„Nem maradhatok semleges”: Lagarde elmagyarázza korai EKB-távozását

Christine Lagarde a vártnál korábban távozik az Európai Központi Banktól (EKB), mert már nem akar hallgatni.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az EKB elnöke, aki 2027. február 7-én lép vissza, nagyjából kilenc hónappal mandátumának lejárta előtt, csütörtökön azt mondta, hogy a jegybankároktól elvárt semlegesség, amelyet „függetlenségük árának” nevezett, már nem olyasmi, amit el tudna fogadni.

„Nem hiszem, hogy továbbra is semleges tudok maradni” – mondta az újságíróknak Frankfurtban.

„Az igazság érdekel, és azt látom, hogy az igazságot nagyon gyakran megsértik, eltorzítják a félrevezető ábrázolások” – tette hozzá.

Ez nem az egyetlen meglepetés volt azon a délutánon.

Néhány perccel azután, hogy az EKB változatlanul hagyta irányadó kamatlábait, a betéti kamatot 2,5 százalékon tartva, Lagarde elárulta, hogy a döntéshozók komolyan megvitatták a kamatemelés lehetőségét is.

Elmondása szerint az állandó kamatszint fenntartásáról szóló döntés egyhangú volt. Üzenete azonban a piacoknak az volt, hogy a szünet akár csak decemberig tarthat.

Miért került ilyen közel az EKB egy kamatemeléshez?

Lagarde elmagyarázta, hogy az EKB legutóbbi, szeptemberi előrejelzése óta két dolog változott.

Az első az energia.

A benzin, a dízel és a gáz ára folyamatosan emelkedik, és a finomítói árrések továbbra is magasak. Az euróövezeti infláció szeptemberben 3,8 százalékra nőtt, az energiaárak pedig 18,9 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál.

A második a hosszú lejáratú hitelek költsége.

Lagarde szerint az euróövezetben a 10 éves államkötvények átlagos hozama mintegy 35 bázisponttal emelkedett a szeptemberi előrejelzések záróidőpontja óta.

Ez az emelkedés azért fontos, mert részben elvégzi a jegybank munkáját. Ha a kormányok és a vállalatok többet fizetnek a tízéves futamidejű hitelekért, a jelzáloghitelek és a vállalati kölcsönök is drágulnak, és a költekezés lassul. A jelzálogkamatok már augusztusban 3,8 százalékra emelkedtek a júliusi 3,5 százalékról, miközben a bankok a harmadik negyedévben szigorították a vállalati hitelezési feltételeket.

„Ha ezt a két tényezőt összeadjuk, a Kormányzótanács valójában arról vitatkozott, hogy indokolt lenne-e egy kamatemelés” – mondta Lagarde.

Végül a tanács úgy ítélte meg, hogy „jelenlegi pozíciója elegendő ahhoz, hogy tartsa a kamatszintet”, és hogy továbbra is „mértéktartó megközelítés” a megfelelő.

Most már esélyes egy decemberi kamatemelés?

Lagarde megismételte az EKB szokásos álláspontját, miszerint „ülésről ülésre” hozza meg döntéseit, és nem kötelezi el magát előre egyetlen pálya mellett sem.

Ezúttal azonban a szokásosnál tovább ment.

Felsorolta azokat az adatokat, amelyeket a bank a decemberi üléséig megkap, a további két inflációs adatközléstől kezdve egészen a harmadik negyedéves növekedési és bérstatisztikákig, és közölte, hogy ezeket a számokat összevetik a mai helyzetértékeléssel.

„Ha nem történik jelentős változás, az irány mindannyiunk számára elég világos” – mondta.

Azt is hozzátette, hogy különös súllyal esik majd latba az alapinfláció, amely kiszűri az olyan volatilis tételeket, mint az energia és az élelmiszerek.

Mit mondott Lagarde a növekvő francia kötvényhozamokról?

Franciaország volt a kimondatlanul jelenlévő fő téma.

Az ország tízéves hitelfelvételi költségei múlt héten először 2002 óta 5 százalék fölé emelkedtek, és a német Bundok hozamaihoz képest a különbség jelentősen nőtt.

Csütörtök délutánra a francia tízéves hozam mintegy 4,88 százalékra mérséklődött, ami körülbelül 3,5 bázisponttal volt alacsonyabb aznapi szinten. Ez azonban még mindig nagyjából 154 bázisponttal volt magasabb a németnél, és körülbelül 40 bázisponttal az olasznál, amelyet régóta az euróövezet leggyengébb láncszemének tartanak az államadósság terén.

Lagarde azonban kerülte, hogy kifejezetten megnevezze Franciaországot.

