száma többnyire 40 és 45 között mozgott. A Német Májsegély adatai szerint az esetek többsége Baden-Württemberg és Bajorország déli tartományaiból származik. Régiótól függően a rókák 33–50 százaléka fertőzött a parazitával.
Az echinococcosis a Németországban is előforduló elhanyagolt trópusi betegségek egyike. Köhler szerint azonban immár a leishmaniasis is „bekopogtat az ajtón”. Ez a fertőző betegség többféle tünettel jelentkezhet, és apró homokszúnyogok terjesztik.
„Sok német szívesen utazik a Földközi-tenger térségébe nyaralni, és a betegséget onnan haza is hozhatja” – mondja Köhler az Euronewsnak adott interjúban. Az AOK egészségügyi magazinja szerint a betegség rendszerint gyógyítható, ha időben felismerik és kezelik. A WHO becslése szerint világszerte évente körülbelül 700 ezertől egymillió emberig terjed azok száma, akik leishmaniasisban megbetegszenek.
A 21 elhanyagolt trópusi betegség többsége azonban elsősorban olyan térségekben fordul elő, ahol az egészségügyi rendszer jóval kevésbé kiépített, mint Németországban.
Új, elhanyagolt betegség azonosítva
Gabon közép-afrikai állam például 2026-ban kérelmet nyújtott be a WHO-hoz, hogy egy újabb betegséget soroljanak az NTD-k közé. „Csak azok az országok nyújthatnak be kérelmet, ahol az adott betegség endémiásan, vagyis tartósan jelen van” – magyarázza Köhler. Ez a Loa loa által okozott betegség, az úgynevezett szemféreg. Köhler szerint a WHO jelenleg konzultál a kérésről.
A parazita böglyök csípése révén terjed. A férgek a bőr alatti szövetekben vándorolnak, és időnként a szem kötőhártyája alatt is láthatóvá válnak. A fertőzés viszketéssel, duzzanatokkal és egyéb panaszokkal járhat.
Köhler szerint a WHO-nak mindenképpen foglalkoznia kell a kérelemmel, a szervezet illetékes tanácsadó bizottsága azonban 2026 októberében átmeneti szünetet javasolt az új betegségek felvételében. Először az alapvető kritériumokat és az eljárást kell felülvizsgálni ahhoz, hogy egy betegség felkerülhessen a listára.
„Az NTD-k olyan régiókban fordulnak elő, ahol az egészségügyi rendszer nem létezik, vagy csak nagyon kezdetleges” – teszi hozzá Köhler. Maguk a betegségek nem jelentenek automatikusan veszélyt az egész világ lakosságára. Sokkal inkább az a döntő, mit árulnak el azokról a körülményekről, amelyek között a fertőzések terjedni tudnak: az orvosi ellátás hiányáról, az elégtelen megfigyelésről és a betegekről gyűjtött adatok hiátusairól. Ezekben a térségekben fennáll annak a veszélye is, hogy pandémiás potenciálú betegségek ütik fel a fejüket és terjednek.
NTD-k mint korai jelzőrendszer a lehetséges endémiákra
Az ilyen térségekben úgynevezett közösségi egészségügyi dolgozók (Community Health Worker) tevékenykednek. Végigjárják a településeket, tájékoztatják a lakosságot, és figyelik a helyi egészségi állapotot. „Az a közösségi egészségügyi dolgozó, aki egy olyan féregbetegségre figyel, amelynek ugyan nincs pandémiás potenciálja, azonnal észrevenné, ha hirtelen egy egész család meghalna, és ezt rögtön jelenteni tudná” – mondja a trópusi betegségekre szakosodott Köhler.
A közösségi dolgozók fel tudják ismerni a megbetegedéseket, az érintetteket orvosi ellátáshoz irányíthatják, és jelezhetik a gyanús fejleményeket az illetékes hatóságok felé. „Éppen ezért mondjuk azt, hogy ezeket a struktúrákat korai figyelmeztető rendszerként is lehet használni, ha az NTD-kre már kiépültek ilyen alapvető szervezeti keretek” – magyarázza a szakember az Euronewsnak a World Health Summit rendezvényen.
Az előny nyilvánvaló: a segítők már jelen vannak a közösségekben. Ha egy térségben eleve működnek NTD-programok, a pandémiás potenciállal bíró betegségeket is hamarabb lehet észlelni.
Nem kell azzal várni egy új fertőző betegség felbukkanásáig, hogy a segítő struktúrákat kialakítsák. Mivel a dolgozók amúgy is elhanyagolt trópusi betegségekben szenvedő embereket látnak el, párhuzamosan megfigyelhetik azokat a változásokat is, amelyek más típusú egészségügyi kockázatokra utalnak. A közösségi egészségügyi dolgozók feladata tehát az is, hogy a lehető legszélesebb körben gyűjtsenek egészségügyi adatokat.
