A föld alatti vízvezetékek kilométerei a téli hónapokon túl is hasznosnak bizonyulhatnak, mivel a bozóttüzek kockázata olyan helyeken is nő, mint Svájc.
Az augusztusi, perzselő napsütésben alig látni havat Adelboden fölött, síelőkről pedig végképp szó sincs. A svájci síközpont azonban új módot találhat arra, hogyan fogja munkára hógyártó berendezéseit, miközben Európa a forró nyarakban izzik: az erdőtüzek oltásában segíthetnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Svájc gleccserei és az Alpok térségének jégtömegei az elmúlt években gyors ütemben húzódtak vissza, a klímaváltozás, az emberi tevékenység okozta felmelegedés számlájára írt számos egyéb változás mellett. A havazás az elmúlt évtizedekben egyre ritkábbá és kevésbé megbízhatóvá vált.
Ez komoly gond egy közepes magasságban fekvő síparadicsom, például az Adelboden–Lenk térség számára, ahol mintegy 200 kilométernyi pálya 1000 és 2300 méter közötti magasságban húzódik. Manapság a becslések szerint a lejtőkön lévő hó 70 százaléka mesterségesen előállított.
A hóágyúk és a hólándzsák a hóágyúrendszer látható részét jelentik. A hálózat nagy része azonban rejtve marad: többtucatnyi kilométernyi föld alatti vízvezeték, amely a téli szezonon túl is hasznosnak bizonyulhat, ahogy a erdőtüzek kockázata Svájcban, így az Adelboden–Lenk sírégióban is növekszik.
Hogyan vethetik be az olvadékhótározókat erdőtüzek oltására
„A mi infrastruktúránkkal tudjuk segíteni a tűzoltókat – mondja Jürg Klopfenstein, aki az üdülőközpont hógyártásáért felel. – Nem elsősorban a hóágyúinkkal, amelyek főleg a mezők öntözésére vagy a környező infrastruktúra védelmére használhatók. A tűzoltók viszont használhatják az infrastruktúránkat, a helikopterek pedig a víztározóinkból tudják újratölteni tartályaikat.”
Ezek a tározók a melegebb hónapokban az esővizet és az olvadó havat gyűjtik össze, a vizet pedig a síidényben hó előállítására használják. A csövek és szivattyúk 210 hóágyút és 50 hólándzsát kötnek össze az Adelboden–Lenk térségben. Tűzesetnél a rendszert nedves védősávok létrehozására lehetne használni, lassítva a lángok előrenyomulását, és időt nyerve, amíg a mentőszolgálatok és a légi támogatás megérkezik.
Svájcban eddig az idén nem fordultak elő nagy kiterjedésű tüzek, ellentétben néhány szomszédos országgal. Az országot azonban sújtja a aszály, és a hatóságok szinte az egész országban, így az Adelbodent is magában foglaló Bern kantonban is magasnak értékelik az erdőtüzek kockázatát.
A szárazság „valódi probléma” – még tavasszal is
Mint sok más hegyvidéki térség, a Berni Felvidék sem csak téli úti cél: nyáron hegyikerékpárosokat, túrázókat, futókat és siklóernyősöket is vonz.
Stefan Buchs, az Adelboden–Lenk síközpont üzemeltetési vezetője szerint a növényzet típusa és a talajnedvesség eltérő szintje miatt a Dél-Európában gyakori, nagy és sűrűn előforduló erdőtüzeket nem lehet egy az egyben az Alpokra vetíteni, mintha ott is ugyanolyan lenne a kockázat.
Ennek ellenére „széles körben pusztító erdőtüzek bekövetkezése is reális forgatókönyv” – mondja. „Ezt már megbeszéltük a tűzoltókkal, és ők is elismerik. Látják, hogy a nedvesség hiánya valódi probléma. Még tavasszal is nagyon kiszárad minden, nemcsak nyáron.”
Adelboden polgármestere, Willy Schranz úgy véli: „Fel kell készülnünk, mert biztos vagyok benne, hogy ez nem az utolsó nyár lesz, mint ez.”
A Greenpeace környezetvédelmi szervezet egyik éghajlatváltozási szakértője, Nathan Solothurnmann arra figyelmeztet, hogy nem szabad túlbecsülni, hosszú távon és tágabb összefüggésben mit érhet, ha a hóágyúrendszert vetik be az erdőtüzek ellen.
„Az az öntözőrendszer, amelyet Adelbodenben terveznek, bizonyos ideig biztosan segíthet – mondja. – De természetesen azok a változások, amelyekkel szembenézünk, ennél sokkal súlyosabbak. Az ilyen típusú alkalmazkodási lépések mind csak egy ideig jelentenek segítséget.”
„Svájc legtöbb részén nincsenek a föld alá fektetett csövek, amelyeket használni lehetne, amikor ég az erdő” – teszi hozzá.