Azt mondta, hogy a hosszú lejáratú hozamok emelkedése globális jelenség, amelyet az inflációs várakozások, a kamatpályával kapcsolatos várakozások, valamint az adatközpontok építésére hitelt felvevő nagy technológiai vállalatok által kibocsátott kötvények hulláma hajt.

Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a magas adósságszinttel rendelkező országok különös kihívással szembesülnek.

Szerinte olyan kamatszintekkel kell tervezniük, amelyek „valószínűleg egy ideig magasabbak maradnak”, és költségvetéseiket az európai fiskális szabályok keretein belül kell tartaniuk.

Arra a kérdésre, hogy az EKB figyeli-e a más országokra átterjedő fertőzés kockázatát, Lagarde határozottabb hangot ütött meg.

„Ha a piaci fejlemények veszélyeztetnék monetáris politikánk zökkenőmentes átgyűrűzését, beleértve az indokolatlan és rendetlen piaci mozgásokon keresztül, rendelkezésünkre állnak eszközök a reagálásra” – mondta.

Más szóval az EKB kész beavatkozni, ha az államkötvény-piacok felfordulása olyan mértékűvé válik, hogy megakadályozza, hogy kamatdöntései a tervek szerint eljussanak a háztartásokhoz és a vállalkozásokhoz.

Amikor egy másik újságíró felvetette egy újabb euróválság lehetőségét, nem ment bele az összehasonlításba. „Természetesen lesznek fejlemények, de ez nem fog minket eltántorítani” – mondta.

Az EKB korábban már beavatkozott, vásárolta a nehéz helyzetben lévő euróövezeti országok kötvényeit a 2010-ben kezdődött adósságválság idején, majd ismét a járvány alatt, míg a 2022-ben létrehozott Transzmissziós Védelmi Eszközt még soha nem használták.

Az Oxford Economics nem számít arra, hogy ezt hamarosan aktiválni kellene.

Alapesetben arra számítanak, hogy a francia-német hozamfelár a jövő tavaszi elnökválasztás idejére megközelíti a 200 bázispontot. Leo Barincou, a kutatócég vezető közgazdásza egy elemzésben azt írta, hogy „feltehetően van némi mozgástér” e forgatókönyv „és egy tényleges adósságválság” között.

Mi következik?

Lagarde elmondta, hogy mandátuma mindenképpen 2027 októberében ért volna véget.

Úgy magyarázta, hogy a februári távozás visszaadja számára a szabadságot, hogy a monetáris politikán túlmutató kérdésekről is beszéljen és azokban cselekedjen.

Hozzátette, hogy több mint húsz évnyi IMF-es és EKB-s munka után vannak dolgok, amelyekről úgy érzi, hogy el kell mondania. „Az, hogy az emberek meghallgatják-e vagy sem, már egy másik történet.”

Nem kívánta elárulni, hogy támogat-e majd jelöltet a jövő tavaszi francia elnökválasztáson, illetve hogy milyen munkát vállal ezután.

Az utódlással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „tökéletes lesz az üzletmenet folytonossága”.

„Az intézmény szilárd, erős, akár egy szikla” – mondta.

Nem mindenki ennyire nyugodt az időzítést illetően.

„Az időzítés az EKB számára messze nem ideális” – írta Matthew Ryan, az Ebury pénzügyi szolgáltató cég piaci stratégiáért felelős vezetője egy e-mailben küldött kommentárban, rámutatva a célérték felett jóval magasabb inflációra és a francia-német felárra, amely 2011 óta nem volt ilyen széles.

Ryan Klaas Knotot, a holland jegybank korábbi vezetőjét, valamint Pablo Hernández de Cost, a Bank for International Settlements vezetőjét tartja a fő esélyeseknek.

„A Bank egyelőre úgy döntött, hogy elhalasztja a döntést, de egy negyed százalékpontos emelés a decemberi ülésen egyre valószínűbbnek tűnik” – véli Joe Nellis, az MHA könyvvizsgáló és tanácsadó cég gazdasági kutatásokért felelős vezetője.

Lagarde még két EKB-ülést elnököl majd, decemberben és februárban. Az első akár meghozhatja azt a kamatemelést, amelyről a bank ezen a héten vitázott.

Az, hogy mi történik ezt követően, sokkal kevésbé egyértelmű, mivel egyelőre senki nem tudja, ki veszi át a helyét, miután távozik.

Amíg nem születik döntés a személyéről, ez a bizonytalanság a piacokra is rá fog nehezedni. Claus Vistesen, a Pantheon Macroeconomics elemzője egy jegyzetben azt írta, hogy a befektetők „most részben az EKB jövő évi új vezetéséről szóló pletykák, részben pedig a gazdasági adatok alapján fognak kereskedni”.