„Izgalmas”: holland marhatenyésztők rizsre váltanak a klímaváltozás és süllyedő lápok ellen

A melegedő éghajlatnak köszönhetően a holland gazdák olyan gabonát termeszthetnek, amelyet korábban soha nem takarítottak be Hollandiában: a rizst.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Évszázadokon át a tehén volt az ország mezőgazdaságának alapja. Most azonban a gazdák olyan növényekkel kísérleteznek, amelyek egykor elképzelhetetlenek lettek volna egy ennyire nedves, mérsékelt égövi országban.

A kezdeményezésen dolgozó kutatók abban reménykednek, hogy a rizstermesztés hozzájárulhat az ország egyik legsúlyosabb környezeti kihívásának kezeléséhez: a kiszáradó, ezért süllyedő tőzegtalajok problémájához, amelyek az amúgy is alacsonyan fekvő Hollandia egyes részeit még mélyebbre taszítják.

„Egészen rendkívüli” – mondja Philippe Terheggen, a Land van Ons egyesület elnöke, amely biztosította a földeket a rizsaratáshoz.

„Húsz évvel ezelőtt soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer rizst tudunk majd termeszteni Hollandiában” – teszi hozzá a 68 éves férfi.

„Ugyanakkor ijesztő is, mert megmutatja, mi minden vált lehetségessé… hogy az éghajlat időközben megváltozott” – mondja.

Egyelőre kísérleti projektről van szó: mindössze 0,6 hektáron folyik a termesztés, a szervezők pedig körülbelül három tonna, sushihoz vagy rizottóhoz alkalmas, gömbölyű szemű rizsben reménykednek.

A csapat mintegy 30 különböző rizsfajtával dolgozik, amelyek olyan távoli helyekről érkeztek, mint Oroszország, Kína, Japán vagy Üzbegisztán, hogy kiderítsék, melyik alkalmazkodik legjobban a holland klímához.

„Csak meg akarom mutatni, hogy a jövő érdekében lehet változtatni a dolgokon”

Egy ázott, vizenyős földön Amszterdam és Hága között a gazda, Sander Roeleveld kombájnnal aratja rizsföldjét, miközben a háttérben szélmalmok és csatornák húzódnak.

Roeleveld, aki saját meghatározása szerint „úttörőnek” tartja magát, azt mondja, szeretné megmutatni más gazdáknak, hogy a rizs is megélhet a mocsaras holland talajban.

„Az a célom, hogy bebizonyítsam: a vizes területeken nemcsak fű termeszthető” – mondja az 53 éves gazda.

„Persze ha már 600 éve teheneket tart az ország, nagyon nehéz elképzelni, hogy bármi mást akar tenni, mint tejet fejni a teheneiből” – nevet.

„Csak meg akarom mutatni, hogy a jövő érdekében lehet változtatni a dolgokon.”

Hogyan segíthet a rizstermesztés a kiszáradt tőzeglápok megmentésében

A projekt azonban jóval túlmutat a növénytermesztés diverzifikálásán. A kutatók úgy vélik, hogy segíthet kezelni Hollandia egyik legmakacsabb környezeti problémáját.

Az ország mintegy egytizedét tőzegláp borítja, amelyet a gazdák lecsapolnak, hogy füvet termesszenek a szarvasmarhák takarmányának.

Ahogy a tőzeg kiszárad, millió tonnányi szén-dioxidot bocsát ki, miközben a talaj a legsúlyosabban érintett térségekben évente akár több centimétert is süllyedhet.

A Wageningeni Egyetem számításai szerint a holland tőzegtalajokból származó üvegházhatású gázok az ország teljes kibocsátásának mintegy két-három százalékát teszik ki.

Ezt az ördögi kört csak úgy lehet megtörni, ha a földeket folyamatosan nedvesen tartják – csakhogy így a gazdáknak eddig semmit nem volt értelme ott termeszteni… egészen mostatáig.

„Alapvetően egy őrült ötletként indult az egész” – magyarázza Julian Helfenstein, a Wageningeni Egyetem és Kutatóközpont munkatársa, aki a közeli Leideni Egyetem kollégáival közösen vezeti a projektet.

A 36 éves kutató szerint ritka, hogy egy kezdeményezés egyszerre alkalmazkodást és mérséklést kínál a klímaváltozással szemben.

„A rizs lehetőséget ad ennek a régiónak arra, hogy alkalmazkodjon a klímaváltozáshoz, vagyis olyan növényt termesszen, amely korábban nem lett volna lehetséges” – mondja.

„Ugyanakkor a klímaváltozás mérséklését is szolgálja, mert megállítja a tőzeg pusztulását és a CO2-kibocsátást, hiszen a talajt folyamatosan nedvesen lehet tartani.”

A tőzegprobléma nemcsak Hollandiát érinti, hanem Észak-Európa nagy részét, így Németországot, Belgiumot, sőt a balti államokat is – teszi hozzá.

Helfenstein és csapata szorosan figyeli a rizstermesztés során keletkező CO2- és metánkibocsátást, és összeveti azt a füves legelők fenntartásával – hogy megbizonyosodjanak: a „gyógymód” nem rosszabb a betegségnél.

„A jelenlegi eredmények biztatóak” – mondja.

„Környezetkutatóként az ember szinte mindig a problémákra mutat rá. Ez pedig lehangoló tud lenni, például: »Íme, még több klímaváltozás, íme, még több szennyezés«” – mondja Helfenstein.

„Most viszont itt egy lehetőség arra, hogy a tudomány a megoldás felé is dolgozzon. Ez engem kifejezetten izgalommal tölt el.”

„Rágós, de remek”: a holland rizsből sushi és szaké is készülhet

Guusje van der Vossen, a gazdák fenntartható termelésre való átállását segítő Wij Land egyesület munkatársa szerint a helyi éttermek már jelezték, hogy szívesen kínálnának prémium, holland eredetű rizst.

Elmondása szerint az idei betakarításból származó rizs egy észak-japán fajta, amely eddig a legjobban alkalmazkodott a holland viszonyokhoz.

A 27 éves szakember azon kevesek egyike, akik már kóstoltak Hollandiában termett rizst – egy tavalyi kísérleti ültetésből.

„Őszintén szólva nagyon finom volt” – nevet, és hozzáteszi: a cél az volt, hogy sushit készítsenek belőle – és talán szakét is.

„Kicsit rágós volt, de egyben fantasztikus.”