A kutatócsoport 135 csomagolatlan műlencsét küldött a Nemzetközi Űrállomásra, ahol mintegy fél évig az alacsony Föld körüli pálya viszonyainak voltak kitéve, majd visszahozták őket a Földre elemzésre.
Egy Mars-utazás hónapokig is eltarthat. De mi történik, ha egy űrhajósnak félúton súlyos szembetegsége alakul ki?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy amerikai kutatócsoport a Nemzetközi Űrállomás külsejére juttatta a szürkehályogműtéteknél használt műlencséket, hogy kiderítse, a jövőbeli beavatkozásokhoz szükséges implantátumok kibírnák-e az olyan úti célokra vezető utazást, mint a Mars.
A kutatók úgy vélik, még a mi életünkben szükség lesz szürkehályogműtétre a Marson.
„Egy Mars-utazás csaknem egy évet is igénybe vehet, és nem biztos, hogy reális megoldás lenne visszatérni a Földre egy látást korlátozó szürkehályog, sérülés vagy más műtéti beavatkozást igénylő szembetegség miatt” – mondta Morgan Micheletti, az Egyesült Államokban működő Berkeley Eye Center szemsebésze és kutatási igazgatója.
„Előbb-utóbb a kezelést is ott kell majd elvégezni, ahol a páciens tartózkodik.”
Szürkehályog akkor alakul ki, amikor a szem természetes lencséje elszürkül, elhomályosodik. A műtét során az orvosok ezt a lencsét eltávolítják, és egy átlátszó műlencsével, az úgynevezett intraokuláris lencsével helyettesítik.
Ugyanezt a beavatkozást a Földtől több millió kilométerre elvégezni nemcsak megfelelően képzett sebészt igényelne, hanem a szükséges műszereket, steril eszközöket és olyan implantátumokat is, amelyek épen átvészelik az utazást.
Az ötlet Micheletti gyerekkora óta tartó űr iránti rajongásából is fakad.
„Amióta csak az eszemet tudom, lenyűgöz az űr” – mondta.
„Amióta szemsebész lettem, ez a rajongás egy sokkal gyakorlatiasabb kérdéssé alakult: vajon tudnék-e műteni az űrben?”
Mi történt a lencsékkel az űrben?
A JAMES nevű projekt keretében a csapat 135, csomagolás nélküli műlencsét küldött a Nemzetközi Űrállomásra.
A lencséket mintegy hat hónapig tartották az állomás külsején, három különböző pozícióban, így eltérő hatásoknak tették ki őket: az egyik a rendkívül reakcióképes atomos oxigénnek volt kitéve, a másikat jelentős mennyiségű, a Napból érkező ultraibolya sugárzás érte, a harmadikat pedig részben mindkettőtől árnyékolták.
Újabb 45, szintén csomagolatlan lencsét összehasonlítás céljából a Földön hagytak.
Miután az űrben járt lencsék visszatértek, a Utah-i Egyetem Intermountain Ocular Research Center nevű intézetének kutatói 61 darabot vizsgáltak meg, a Földön tartott lencsék közül pedig 20-szal vetették össze őket.
A világűrnek kitett lencsék többségén, 61-ből 42-n nem találtak számottevő elváltozást.
A fennmaradó 19 közül nyolc akril lencsén repedéseket és felszíni érdességet észleltek, ami összhangban áll az atomos oxigén okozta erózióval, öt lencse pedig besárgult, és bizonyos hullámhosszakon kevesebb fényt engedett át.
Mind a hat fényre állítható lencse – amelyeket beültetés után ultraibolya fénnyel lehet finomhangolni – szokatlan, macskaköves vagy »buborékfóliás« kinézetet vett fel. A kutatók egyelőre nem tudják, miért.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szürkehályogműtéteknél használt implantátumok szükségszerűen megsérülnének egy Mars-utazás során – figyelmeztetnek a kutatók.
A lencséket szándékosan csomagolás nélkül, közvetlenül tették ki az állomás külső, mostoha környezetének, hogy kiderítsék, milyen módon károsodhatnak. A valóságban azonban egy űrhajó belsejében, védetten tennék meg az utat.
A következő lépés annak meghatározása, hogy mennyi csomagolásra és árnyékolásra van szükség, úgy, hogy az ne jelentsen felesleges tömeget és térfogatot.
Mennyire reális a szürkehályogműtét az űrben?
A Földön kívüli szürkehályogműtét egyelőre még távoli lehetőség.
A kísérlet azt vizsgálta, hogyan bírják a műlencsék az űrbeli viszonyokat, nem pedig azt, hogy maga a műtét biztonságosan elvégezhető-e odafent. A kutatók azt sem tudják még, hogy az egyes lencséken megfigyelt elváltozások befolyásolnák-e a látást, vagy használhatatlanná tennék-e őket.
Micheletti következő lépésként a szürkehályogműtéteknél alkalmazott berendezést szeretné kipróbálni parabolarepülések során, rövid mikrogravitációs időszakokban.
A készülék ultrahang és folyadék segítségével töri szét és távolítja el a szem elszürkült természetes lencséjét.
Ha ez beválik, abban bízik, hogy áttérhet hosszabb mikrogravitációs tesztekre, és végül egy, a Föld körüli pályán végzett sebészeti kísérletre is sor kerülhet.
„A lépéseknek tudatosan felépített sorrendben kell követniük egymást. Először az anyagok, aztán az eszközök, majd az eljárás, és csak legvégül maga a műtét” – mondta.
„Hosszú távú reményem, hogy segíthessek lehetővé tenni az első földön kívüli szemészeti műtétet.”
A kísérlet eredményeit vasárnap mutatták be az Európai Szürkehályog- és Refraktív Sebészeti Társaság londoni kongresszusán.
A kutatók szerint ez az első olyan kontrollált kísérlet, amelynek során a modern műszemlencsék több típusát is közvetlenül kitették a Nemzetközi Űrállomás külső környezetének, majd visszahozták őket a Földre laboratóriumi elemzésre.