A legújabb Planetary Health Check jelentés szerint a Föld hét létfontosságú életfenntartó rendszere rekord mértékű határátlépést mutat.
A Föld létfontosságú életfenntartó rendszereire nehezedő nyomás egyre nő, miközben a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a már átlépett hét bolygóhatár állapota tovább romlik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A több mint 60 tudós által jegyzett, a Potsdami Klímahatás-kutató Intézet (PIK) gondozásában megjelent legújabb Planetary Health Check jelentés annak a 12 hónapnak a lezárásaként készült, amelyet 2026-ban rekordmagas óceáni hőmérséklet, árvizek, erdőtüzek és szélsőséges hőhullámok jellemeztek.
A jelentés megállapítja, hogy a hét, már megsértett bolygóhatár mindegyike a valaha mért legmagasabb túllépési szinten áll, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy rendelkezésünkre áll a „tudás, kapacitás és a megoldások”, amelyekkel irányt válthatunk.
„A diagnózis egyértelmű” – mondja Boris Sakschewski, a PIK (forrás: angol) tudósa, a jelentés vezető szerzője.
„Minden bolygóhatár esetében, amely már a biztonságos működési tartományon kívül esik, tovább nő a nyomás. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb a kockázata a nagyléptékű, tartós és potenciálisan visszafordíthatatlan változásoknak, miközben egyre szűkül a hibahatárunk ezeknek a problémáknak a kezelésében.”
Melyek a 9 bolygóhatár?
A 2023-ban elindított Planetary Boundaries Science célja, hogy pótolja a Föld életfenntartó rendszereinek működésével kapcsolatos kritikus tudáshiányokat.
A keretrendszer kilenc olyan határt jelöl ki, amelyeknek biztonságos tartományban kell maradniuk ahhoz, hogy az emberiség „biztonságban” legyen, a természeti világ pedig „ellenálló” maradjon. A tudósok évtizedek óta monitorozzák ezeket a határokat, hogy nyomon kövessék a bolygó állapotát.
A hét túllépett határ: az éghajlatváltozás (a Föld hőmérsékletének és időjárási mintázatainak hosszú távú eltolódása), a bioszféra integritásának változása (a Föld élő rendszereinek általános egészségi állapota, működése és ellenálló képessége), a szárazföldi rendszerek átalakulása (az emberi tevékenységek, például a mezőgazdaság miatt), az édesvízrendszerek változása, a biogeokémiai ciklusok módosulása, új entitások bevezetése (például a mikroműanyagok), valamint az óceánok elsavasodása.
Az utóbbi határ tavaly lépett át a kritikus szintet, miután a kutatók kimutatták, hogy az óceánok felszínének pH-értéke mintegy 0,1 egységgel csökkent, ami 30–40 százalékos savasodásnak felel meg az ipari forradalom kezdete óta.
Jelenleg már csak két bolygóhatár van, amelyet az emberiség még nem lépett át: a sztratoszferikus ózonréteg elvékonyodása (a Föld védőpajzsának gyengülése) és a légköri aeroszolterhelés (légszennyezés) – ezek az elmúlt évtizedben javuló tendenciát mutattak.
A tudósok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a globális előrehaladás „leplezheti le” azokat a veszélyes aeroszolszinteket, amelyek egyes régiókban továbbra is fennmaradnak.
„Van megoldás, amellyel irányt válthatunk”
A jelentés kiemeli az olyan természetes szénnyelőket, mint az óceánok, az erdők és a lápok, amelyek nélkülözhetetlenek a nettó zéró kibocsátás eléréséhez.
A növényzet és a talaj jelentős részét elnyeli az ember okozta szén-dioxid-kibocsátásnak, ismétlődő szélsőséges időjárási események – amelyeknek a valószínűségét az éghajlatváltozás növeli – azonban roncsolják ezeket a rendszereket. Egyes térségekben az ökoszisztémák már a szénnyelőből szénforrássá alakultak, vagyis több CO2-t bocsátanak ki, mint amennyit elnyelnek.
Sakschewski arra figyelmeztet, hogy bolygónk most azt kockáztatja, hogy elveszíti „pufferkapacitását az egyre növekvő nyomásokkal szemben”, és úgy véli, hogy hajlamosak lehetünk túlbecsülni a szárazföldi szénnyelők ellenálló képességét.
„Nem engedhetjük meg magunknak az idő luxusát, de megvan a tudásunk, a kapacitásunk és a megoldásaink ahhoz, hogy irányt váltsunk” – mondja Johan Rockström, a PIK igazgatója, a jelentés társszerzője.
„Létfontosságú, hogy felgyorsítsuk a cselekvést, és minden bolygóhatár esetében visszatérjünk a biztonságos működési tartományba, ha meg akarjuk védeni az emberi életeket és megélhetést, és meg akarjuk valósítani a közös, jövőbeli jólét ígéretét.”
A The Earthshot Prize és az Exeteri Egyetem átütő új kutatása nemrégiben 51 olyan megoldást tárt fel, amelyek „gyors és átalakító erejű változásokat” indíthatnak el, és öt éven belül hozzájárulhatnak a bolygó helyreállításához.
Az 51 megoldás közül öt kiemelt klasztert – úgynevezett „Earthshotokat” – azonosítottak.
Ezek közé tartozik a fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentése tiszta energiára való átállással, a szilárd tüzelőanyagok használatának visszaszorítása a főzéshez, az óceánok védelme és az erdőirtás megfékezése.
„Ahhoz, hogy még időben megfordítsuk az ökoszisztémáinkban okozott károkat, pozitív fordulópontokat kell felszabadítanunk, amelyeknél a haladás önmagát erősíti, a költségek a méretgazdaságossággal csökkennek, és a helyreállítás önfenntartó folyamattá válik” – mondja Tim Lenton professzor, az Exeteri Egyetem éghajlatváltozással és földi rendszerekkel foglalkozó tanszékének vezetője.