A Franciaországban és Spanyolországban tomboló tüzek olyan intenzívek, hogy a tűzoltók közvetlenül alig, vagy nem tudják megfékezni őket. Az éghajlatváltozás okozta új helyzet külön megközelítést igényel.
Az elmúlt héten Franciaországban és Spanyolországban fellobbant erdőtüzek, amelyek már több mint 115 ezer hektárt perzseltek fel és több mint 320 ezer embert kényszerítettek otthonuk elhagyására, a lángok rendkívüli hevessége és kiterjedése miatt tűnnek ki. A francia hatóságok elismerik, hogy akár hónapokig is eltarthat, míg teljesen elfojtják őket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezek a legújabb példái annak, amit az operatív és tudományos közösség a 2010-es évek második felétől kezdve „hatodik generációs tüzeknek” nevez, különösen a portugáliai Pedrógão Grande térségében 2017-ben, illetve a Görögországban 2018-ban pusztító erdőtüzek után, amelyek egyenként is több mint 100 halálos áldozatot követeltek.
Ez az új típusú tűzviselkedés először Európában vált egyértelműen láthatóvá, bár 2017-ben a Chilében is megfigyelték, ahol 2024-ben, még pusztítóbb formában tért vissza: abban az évben 137 halálos áldozatot jegyeztek fel. Hasonló jelenségeket más földrajzi szélességeken is regisztráltak, így az Ausztráliában (2019–2020), az Egyesült Államok nyugati partvidékén (2020) és Kanadában (2023).
A tűz viselkedésének drámai változását az éghajlatváltozás okozza – magyarázza az Euronewsnak Domingos Xavier Viegas, a Coimbrai Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának (FCTUC) professzora, az erdő- és bozóttüzek szakértője. A magasabb hőmérséklet, a kevesebb csapadék és az alacsonyabb páratartalom miatt a talaj és a növényzet kiszárad, ami felerősíti a „gyújtási feltételeket” és megnöveli az „éghető terület” nagyságát.
Mi különbözteti meg a hatodik generációs tüzeket?
Ezeknek a megatüzeknek a pusztító potenciálja az általuk felszabadított energiából fakad, amely képes megváltoztatni a környezetükben uralkodó időjárási viszonyokat, és kimeríti a hagyományos tűzoltó eszközök lehetőségeit, bármilyen erősek legyenek is.
Xavier Viegas pontosítja: „Ha a tűz intenzitása meghaladja a tíz megawattot (MW) folyóméterenként, már nem lehet közvetlen tűzoltói beavatkozással eloltani.” „Ha ezt lángmagasságra fordítjuk le, akkor egy olyan tűzfront, amely tíz MW-ot bocsát ki, nagyjából tíz méter magas lángokkal ég” – teszi hozzá.
„Az a helyzet, hogy manapság vannak olyan tüzek, amelyek terjedésük egyes szakaszaiban három-, négyszeres, sőt ötszörös-hatszoros intenzitást mutatnak. Vagyis nem lehet megküzdeni olyan lángokkal, amelyek akár 60 méter magasra is felcsapnak” – jegyzi meg a szakértő.
„Ilyen mértékű hőterhelés mellett ezek a tüzek gyakorlatilag önfenntartóvá válnak”, így már nem pusztán a helyi légköri viszonyok szabják meg a viselkedésüket, hanem ők maguk is alakítják azokat.
Rendkívül sűrű füstfelhők képződnek, amelyek nagy mennyiségű hőt szállítanak, megváltoztatják a szélirányt, elektromos kisüléseket okoznak, és izzó parázsdarabokat sodornak több kilométerre, ami újabb tüzek keletkezéséhez vezet.
Szezonon kívül, szokatlan térségekben
A hatodik generációs tüzek egyre gyakoribbak, és ahogy a Coimbrai Egyetem szakértője fogalmaz, „nem egy, kizárólag nyári eseményről van szó”. Elég felidézni a kilenc évvel ezelőtti pedrógão grande-i esetet: a lángok először júniusban, még a tavasz végén csaptak fel, majd októberben, már ősszel tértek vissza.
Ráadásul egyre nagyobb földrajzi kiterjedésben jelennek meg – mutat rá Xavier Viegas. „Portugáliában korábban jellemzően az ország északi és középső részén fordultak elő ilyen tüzek, mostanra azonban időnként a tengerparton és az Alentejóban, vagyis kevésbé érintett régiókban is megjelennek.”
Ugyanez a tendencia figyelhető meg Európa más részein is, ahol a tüzek már nem korlátozódnak a déli térségekre: az elmúlt hetekben közép- és észak-európai országok, például Németország, Svájc és Norvégia is súlyos erdőtüzekkel küzdenek.
Ez egy „globális jelenség”, amely „integrált” megközelítést igényel, a megelőzést is beleértve. „Még a turistának is tudatában kell lennie ennek” – hangsúlyozza Xavier Viegas, felidézve a Spanyolország délkeleti részén, Almeríában nemrég történt tűzvészt, amely 14 ember halálát okozta, közülük 12-en nem spanyol állampolgárok voltak. „Nem ismerték az ottani valóságot” – teszi hozzá.
Hogyan lehet megküzdeni ezekkel a tüzekkel?
A szárazföldi egységek, sőt még a legnagyobb légi eszközök is hatástalanná válnak a hatodik generációs tüzek frontjának megállításában. A lakosság, a vagyon és az infrastruktúrák védelme érdekében a FCTUC szakértője ezért azt javasolja, hogy hátulról vagy az oldalsó szárnyaknál próbálják megfékezni a tüzet.
Úgynevezett „megszakítási zónákat” lehet kialakítani, például meglévő természetes akadályok felhasználásával, mint egy folyó vagy egy növényzet nélküli sáv.
Másik stratégia, hogy egy sávot nyitnak a terepen, a növényzetet „lánctalpas gépekkel vágják ki”, majd ezt a sávot „ellenégetéssel” szélesítik ki – ilyen műveletet azonban csak a hatóságok hajthatnak végre. Ez a megoldás ugyanakkor kockázatos, ha erős szél fúj, ahogy azt mostanában gyakran tapasztaljuk.
„Előfordul, hogy egy-egy parázsátvetés átjut ezen a védősávon, és ilyenkor – mondjuk úgy – minden addigi erőfeszítés kárba vész” – emeli ki.
Ilyen körülmények között – figyelmeztet Xavier Viegas – pragmatikus megközelítésre van szükség a tragédiák elkerüléséhez. „Általános elvárás, hogy a tűzoltók bárhol, bármilyen tüzet eloltsanak, az emberek azonban nem veszik észre, hogy a tűznek van egy olyan része, amelyet nem lehet megfékezni. Nem szabad elvárni, hogy a tűzoltók kockára tegyék az életüket, már csak azért sem, mert ez eleve reménytelen küzdelem.”
Ezek a tüzek különösen pusztítóak erdős környezetben, ahol bőséges az „éghető anyag”, például a növényzet és a fák. Amikor azonban elérik a városiasabb területeket, „már nem ugyanazok a terjedési jellemzőik”, és ilyenkor a házak, épületek biztonságos menedéket jelenthetnek az emberek számára – állítja.
A lakosság biztonságos, beépített területekre való kimenekítése ezért komolyan megfontolandó megoldás.
„Vannak olyan házak és épületek, amelyek még egy ilyen intenzitású tűz közvetlen hatásának is vélhetően képesek ellenállni, és menedékként szolgálhatnának” – összegzi.