Ahogy az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak az árvizek, Európa városai is hasonló kemény döntések elé kerülhetnek?
Thaiföld középső részén, Ayutthaya tartományban, a talajtól több mint három méterrel megemelt házukban Kamonchanok Sathaphonamonwut háromtagú családja rögtákolt fekhelyeken alszik, a víz alá került vécét pedig egyáltalán nem tudja használni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Faluja immár hat egymást követő évben került víz alá: egyeseket ez elköltözésre kényszerített, mások inkább tovább emelték házaikat.
„Környékünk egyszerűen már nem bír el ennyi vizet” – mondja, miközben átázott otthonában gázol át.
Ám miközben a hatóságok elsősorban Bangkok és más üzleti központok árvízvédelmét tartják szem előtt, „amikor a lakóközösségeinkről van szó, magunkra hagynak minket” – teszi hozzá.
Árvízvédelmi létesítmények óvják a városokat, a falvakat viszont víz alá nyomják
Thaiföldön a monszunidőszakban minden évben előfordulnak áradások, a tudósok szerint pedig az ember okozta klímaváltozás miatt a heves esőzések és árvizek egyre gyakoribbak és súlyosabbak.
A pusztító árvíz után, amely 2011-ben sújtotta az országot, a kormány gátakat, zsilipeket és más létesítményeket bővített, hogy a vizet elterelje Bangkok, az ősi Ayutthaya városa és a Csao Phraja folyó menti ipari övezetek felől, amely a fővároson is áthalad.
Az árvízvédelemnek köszönhetően a kereskedelmi központok zömmel biztonságban vannak, más térségek lakói azonban magukra maradtak.
Ayutthaya évszázados templomromjaitól, a UNESCO világörökségi helyszínétől mintegy 20 kilométerre a lakosok azt mondják, a korábban térdig érő víz ma már egyes részeken a fejük fölé emelkedik, és hónapokig tart, mire visszahúzódik.
Az irodai munkát végző Kamonchanok kénytelen csónakkal járni munkába, és a háztartási gépeket, illetve más holmiját is a vízszint fölé emelni.
„Csak annyit tehetünk, hogy kezeljük a következményeket” – mondja.
„Csak egy bizonyos pontig tudunk alkalmazkodni.”
Az árvízvédelem „kegyetlen” ára
A klímaváltozás, az alacsonyan fekvő földrajzi fekvés és a nemrégiben épült gátak, amelyek megváltoztatták a Csao Phraja természetes vízjárását, mind hozzájárultak ahhoz, hogy az alsóbb szakaszok közösségeiben súlyosabbá váljanak az árvizek – mondja Thanet Somboon, a thai öntözési hivatal szóvivője.
„Még akkor is, ha a Csao Phraja-gátból ugyanannyi vizet engednek ki, mint korábban, a hatása nagyobb, mint régen” – magyarázza.
És amikor az elterelt vízzel teljesen megtelnek az öntözőcsatornák, a hatóságoknak „nincs más választásuk, mint a maradék vizet az alsó szakaszokra engedni” – teszi hozzá.
Thanet ugyanakkor elismeri, hogy a tisztviselőknek felül kell vizsgálniuk az infrastruktúrát, hogy „a víz az eltervezett határok között maradhasson”.
A környezetvédő Sasin Chalermlarp szerint a kormány „kiváló munkát végez” az árvizek kezelésében a középső síkságon, erőfeszítései azonban „kegyetlenek” azokkal szemben, akik viselik az elárasztás terhét.
Az alacsonyan fekvő, folyó menti, vízmegtartó övezetként szolgáló kerületekben októberben falvak hosszú szakaszai álltak víz alatt: egyes házakat elhagytak, mások a tetőig elmerültek.
Sasin szerint az árvíz, amely korábban Ayutthaya nagy részét elöntötte, ma már a tartomány csupán „öt–tíz százalékára” koncentrálódik.
A szárazon maradás növekvő ára
Ahogy a legsúlyosabban érintett kerületekben egyre rosszabbá vált az áradás, sokan, akik maradtak, pénzt fizettek azért, hogy a cölöpökre épült házukat még magasabbra emeljék, és a lakóteret szárazon tartsák.
Kamonchanok családja már a kilencvenes években kétszer megemelte házát, másodszorra 1,5 méterrel. A víz azonban 2011-ben így is elérte az épületet, és azóta már hat éve egymás után minden évben.
A helyiek szerint egy ház megemelése 100 000 és egymillió baht (nagyjából 2 700-27 000 euró) közötti összegbe kerül, méretétől és az emelés magasságától függően.
Akadtak olyan családok, amelyek néhány éven belül kétszer is megemelték házukat, felélték megtakarításaikat, és kölcsönökből próbálnak megélni.
Az idős, 87 éves Sawong Raksri, aki több mint egymillió bahtot (27 000 eurót) költött a háza megemelésére, mára belenyugodott a helyzetébe. „Az utóbbi években minden évben így árad a víz. Minek panaszkodni?” – mondja.
Megoldás lehet-e egy „árvízmentes adó”?
Sasin elismeri, hogy az alacsonyan fekvő terület természetes vízlevezető útvonal. „De a falusiaknak nincs választásuk. Arra kényszerítik őket, hogy áldozatot hozzanak” – fogalmaz.
A védett ayutthayai övezetben élő Sasin azt javasolta, vezessenek be „árvízmentes adót” azokra, akik az árvízvédelmi beruházásokból profitálnak, hogy segítsék az érintett családokat házaik megemelésében és az károk helyrehozatában.
Thanet szerint az ötlet további vizsgálatot érdemelne, hogy kiderüljön, „miként lehet támogatni azokat, akik földjeiket feláldozzák a víz számára”.
A kormány zászlóshajónak számító megoldása egy 700 millió eurós árvíz-elvezető csatorna, amely másodpercenként 1 200 köbméter vizet – nagyjából egy olimpiai úszómedence térfogatának felét – vezetne el a palacknyak-szerű szűkületnél, ahol a Csao Phraja Ayutthayánál összeszűkül.
A beruházást várhatóan 2030-ra fejezik be.
Addig is Kamonchanok szerint közössége még csak nem is az áradások teljes megszüntetését követeli, hanem a vízszint maximálását és pénzügyi támogatást azoknak, akiknek az otthona a vízszint alatt fekszik.
„Csak annyit kérünk, hogy kényelmesen élhessünk a saját otthonunkban” – mondja. „Miért nem adják meg nekünk ezt?”