Az Egészségügyi Világszervezet felszólítja az európai országokat, hogy alakítsanak ki ingyenesen igénybe vehető, hőséghullám idején használható hűsölőhelyeket.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a jelenlegi hőhullámot „főpróbának” nevezte, és közölte, hogy az európai országoknak sokkal jobban fel kell készülniük, ha életeket akarnak menteni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Nyilatkozatában a szervezet sötét képet festett: egyes helyeken 50 százalékkal emelkedett a segélyhívások száma, London pedig egyetlen nap alatt története legmagasabb hívásszámát regisztrálta. Spanyolország „néhány nap alatt már több mint 300, hőhöz köthető többlethalálesetet becsült. Olaszország 24 óra alatt öt halálesetről számolt be”.
A WHO egyértelművé tette, hogy a hőhullámot az éghajlatváltozás táplálja, és hangsúlyozta: „Európa több mint kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag. A hőhullámok már nem egyszeri, rendkívüli események. Visszatérő válságokról van szó, amelyek egyre gyakoribbak, erősebbek és tovább tartanak. Minden nyár, amikor nem készülünk fel rájuk, olyan nyár, amelynek az árát emberéletekben fizetjük meg.”
A WHO főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz doktor szerint némi megnyugvást az ad, hogy „a megelőzés működik”.
Az egyik dicsért intézkedés Barcelona klímamenedék-hálózata.
Mik azok a klímamenedékek?
Spanyolország a világ egyik legfejlettebb klímamenedék-hálózatát alakította ki, miközben a szélsőséges hőség korunk leghalálosabb környezeti veszélyévé válik.
Tavaly Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök bejelentette, hogy egy sor kormányzati épületet nyitnak meg a lakosság előtt, menedéket kínálva az országot sújtó, egyre intenzívebb hőhullámok idején.
Az országos hálózat a már meglévő regionális programokra épít, többek között Katalóniában, a Baszkföldön és Murciában. Barcelonában már mintegy 400 klímamenedék működik középületekben, például könyvtárakban, múzeumokban, sportközpontokban és bevásárlóközpontokban.
Ezek a terek általában légkondicionáltak, ülőhelyekkel és ingyenes ivóvízzel vannak felszerelve, és azoknak kell védelmet nyújtaniuk, akiknek otthon nincs elegendő eszközük a hőség elviselésére – például az időseknek, csecsemőknek és a már meglévő egészségügyi problémákkal élőknek.
Miért terjedtek el a klímamenedékek Spanyolországban?
Spanyolország a tavalyi, rekordokat döntő nyár után erősítette meg klímamenedék-programját: az augusztusi, 16 napig tartó hőhullám idején a hőmérséklet halálos 45 °C-ig emelkedett.
Az országban 2025-ben több mint 150 000, hőséghez köthető haláleset történt, ami a második legmagasabb valaha regisztrált érték. Ezek közül több mint 10 000 haláleset állt összefüggésben mérsékelten magas hőmérsékletnek való, elhúzódó kitettséggel, amelynek „hatásai akkor is összeadódnak, ha nem adnak ki hőségriasztást” – figyelmeztetnek a szakértők.
A barcelonai 51 éves utcaseprő, Montse Aguilar halála azok közé a tragédiák közé tartozott, amelyek a címlapokra kerültek. Aguilar 35 °C-os hőségben, magas riasztási fokozat idején esett össze az utcán egy rendkívül megterhelő műszak után, és később hőhullámhoz köthető okok miatt hunyt el.
Hamarosan tiltakozások kezdődtek: utcai takarítók százai és aggódó polgárok vonultak az utcára, és azt követelték, hogy a kormány tegyen többet a szabadban dolgozók védelméért.
Beruház-e Európa többi része is klímamenedékekbe?
A hőséghez köthető halálesetek nemcsak Spanyolországban jelentenek egyre nagyobb problémát. Európa a világ egyik leggyorsabban melegedő kontinense, és a szélsőségesen magas hőmérsékletek már a jellemzően hűvös éghajlatú, legészakibb országokat is elérik.
Tavaly például Finnország három egymást követő héten át tartó 30 °C-os hőséget élt át, ami óriási terhet rótt a kórházakra, és egy északi jégpályát ideiglenesen klímamenedékké alakítottak. Hőhullám söpört végig Olaszországon, Franciaországon, Portugálián és még az Egyesült Királyságon is, miközben Európa történetének harmadik legmelegebb évét élte át.
A Lancet Countdown Europe jelentése szerint 2024-ben mintegy 62 000, hőséghez köthető haláleset történt Európában.
„Ez a leghalálosabb környezeti veszély, és szinte valamennyi vizsgált európai régióban növekedést tapasztalunk” – mondja Elvira Jiménez Navarro, a Katalóniai Nyílt Egyetem Digitális Átalakulás és Kormányzás Kutatóközpontjának (UOC-DIGIT (forrás: angol)) doktori hallgatója az Euronews Earthnek.
