A sok válság sújtotta világban a globális egészségügyet ismét csapatsportként kell érteni, mondta az Euronewsnak Axel R. Pries, a World Health Summit elnöke, aki szerint az EU-ra épülő Európa vezető szerepre hivatott.
Az elmúlt években egyre több a fenyegetés, a válságok megsokszorozódtak. Az egészségpolitikában most a multilaterális együttműködésre kell támaszkodni, magyarázta Professor Doktor Pries a berlini World Health Summiton (Weltgesundheitsgipfel). A globális egészségügy szerinte csapatsport.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hat éve tölti be Prof. Dr. Axel R. Pries a berlini World Health Summit (WHS) elnöki posztját. Az orvos-fiziológus korábban a Charité dékánja és igazgatósági tagja volt. Az Euronewsnak adott interjúban Pries felvázolja, miként lehetne nemzetközi szinten erősíteni az egészségügyi rendszer ellenálló képességét.
A World Health Summit 2026-os regionális találkozóján, amelyet áprilisban Nairobiban tartottak, azt mondta: „We don't have the virus, but we have a political virus.” Pontosan mire gondolt ezzel?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Olyan globális helyzettel állunk szemben, amelyben sok ország az egészségügy kérdését egyre inkább nagyon nemzeti, sőt időnként kifejezetten nacionalista nézőpontból szemléli.
Én ezért nevezem mindezt vírusnak, mert az egész világon terjed. Ez egyfajta pandémia, minden régióban megfigyelhető. Ennek a vírusnak az a gondja, hogy erősen akadályozza a jó megoldásokat. Nyilvánvaló, hogy helyi válaszokra van szükség, a helyben élő emberekért kell dolgozni, és azt kell tenni, amire nekik helyben szükségük van. Ugyanakkor mindezt globális szinten kell összehangolni.
A COVID-pandémia egyértelmű jel volt arra, hogy a problémákat nem lehet pusztán helyi szinten kezelni, és ez sok más területre is igaz, többek között a mentális egészségre, az NCD-kre (a szerk. megj.: non-communicable diseases, azaz nem fertőző betegségek) és másokra. Ezért a multilaterális mechanizmusokat újraéleszteni és új lendülettel megtölteni kell.
Az Egyesült Államok egészségpolitikai visszahúzódása már régóta téma, és ön azt sürgette, hogy Európa vállaljon új vezető szerepet. Van ehhez meg a kellő ereje Európának?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Nem állítanám, hogy Európának kellene átvennie az egyetlen vezető szerepet. De az biztos, hogy Európának az egyik vezető szerepet kellene betöltenie, és ehhez minden adottsága megvan.
Európa rendkívül erős bázisa az orvostudományi fejlődésnek, a kutatástól az alkalmazásig. Alig néhány napja ítélték oda a Nobel-díjat élettan vagy orvostudomány területén berlini és würzburgi kutatóknak az optogenetikában végzett munkájukért. Európában nagyon erős vállalatok működnek, az orvostechnikától a gyógyszeriparon át más ágazatokig. Vagyis Európa valóban rendelkezik a szükséges előfeltételekkel.
Európa már jelentős tapasztalatot szerzett abban, hogyan működjön együtt egymástól politikailag és társadalmilag eltérő országokkal. Ezek a tapasztalatok a nemzetközi együttműködésben is nagyon értékesek lehetnek.
Korábban említette, hogy a Nobel-díjat többek között német kutatók is megkapták. Milyen szerepet tölt be ezen a téren Németország Európán belül?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Európán belül Németország valóban képes irányt mutatni, sőt bizonyos mértékig vezető szerepet vállalni. Mint Európa legnagyobb gazdasága eleve erre predesztinált, és különösen az orvosi szektorban, a tudománytól az alkalmazásig rengeteget tud felmutatni.
Németország mindezt azonban egyértelműen csak másokkal közösen, egyenrangú partnerekkel együttműködve tudja megtenni, például Franciaországgal és az Egyesült Királysággal.
Ha Dániára gondol, és mondjuk a Novóra: ezek óriásvállalatok, amelyek Európa különböző országaiban vannak jelen, és együtt világszinten is meghatározó szerepet tölthetnek be.
Hogyan látja ezt az új globális rendet az Egyesült Államok visszahúzódása és a Kínától való függőségek fényében?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Ha most nem sikerül közös stratégiákban megállapodni, a helyzet nagyon nehézzé válik. Európa a sokféleség miatt időnként szenved is, hiszen viszonylag hosszú időbe telhet, amíg egy-egy veszélyt közösen kezelnek. Ugyanakkor Európa profitál is abból a gazdagságból, amelyet ez a diverzitás magával hoz.
Most jött el az ideje annak, hogy Európa határozottan foglalkozzon ezzel, és az egészségügyben ne engedjen kialakulni olyan stratégiai függőségeket, amelyek következményeit később csak jelentős erőfeszítéssel lehetne orvosolni.
Németországban már régóta napirenden van egy egészségügyi ellátásbiztonsági törvény terve, amely a német válságmegelőzés és biztosítási törvények történelmi hiányosságát hivatott betömni. A tervezetet várhatóan 2027 elején vitatják meg. Ez jó irányba tett lépés?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Igen, ha egy ilyen Gesundheitssicherstellungsgesetz révén Németország ellenálló képességét akarják növelni a globális egészségügyi válságokkal szemben, az természetesen nagyon fontos lépés.