A WHO ezért az elhanyagolt trópusi betegségek elleni 2030-ig szóló stratégiájában az integrált megközelítésre helyezi a hangsúlyt: az intézkedéseket jobban be kell ágyazni a meglévő egészségügyi rendszerekbe, és össze kell kapcsolni más, közegészségügyi területekkel.
Ebola-járvány: túl későn felismert adathiány
A Kongói Demokratikus Köztársaságban lezajlott Ebola-járvány idején éppen ez okozott problémát – mondja Köhler. „Más régiókat tartottunk potenciális gócpontnak, ott számítottunk kitörésre” – idézi fel a trópusi orvoslásra szakosodott kompetenciaközpont igazgatója. „Aztán kiderült, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságra vonatkozó adataink elavultak.”
Ha egy térségről nincsenek friss információk, az egészségügyi hatóságok rosszul mérhetik fel a kockázatot. Nehezebb lesz a kontaktkutatás, és az is, hogy célzottan oda irányítsák a szükséges egészségügyi személyzetet és felszerelést.
A helyi egészségügyi dolgozók munkája ezért nemcsak az egyes betegségek kezelésében kulcsfontosságú, hanem abban is segít, hogy a járványkitöréseket korábban felismerjék, és a válaszlépéseket jobban összehangolják.
Időnként az is nehezíti az adatgyűjtést, hogy az Egyesült Államok visszavonul a globális egészségfejlesztési programok finanszírozásából. „Mivel az amerikai támogatások ennyire drasztikusan visszaestek, azok a struktúrák, amelyeket közösségi egészségügyi dolgozókkal az elmúlt évtizedekben építettek ki, nagyrészt összeomlottak” – magyarázza Köhler.
A hiányzó források miatt korábbi egészségügyi dolgozók ezrei kényszerültek feladni munkájukat. Az UNAIDS adatai szerint az amerikai finanszírozás csökkentése következtében 2025-ben Malawiban több ezer közösségi egészségügyi dolgozó szerződését szüntették meg. A szervezet beszámolt arról is, hogy korlátozni kellett az elektronikus egészségügyi adatgyűjtő rendszerek használatát.
Egy, 2026-ban Zambiában publikált vizsgálat szintén leírja, miként gyengítették a nemzetközi fejlesztési támogatások megvágása az ottani egészségügyi intézmények működését. A dolgozók elbocsátásokról, diagnosztikai tesztek hiányáról és az elektronikus betegnyilvántartás használatát érintő nehézségekről számoltak be. Az eredmény: jóval kevesebb, országos lefedettségű egészségügyi adat.
A következő pandémia: az X betegség
Újabb, Ebola okozta világjárványtól jelenleg nem kell tartani, mert a járványterjedés kockázata betegségről betegségre jelentősen eltér. Míg koronavírus esetében elegendő volt a cseppfertőzés, az Ebola elsősorban azokat veszélyezteti, akik a betegek testnedveivel kerülnek érintkezésbe.
Az elhanyagolt trópusi betegségeknek sincs automatikusan pandémiás potenciáljuk. Az NTD-esetek magas száma sokkal inkább arra utalhat, hogy az adott térségben meg kell erősíteni az orvosi ellátást és a járványügyi megfigyelést.
„A WHO által „X betegségnek” nevezett következő pandémiára fel kell készülni – bármi is legyen az” – figyelmeztet Köhler. Meggyőződése, hogy a Covid–19 nem az utolsó világjárvány volt, csak azt nem lehet megmondani, mikor érkezik a következő.
A felkészülés nem csupán védőoltások és gyógyszerek kifejlesztését jelenti. Ide tartozik az is, hogy rendelkezésre álljanak a laboratóriumok, a szakember-gárda, az adat-infrastruktúrák és azok a nemzetközi hálózatok, amelyek szükség esetén gyorsan össze tudnak fogni. Köhler rámutat az európai és nemzetközi együttműködés jelentőségére.
„Ezért remélem, hogy továbbra is támogatást kapnak olyan programok, mint a „European Vaccine Hub for Pandemic Preparedness” (EvH) vagy a „The European & Developing Countries Clinical Trials Partnership” (EDCTP)” – mondja Köhler az Euronewsnak adott interjúban. Ezek a programok kutatási infrastruktúrákat, laboratóriumi kapacitásokat és szakértőket kapcsolnak össze.
„Fontos, hogy már most létrehozzunk egy olyan platformot, amellyel vészhelyzetben nagyon gyorsan lehet cselekedni, és hogy működő, együttműködésen alapuló struktúrák álljanak rendelkezésre, amikor megjelenik az X betegség” – hangsúlyozza Köhler. Ehhez hálózatra van szükség. Az egészség nem ismer határokat, ahogyan a kórokozók sem ismernek határokat.”