Tudósok arra figyelmeztetnek, hogy az Észak-Kaszpi-tenger egyes részei az Aral-tóéhoz hasonló összeomlással nézhetnek szembe, miközben az éghajlatváltozás és az emberi vízfelhasználás tovább növeli a térségre nehezedő nyomást.
A Kaszpi-tenger a Föld legnagyobb zárt vízfelülete, ám évek óta folyamatosan zsugorodik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Kaszpi-tenger legsekélyebb része Kazahsztán partjai mentén, az északi és északkeleti szektorban található, ahol a vízmélység jellemzően mindössze három és hat méter között mozog. Ahogy a vízszint tovább csökken – az éghajlatváltozás és az évtizedek óta tartó emberi tevékenység nyomán –, környezetvédők korábban víz alatt lévő szigetcsoportok előbukkanását figyelik meg.
A legutóbbit néhány nappal ezelőtt azonosították a Kulaly-sziget közelében, egy friss légi felmérés során.
Daniyar Akimzsanov önkéntes környezetvédő aktivista is tagja volt annak a csoportnak, amely beszámolt a felfedezésről. Azt mondja, az újonnan kialakult sziget viszonylag kicsi, de korántsem egyedi jelenség.
Akimzsanov szerint az elmúlt négy-öt évben több új szigetet is dokumentált a Kaszpi-tengernek ezen a részén.
„Az a sziget, amelyet a fotón küldtem önnek, a legkisebb. Ennél sokkal nagyobb új szigetek is vannak” – magyarázza.
A Kaszpi-tenger rejtett szigetei
Egyes új szigetek hossza eléri az egy kilométert, szélességük pedig 200–300 métert, és a frissen felszínre került földdarabokat már elérte a vadvilág.
Akimzsanov elmondása szerint személyesen látott vaddisznót az egyik szigeten, miközben farkasok is átkelnek ide a jégen. Az újonnan kialakult szigetek általában nem kapnak nevet – teszi hozzá.
A Kaszpi-tenger Kazah Kutatóintézete, amely 2025 szeptemberében kezdte meg működését Kasszim-Zsomart Tokajev elnök utasítására, úgy véli, hogy a jövőben további szárazulatok jelenhetnek meg. Ezek közül azonban nem mindegyik válik tartós szigetté.
„Az egyes újonnan felszínre került területek jövője a tengerfenék domborzatától, a hullámzástól, a szél által hajtott vízszint-változásoktól és a Kaszpi-tenger vízszintjének későbbi dinamikájától függ” – közli az intézet.
Az új szigetek megjelenése egy jóval átfogóbb átalakulás egyik legszembetűnőbb jele: a Kaszpi-tenger visszahúzódik.
Visszahúzódik a Kaszpi-tenger
A Kaszpi-tenger a világ legnagyobb, tengerrel nem összeköttetésben álló vízfelülete. Öt ország határolja: Kazahsztán, Oroszország, Azerbajdzsán, Irán és Türkmenisztán. Folyóvizeinek több mint 80 százaléka Oroszországból, a Volga folyóból érkezik.
Sifan Koriche, az Alabamai Egyetem hidroklíma-kutatója, aki több tanulmányt publikált a Kaszpi-tengerről, egyszerűen fogalmazva magyarázza el a vízháztartását.
„Olyan, mint egy egyszerű vízmérleg: a beáramló víz a folyók hozamából és a csapadékból származik, a távozó víz pedig kizárólag a párolgás révén távozik” – mondja.
A műszeres megfigyelések szerint a Kaszpi-tenger szintje a kazah szektorban 1996-ban –26,82 méteren állt, 2025-re pedig –29,27 méterre süllyedt. Ez az elmúlt három évtizedben 2,45 méteres csökkenést jelent, évente átlagosan mintegy 8–9 centimétert.
A csökkenés azóta is folytatódik. A Kaszpi-tenger Kazah Kutatóintézete szerint a Kulaly-szigeten működő mérőállomásnál 2026 júliusában az átlagos tengerszint –29,42 méter volt, ami a teljes vizsgálati időszak legalacsonyabb értéke.
Az északkeleti Kaszpi-tenger, beleértve Kazahsztán Atyrau régiójának partvidékét, különösen érzékeny a vízszint esésére. Mivel az átlagos mélység körülbelül hat méter, a tengerfenék lejtése pedig nagyon enyhe, már viszonylag kis vízszintcsökkenés is hosszú távon a partvonal jelentős visszahúzódását okozhatja.
A visszahúzódás mértéke már most jól látható. A Kaszpi-tenger Kazah Kutatóintézete szerint 2000 és 2025 között az északkeleti Kaszpi vizsgált részén mintegy 16 384 négyzetkilométerrel csökkent a vízzel borított terület.
Az intézet által elemzett műholdfelvételek is megmutatják, hogyan változott a partvonal az utóbbi években. 2021 és 2026 között a vízszint csökkenése fokozatosan új tengerfenéki területeket hozott felszínre a Kulaly-sziget és a Tyulenij-szigetcsoport közelében.
A Kaszpi-tenger történetében korábban is voltak alacsonyabb és magasabb vízszinttel jellemezhető időszakok. Az 1930-as évektől 1977-ig a vízszint nagyjából három métert esett. A következő két évtizedben mintegy 2,5 méterrel ismét emelkedett, majd újabb csökkenési szakasz kezdődött.
Habár a Kaszpi-tenger vízszintjének ingadozása nem új jelenség, a tudósok szerint ma már az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység is befolyásolja a tenger vízháztartását.
