Az űripar értéke jelenleg 600 milliárd euró, és évente 10%-os növekedés várható – közölte Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója a „Big Question” műsorban.
Az Európai Űrügynökség 2025-ös miniszteri tanácsülésén rekordösszegű, több mint 22 milliárd eurós költségvetési vállalást kapott a tagállamoktól, ami 32 százalékos növekedés 2022-höz képest.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tagállamok történelmi felhatalmazást is adtak az ESA-nak arra, hogy az űrtechnológiát nem támadó jellegű biztonsági és védelmi célokra használja, beleértve a külső határok megfigyelését szolgáló technológiákat is.
Ezzel a támogatással az ESA főigazgatója, Josef Aschbacher azt szeretné, ha Európa megtenné a következő nagy lépést: kiépítené a saját űrhajósainak indítására képes rendszerét.
A The Big Question legújabb epizódjában Josef Aschbacher Hannah Brownnal ült le beszélgetni Európa űrbeli független jövőjéről.
„Miért ne csinálnánk meg mi magunk?”
Az 1975-ös alapítása óta – első űrhajós-missziójára 1983-ban került sor – az Európai Űrügynökség nemzetközi partnerekre, köztük a NASA-ra és Oroszországra támaszkodik az űrhajósok indításában.
És bár ez az együttműködés eddig jól működött, a geopolitikai feszültségek arra késztetik Európát, hogy alternatívát keressen.
Jelenleg csak az Egyesült Államok, Kína és Oroszország rendelkezik azzal a képességgel, hogy űrhajósokat juttasson a világűrbe. A Kínával és Oroszországgal fennálló politikai feszültségek miatt azonban az ESA az Egyesült Államokra van utalva.
Az elmúlt években a NASA a SpaceX-szel lépett partnerségre az űrhajósok világűrbe juttatására. Így vagy úgy, ma az ESA űrhajósai amerikai űrhajó fedélzetén jutnak el az űrbe.
„A SpaceX már bejelentette, hogy le akarja állítani a Falcon 9-et és a Crew Dragont, vagyis azokat a személyszállító űrhajókat, amelyek az űrhajósokat az űrbe viszik, valószínűleg valamikor 2029 körül” – magyarázta Josef.
„Ez azt jelenti, hogy néhány éven belül legalább ez a képesség már nem áll majd rendelkezésünkre. Lehet, hogy addigra megjelennek más megoldások is, amelyeket ma még nem ismerünk.”
Mindebből az következik, hogy Európa jövőbeli űrhajósainak világűrbe juttatása bizonytalanná válhat.
Ahhoz, hogy biztosítani lehessen a megbízható hozzáférést az űrhöz, és egyben támogassák az európai iparba irányuló beruházásokat, Josef egy olyan terven dolgozik, amely Európát önálló űrhatalomként erősítené meg azzal, hogy képessé válik saját űrhajósainak indítására.
Jót tesz-e az űrbeli autonómia az európai gazdaságnak?
Természetesen mindez nem valósulhat meg egyik napról a másikra, és politikai jóváhagyásra van szükség az ESA tagállamaitól a finanszírozás biztosításához.
Így nézhetne ki a megvalósítás.
Európa nem teljesen a nulláról indul. Már most is komoly technológiai képességekkel és olyan világszínvonalú programokkal rendelkezik, mint a Copernicus (földmegfigyelés) és a Galileo (műholdas navigációs rendszer), valamint magas szinten képzett munkaerővel.
Ugyanakkor Európának nincs saját személyszállító űrhajója és visszatérő rendszere, más szóval hiányzik az a képesség, hogy űrhajósokat juttasson a világűrbe, majd biztonságosan visszahozza őket a Földre.
Josef becslése szerint mintegy 10 milliárd eurós költségvetéssel az ESA a következő tíz évben ki tudná fejleszteni ezeket az önálló képességeket.
És igen, a 10 milliárd euró óriási összeg, de mi az alternatíva?
Az ESA mindenképpen azzal számol, hogy a következő években több milliárd eurót kell költenie. A kérdés az, miként lehet ebből a kiadásból befektetést csinálni az európai űriparba, nem pedig puszta költséget.
A Nemzetközi Űrállomás lényegében lebegő laboratórium, ahol az ESA létfontosságú kutatásainak jelentős részét végzi. A 2032-re tervezett leállítása után várhatóan egy kereskedelmi űrállomás veszi majd át a szerepét.
Ha Európának nem lesz önálló hozzáférése az űrhöz, továbbra is amerikai űrhajókon kell majd helyeket vásárolnia – kétséges elérhetőséggel –, és bérlnie kell a kutatásokhoz szükséges tereket a kereskedelmi űrállomásokon. Josef úgy számol, hogy ez a következő tíz évben nagyjából 5 milliárd euróba kerülne.
„Ez a pénz azonban elveszik, vagy legalábbis nem Európában költjük el. Én szívesebben fektetném be ezt az összeget Európában, erősíteném az iparunkat, és növelném Európa autonómiáját ezen a területen” – mondta Josef.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem jelentené a nemzetközi együttműködés végét Európa számára.
„[Akár] egy helyet is felajánlhatnánk a barátainknak és kollégáinknak Japánból, Ausztráliából vagy más országokból. Úgy gondolom, ez is olyasmi, amit Európa megfontolhatna: hogy saját erejét és autonómiáját építse fel, nem elszigetelődjön – szó sincs róla –, éppen ellenkezőleg, erős nemzetközi partnerré váljon más országok és űrügynökségek számára.”
The Big Question az Euronews Business sorozata, amelyben iparági vezetőkkel és szakértőkkel beszélgetünk a mai napirend legfontosabb kérdéseiről.
Nézze meg a fenti videót, hogy láthassa a teljes beszélgetést az Európai Űrügynökség képviselőivel.