Új kutatások szerint az 1960-as évek óta az ember által okozott felmelegedés a tengerszint emelkedésének fő oka.
Az egykor ritkának számító, part menti közösségeket sújtó szélsőséges áradások mára sokkal gyakoribbá váltak, mivel az ember okozta éghajlatváltozás egyre magasabbra tolja a tengerszintet – állapítja meg egy június 10-én közzétett új kutatás.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szakértők szerint az eredmények kulcsfontosságúak az árvizekre és a part menti infrastruktúrára vonatkozó tervek elkészítéséhez, miközben a bolygó tovább melegszik.
Az ilyen nagy kiterjedésű part menti áradások akkor következnek be, amikor a magas vízállás és a vihardagály már eleve emelkedő tengerekhez társul. Mindez ráépül a természetes éghajlati ingadozásokra és más emberi hatásokra.
A tudósok szerint az éghajlatváltozás felerősítette az olyan viharokat, mint az Ian hurrikán, amely 2022-ben súlyos áradásokat okozott. Az árvizek világszerte évente emberek százmillióit veszélyeztetik az alacsonyan fekvő part menti térségekben, milliárd eurós károkat okoznak, és emberéleteket is követelhetnek.
Azok az árvizek, amelyeknek történelmileg évi egy százalék volt az esélyük arra, hogy elérjenek egy adott partszakaszt, mára átlagosan körülbelül tizenkétszer gyakoribbak – derül ki a Nature Climate Change folyóiratban szerdán publikált új tanulmányból. A kutatás szerint ezeknek az eseményeknek a valószínűsége az ember okozta éghajlatváltozás miatt mintegy a négyszeresére nőtt.
„Ma már minden part menti árvízben benne van az ember keze”
A kutatók azt vizsgálták, milyen gyakran fordulnak elő a szélsőséges tengerszint-ingadozások – amelyek part menti áradásokat okoznak –, ehhez több mint 100 helyszín dagálymérőinek hosszú idősorait elemezték, és éghajlati modellezést is alkalmaztak.
A tanulmány az 1900 és 2005 közötti növekedést vizsgálta. Az elemzés 2005-ben zárult, mert ezt követően még nem állt rendelkezésre elég olyan modell, amely egyértelműen kimutatta volna az ember okozta éghajlatváltozás szerepét. A kutatók szerint eredményeik ezért feltehetően alábecsülik a mai kockázatot, mivel azóta az emberi tevékenység hozzájárulása a part menti szélsőségekhez tovább nőtt.
A kutatók azt is megpróbálták szétválasztani, mely változások fakadnak emberi tevékenységből, melyek természetes folyamatokból, illetve a táj átalakulásából. Míg a 20. század első felében a tengerszint változásainak többsége még természetes okokra volt visszavezethető, a tudósok megállapították, hogy az 1960-as évek óta az ember okozta felmelegedés a tengerszint-emelkedés fő hajtóereje.
A Science Advances folyóiratban szerdán megjelent egy másik tanulmány is, amely alátámasztja, hogy a rendkívül magas vízállások elsősorban az éghajlatváltozás következményei: 2000 és 2018 között az ilyen nagy árvizekkel járó napok mintegy 58 százalékáért ez felelős. Ugyanez a kutatás szerint az éghajlatváltozás átlagosan csaknem megháromszorozta azoknak a napoknak a számát az 1970-es évek óta, amikor a tengerszint eléri vagy meghaladja a szélsőséges árvízi küszöböt.
„Lényegében ma már minden part menti árvízben benne van az ember keze az éghajlatváltozás révén” – mondja Ben Strauss, a Climate Central vezető kutatója, a Science Advances-tanulmány egyik társszerzője. „A globális felmelegedés miatt bekövetkezett többlet tengerszint-emelkedés nélkül ezeknek az eseményeknek a többsége el sem érné az árvíz szintjét.”
A fosszilis energiahordozók égetése a tengerszint-emelkedés „döntő tényezője”
A Nature Climate Change-ben megjelent kutatás nem vizsgálta részletesen az egyes emberi tényezőket – mondja a vezető szerző, Sönke Dangendorf –, de rámutat, hogy a legjelentősebbek az üvegházhatású gázok, amelyek az olyan fosszilis energiahordozók, mint az olaj, a gáz és a szén égetésének következményei.
„Az 1970-es évek óta messze ez a legmeghatározóbb tényező, és ez természetesen nem jó hír” – teszi hozzá Dangendorf, aki a Tulane Egyetem docense is. Szerinte a fenyegetés egyre nő, és a közösségeknek többet kell tenniük a felkészülésért.
Jeff Williams, az Egyesült Államok Földtani Szolgálatának nyugalmazott oceanográfusa, aki egyik tanulmányban sem vett részt, úgy véli, a kutatások azt jelzik, hogy a tervezőknek számításba kell venniük a növekvő kockázatokat. Azt is végig kell gondolniuk – mondja –, mennyi pénzre lesz szükség a partvédelmi rendszerek megerősítéséhez, és hogy mindezt ki fogja finanszírozni.
Az Egyesült Államokban például a New Orleanst védő jelenlegi létesítmények „valószínűleg nem lesznek megfelelőek a következő néhány évtizeden túl” – figyelmeztet Williams.
A világ országai egyre nagyobb arányban támaszkodnak a megújuló energiaforrásokra, például a nap- és a szélenergiára. Tavaly a tisztaenergia-termelés növekedése meghaladta a globális áramigény bővülését, és a megújulók részaránya a világ villamosenergia-mixében első ízben lépte át az egyharmadot.
Még az Egyesült Államokban is, ahol a Trump-kormányzat a fosszilis energiahordozókat támogatta, a napenergia térnyerése folytatódik, miközben a széntüzelésű áramtermelés visszaszorul. A tudósok szerint ezért a világ már nem tart a legrosszabb felmelegedési forgatókönyv felé – de a legkedvezőbb felé sem.
„Még a viszonylag csekély tengerszint-emelkedésnek is nagyon súlyos hatásai lehetnek a partvidékeinkre” – mondja Dangendorf, a Tulane-tanulmány szerzője.
„Van azért némi reménysugár, hiszen mi magunk szabályozzuk, mennyit bocsátunk ki, nem igaz?” – teszi hozzá. „Tehát ezt a folyamatot legalább bizonyos mértékig meg tudjuk állítani.”