Korábbi kutatások elsősorban a Kaszpi-tenger fokozódó párolgásával hozták összefüggésbe az elmúlt évtizedek vízszintcsökkenését, mivel a térségben emelkedett a hőmérséklet. A csapadék mennyiségének csökkenése is hozzájárult ehhez, de kisebb mértékben.
Az emberi tevékenység szintén befolyásolja, mennyi víz jut el a Kaszpi-tengerig. A folyók vízjárását duzzasztógátak szabályozzák, miközben az egész vízgyűjtő területen öntözésre és más célokra vonnak ki vizet. A víztározók üzemeltetési gyakorlata is hatással lehet arra, mennyi folyóvíz éri el a tengert.
Miért csökken a kaszpi fókák állománya
A kaszpi fóka csak itt fordul elő a világon, állománya azonban már drámai mértékű fogyást szenvedett el. Az elmúlt 100 évben nagyjából egymillióról körülbelül 100 ezer egyedre csökkent.
A visszahúzódó tenger azáltal is nyomást gyakorol a fajra, hogy átalakítja az elszigetelt szigeteket, amelyeket a fókák szezonális pihenőhelyeiként használnak.
Asszel Baimukanova fókaszakértő szerint a szigeti pihenőhelyek területe 1995 óta több mint tizenötszörösére csökkent.
2021-ben Baimukanova és a Hidrobiológiai és Ökológiai Intézet más kutatói egy újonnan kialakult kis szigeten tartózkodtak, amelyet Új Durnevnek neveztek el, és ahol fókák ezrei gyűltek össze. Amikor 2023-ban visszatértek, a sziget jelentősen megnagyobbodott, időnként már autóval is meg lehetett közelíteni. Később összekapcsolódott a szárazfölddel.
„A fókák számára így megközelíthetetlenné vált. Ha nincs elszigetelt sziget, nincsenek fókák sem” – mondta Baimukanova.
Ahogy a tenger visszahúzódik, a fókák állománya is egyre inkább nyugatra szorul. Az északkeleti Kaszpi-tenger korábban természetes menedéket kínált az állatoknak, mivel az emberek nehezen tudták megközelíteni. Nyugatabbra a fókák több emberi tevékenységgel találkoznak, köztük halászattal, hajóforgalommal, turizmussal, valamint olaj- és gázkitermeléssel.
A melegedő éghajlat egy másik veszélyt is jelent a fókák számára: eltűnőben van a stabil téli jég. A kaszpi fókák a jégen hozzák világra kicsinyeiket, Baimukanova szerint azonban az enyhébb telek miatt a jég egyre vékonyabb és kevésbé stabil.
A visszahúzódó tenger hatásai túlmutatnak a vadvilágon. A Kaszpi-tenger Kazah Kutatóintézete szerint a zsugorodó sekély vizek a vizesélőhelyeket is érintik, és egyre nagyobb kihívást jelenthetnek a halászat, a kikötők, a hajózás és más part menti infrastruktúrák számára.
Mi következik ezután?
A legtöbb éghajlati forgatókönyv szerint a Kaszpi-tenger vízszintje a 21. században tovább fog csökkenni, jóllehet a tudósok hangsúlyozzák, hogy a pontos mérték még bizonytalan.
Koriche kutatásai közepes éghajlati forgatókönyv esetén akár nyolc méteres vízszintcsökkenést vetítenek előre a század végére, bár a modellek eredményei jelentősen eltérnek egymástól.
Hogy szemléltesse, mit jelenthet még egy kisebb visszaesés is, Koriche rámutat: öt méteres vízszintcsökkenés a becslések szerint mintegy 77 000 négyzetkilométernyi tengerfenéket tárna fel az északi Kaszpi-medencében.
Koriche szerint a teljes Kaszpi-tenger nincs az Aral-tengerhez hasonló katasztrófa szélén, mivel középső és déli medencéje jóval mélyebb. A sekélyebb északi Kaszpi egyes részei azonban jelentős kiszáradással nézhetnek szembe.
„Az északi rész a vízfelület egynegyedét-egyharmadát fedi le. Elképzelhető, hogy ez az északi régió az Aral-tengerhez hasonló forgatókönyvvel néz szembe” – mondja.
A jövőbeni vízszintcsökkenés mértéke azonban nincs előre meghatározva. Koriche kutatásai szerint egyes forgatókönyvekben az emberi vízkivétel akár további hét méterrel is növelheti a visszahúzódás mértékét.
Szerinte az intézkedéseknek egyszerre kell a csökkenés lassítására és az ehhez való alkalmazkodásra összpontosítaniuk. Ez magában foglalja a vízhasználat jobb kezelését a teljes Kaszpi-vízgyűjtő területen, különösen a Volgán, valamint a szorosabb megfigyelést és az adatok intenzívebb megosztását az országok között.
A Kaszpi-tenger Kazah Kutatóintézete szintén úgy véli, hogy az alkalmazkodás egyre fontosabbá válik. Az intézkedések közé tartozik a sérülékeny ökoszisztémák védelme, az újonnan felszínre került tengerfenék monitorozása, valamint a kikötők és más part menti létesítmények átalakítása.
Néhány regionális kezdeményezés már folyamatban van. Kazahsztán államközi programot javasolt a Kaszpi-tenger vízkészleteinek megőrzésére, miközben az öt kaszpi állam a Teheráni Egyezmény keretében egy 2026–2036-ra szóló cselekvési terven dolgozik, amelynek célja a megfigyelés javítása, a vízszintváltozások hatásainak felmérése és az alkalmazkodási intézkedések kidolgozása.
„Hatékony megoldások csak az öt kaszpi állam összehangolt fellépésével érhetők el” – hangsúlyozza az intézet.