Ez az úgynevezett Pandemic Preparedness (a szerk. megj.: pandémiás felkészültség) körébe tartozik. Ám itt is az fog kiderülni, hogy az ilyen egészségügyi kérdéseket csak multilaterális partnerségben lehet megoldani. Ha minden ország, ahogy részben a Covid-pandémia idején történt, hajlamos a kritikus javakat kizárólag saját szükségleteire visszatartani, és nem továbbadni másoknak, akkor az egész ellátási lánc összeomlik.
Ma már nincs olyan ország, amely teljesen önállóan képes lenne gyógyszereket vagy oltóanyagokat előállítani. Ez egy nemzetközi hálózat. A törvénytervezet azért is rendkívül fontos, mert rákényszeríti a jó szándékú országokat, hogy ésszerű megállapodásokat kössenek egymással, és hálózatként közösen lépjenek fel. Az lenne az ideális, ha mindez az ENSZ (a szerk. megj.: Egyesült Nemzetek Szervezete), pontosabban ebben az esetben a WHO (a szerk. megj.: Egészségügyi Világszervezet) égisze alatt valósulna meg.
Globális szinten felmerült az a javaslat, hogy az egészségügyi adatok cseréjéért cserébe kétoldalú megállapodásokat kössenek, például fejlesztési támogatás egészségügyi adatokért. Így működhetne a hálózat?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Ez az America First Global Health Strategy, azaz az „America First” globális egészségügyi stratégia (a szerk. megj.) egyik alapeleme. Már magának az elnevezésnek is alapvető hibája van: nem lehet egyszerre azt mondani, hogy »mi mindig elsők vagyunk«, és közben valódi partnerségeket építeni.
Az ilyen megállapodások ugyanis gyakran nem valóban tisztességesek és egyenlő felek közötti egyezségek, hanem a fennálló erőviszonyokat használják ki. Éppen ezért az ilyen típusú megállapodásokkal szemben nagyon, nagyon szkeptikus vagyok. Ha két partner ül az asztalnál, és az egyik jóval nagyobb hatalommal rendelkezik, mint a másik, akkor aligha születhet teljesen fair megállapodás. Ezeket a kérdéseket kétoldalú alkukkal rendezni szerintem téves irány.
Az egyetlen módja annak, hogy erős és gyengébb partnerek között mégis méltányos feltételeket lehessen kialakítani, az, ha egy magasabb szintű, közös koncepció születik, amelyet végső soron a WHO tud megvalósítani.
Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi közösségnek természetesen szüksége van a kórokozókról és más hasonló témákról szóló adatokra. A nemzetközi közösségnek ugyanakkor gondoskodnia kell arról, hogy azok az országok, amelyek ezeket az adatokat rendelkezésre bocsátják, cserébe erőforrásokat kapjanak. Az adatokat egy irányba, az erőforrásokat vagy oltóanyagokat a másik irányba áramoltató, igazságos csere csak multilaterális keretek között szervezhető meg.
Vagyis ön amellett érvel, hogy a globális egészségügyet a lehető leginkább multilaterális módon, lehetőleg a WHO égisze alatt szervezzék?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Természetesen a WHO esetében is biztosítani kell, hogy a működési mechanizmusok valóban jól funkcionáljanak. Egy multilaterális intézményt is folyamatosan meg kell újítani és új energiával kell feltölteni.
A WHO reformja biztosan nem lenne rossz, de nem szabad, hogy azt az elején említett vírus, vagyis az a hangulat határozza meg, amelyben a multilaterális megoldásokat már nem akarják. Éppen ellenkezőleg: a multilaterális mechanizmusokat kell megerősíteni.
Vegyünk egy példát egy teljesen más területről: ha az emberek rendesen, közösen akarnak futballozni, az első dolguk az, hogy kijelölnek valakit játékvezetőnek. Az életben sok minden csak multilaterális keretek között működik jól. A sportban is létezik egy az egy ellen játszott mérkőzés, de ha csapatsportot űz az ember, elkerülhetetlen az önszerveződés. A globális egészségügy pedig csapatsport.
A világ, amelyet most egyszerre több válság sújt, egyáltalán képes lehet rá, hogy megbirkózzon egy ilyen csapatszintű feladattal, és valóban úgy is tekintsen rá?
Prof. Dr. Axel R. Pries: Valóban nem egyszerű, és vannak olyan csoportok, amelyek megpróbálnak együtt futballozni, de aztán nem tudnak megegyezni, inkább összevesznek. Mégis meg kell oldanunk, mert egyetlen világban élünk.
Nem akarunk ötévente újabb Covid-pandémiát átélni. Egészségesen akarunk élni, ez alapvetően minden ember vágya. Miért ne lennénk képesek hosszú távon legyőzni mindazt, ami ezt akadályozza?
Úgy gondolom, az emberek képesek tanulni, és rá fognak jönni, hogy a túlzó nacionalizmus ezen a téren egyszerűen nem segít nekik. Mindig nehéz hatásköröket átadni egy felettük álló intézménynek. Legutóbb az ENSZ-rendszert a második világháború borzalmas tapasztalatai után alakították át ilyen mélyen.
Bízom benne, hogy ezúttal anélkül is képesek leszünk a multilateralizmus előmozdítására, hogy újabb ilyen tragédiát kellene átélni, pusztán a belátás erejéből. Ehhez azonban energiára és bizonyos fokú optimizmusra is szükség van.