„A dél-európai országok, például Spanyolország, Olaszország, Görögország, Franciaország, Horvátország, Ciprus, Szlovénia, Ciprus, Málta és Szerbia esetében a legnagyobb a halálozás növekedése, ami kiemeli az olyan alkalmazkodási intézkedések sürgős szükségességét, mint a klímamenedékek.”
A Navarro által sürgetett globális hálózat célja a szélsőséges hőség növekedésének kezelése. A szakértő arra figyelmeztet, hogy a hőséghez köthető halálozás a közép- és kelet-európai országokban – például Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Bulgáriában, Romániában, Észtországban és Litvániában – is emelkedik, ha „lassabb, de folyamatos ütemben” is.
„Összességében a szélsőséges hőség olyan közegészségügyi probléma, amely kisebb-nagyobb mértékben valamennyi európai országot érinti” – teszi hozzá a szakértő. „Még azoknak is, akikre kevésbé sürgetően hat, érdemes kihasználni a lehetőséget a jobb tervezésre.”
Kiknek szólnak a klímamenedékek, és milyen kihívásokkal szembesülnek?
Bár a klímamenedékek mindenki számára ingyenesen igénybe vehetők, a szakértők rámutatnak, hogy biztosítani kell a leginkább veszélyeztetett csoportok hozzáférését. Spanyolország napi halálozási megfigyelőrendszere (MoMo) szerint a 2015 és 2023 között hőséghez köthető 21 700 haláleset többségét a 65 év felettiek körében regisztrálták.
„A sérülékenység egymást átfedő tényezőkből áll – az életkortól és a már meglévő egészségi állapottól kezdve a lakhatás minőségén és a munkakörülményeken át a jövedelemig –, ezért egyenlőtlenül oszlik meg” – magyarázza Navarro.
A szakértő szerint az önkormányzatoknak nemcsak a hőségnek való kitettséget kell feltérképezniük, hanem ezeket a tágabb értelemben vett sérülékenységi mutatókat is, az adatokat kombinálva kell azonosítaniuk a kiemelt területeket, és ott kell létrehozniuk menedékeket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
Az is kihívást jelent, hogy a klímamenedékek a legnagyobb terhelés idején is nyitva legyenek, biztosítsák az alapvető komfortfeltételeket, és a hozzáférésről „inkluzív módon” tájékoztassanak. Ehhez nemcsak a kormányoknak kell lépniük.
„Bár a hatóságok kulcsszerepet játszanak a szükségletek feltérképezésében, a helyszínek kiválasztásában, az erőforrások elosztásában és az üzemeltetésben, a hatékony irányítás azon is múlik, hogy együttműködnek-e közösségi csoportokkal, civil szervezetekkel és helyi vállalkozásokkal a nyitvatartás meghosszabbítása, a lakosság elérése és a helyi gyökerű, tartós ellenálló képesség kialakítása érdekében” – mondja Navarro.
„A legnagyobb kihívás az, hogy a klímamenedékeket a rövid távú, vészhelyzeti beavatkozásokból tartós, inkluzív, többfunkciós városi terekké alakítsuk, amelyek egyszerre védenek a szélsőséges hőségtől és javítják a mindennapi életminőséget.”
„A közterek átalakítása”
Ahogy egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges hőhullámok, a klímamenedékek Európa-szerte általánossá válhatnak. Alig egy hónapja a romániai Bukarest általános tanácsa is jóváhagyta egy klímamenedék-hálózat létrehozását, hogy megvédjék a lakosságot a hőhullámoktól és a hirtelen lehűlésektől.
Navarro szerint ezek az alkalmazkodási intézkedések, különösen a városi környezetben, „egyre inkább nélkülözhetetlenné válnak”. Az önkormányzatok erőforrásai azonban korlátozottak ahhoz, hogy mindenki számára igazságos és közeli hozzáférést biztosítsanak a klímamenedékekhez – ez gyakran azt jelenti, hogy magánterekre, például bevásárlóközpontokra támaszkodnak, amikor segítséget akarnak nyújtani a rászorulóknak.
„Egy hálózat viszonylag könnyen megvalósítható rövid távon a meglévő közintézmények felhasználásával, de ez önmagában nem kezeli azokat a mélyebb változásokat, amelyekre a többféle éghajlati hatással szembesülő városi környezetekben szükség van” – teszi hozzá a kutató.
„Átfogó alkalmazkodási stratégiára van szükség, amely a közterek átalakítására összpontosít, csökkentve a magas hőmérsékletnek és más szélsőséges eseményeknek való kitettséget, miközben javítja a közérzetet, és mérsékli az éghajlatváltozás hatásaiban tapasztalható egyenlőtlenségeket.
Ez magában foglalja a zöld és kék infrastruktúrába történő beruházásokat, a városi mobilitás átalakítását, valamint olyan szociális intézkedéseket, amelyek a leginkább sérülékeny lakossági csoportok igényeit támogatják.”