A fekete fenyődíszbogár az erdőtüzekhez repül. Ami ellentmondásosnak tűnik, segíti az erdő megújulását, és ötleteket ad a kutatóknak a tüzek korai felismerésére.
Hetek óta súlyos erdőtüzek pusztítanak Európa nagy részén. Egész régiókat kell kiüríteni, emberek vesztik el az otthonukat, és újra meg újra emberéletek is odavesznek. A tartós hőség tovább súlyosbítja a helyzetet. Sok kutató szerint a klímaváltozás miatt az erdőtüzek egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tudomány azonban már régóta nemcsak arra keresi a választ, hogyan lehet a tüzeket eloltani. Azt is vizsgálja, mi történik ezután, és milyen megoldásokat kínál maga a természet. Ebben egy szerény külsejű erdei lakó játszik kulcsszerepet: a fekete fenyődíszbogár.
Egy bogár, amely a tüzet keresi
A fekete fenyődíszbogár (Melanophila acuminata) azon kevés állat egyike, amely kifejezetten az erdőtüzekre reagál. Alighogy kialszik egy tűz, máris a leégett területekre repül, hogy ott rakja le a petéit. Lydia Schübel, biológus, a Tierschutzverein München e.V. állatvédelmi felügyeletének vezetője az Euronewsnak elmondta, miért van ez így.
„A bogár a lángok felé repül, mert a lárvái csak frissen leégett fákban tudnak fejlődni. Az egészséges fák védekező mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyekkel szemben a kis fehér lárvák tehetetlenek.”
Schübel szerint az teszi ezt különlegessé, hogy az állatok a tüzeket „legalább 80 kilométeres távolságból” is képesek érzékelni.
Az, hogy a bogár pontosan hogyan talál rá a tüzekre, évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat. A Bonni Egyetem tudósai most kimutatták, hogy a rovar a szó szoros értelmében képes „meghallani” a tüzet.
A bogár testének mindkét oldalán különleges érzékszervei találhatók. Ezek apró, folyadékkal telt üregekből állnak. Amikor a tűz hősugárzása eléri ezeket a struktúrákat, a folyadék kitágul, és elhajlítja az apró érzékszőröket. Az idegrendszer ezeket a nyomásváltozásokat a hanghullámokhoz hasonlóan érzékeli.
Minta az új tűzjelzőkhöz
Éppen ez a mechanizmus segíthet a jövőben az embereknek is.
A Bonni Egyetem kutatói már a 2000-es évek óta azon dolgoznak, hogy a bogár érzékszervét műszaki eszközként utánozzák. Ezt a kutatási területet bionikának nevezik: a természetben működő megoldásokat ültetik át technikai alkalmazásokra.
A kutatók a bogár érzékszervét alapul véve egy egyszerű infravörös érzékelőt fejlesztettek ki. A természetes szerv helyett egy vékony műanyaglapot használnak, amely a hősugárzás hatására enyhén kitágul, és ezt a mozgást továbbítja egy érzékelőnek.
A projekt vezetője, Helmut Schmitz egy, a kutatás aktuális állásáról szóló beszámolóban elmondta, hogy az erdőtüzek már csak az Európai Unióban is több milliárd eurós károkat okoznak. A lehető legkorábbi észlelés segíthet megelőzni a pusztító, kiterjedt tüzeket. Hosszabb távon a bionikus infravörös szenzorok így hozzájárulhatnak a tűz korai felismeréséhez.
A kutatók szerint az első prototípusok mindössze néhány euróba kerültek, vagyis jóval olcsóbbak voltak a hagyományos infravörös érzékelőknél. Bár teljesítményük eleinte még nem érte el a meglévő eszközök szintjét, a kutatók így is ígéretes megoldásnak tartják.
A tűz után a rengeteg elölről kezdi
Sokakat az is foglalkoztat, mi történik a tűz után.
A fekete fenyődíszbogár az úgynevezett pirofil fajok közé tartozik, vagyis azok közé az állatok közé, amelyek profitálnak a tűzből. Lárvái az elhalt fában rágnak járatokat, ezzel felgyorsítják a fa lebomlását.
Lydia Schübel szerint így a tápanyagok gyorsabban jutnak vissza az erdő talajába. A fellazult holtfa egyúttal kedvező feltételeket teremt az új növények számára.
A fekete fenyődíszbogár azonban nincs egyedül. „Németországban további pirofil állatfajok közé tartozik a Vierpunkt-Rennkäfer, a Gruben-Laufkäfer, a Kiefernrindenwanze és a Rauchfliege” – magyarázza Schübel az Euronewsnak.
Világszerte a lerombolt erdők regenerációjának fontos segítőiként tartják őket számon.
Vannak olyan növények is, amelyek alkalmazkodtak a tűzhöz – teszi hozzá Schübel. Némelyikük különösen tűzálló tulajdonságokkal bír, mások csak nagy hőhatás után nyitják fel maghüvelyeiket, így biztosítva az erdő gyorsabb megújulását.
Bizonyos madárfajok is időszakosan profitálnak a megváltozott élőhelyekből. A nyaktekercs, az erdei pityer vagy a kerti rozsdafarkú például az elhalt fákat használja költőhelyként, és a nyílt területeken különösen könnyen talál táplálékot.
Az erdőtüzek továbbra is többnyire súlyos következményekkel járó természeti katasztrófák. Ugyanakkor azt is megmutatják, milyen ellenállóak lehetnek az ökoszisztémák, és mennyi mindent tanulhatunk a természettől. Éppen egy, a tüzet kereső bogár segíthet a jövőben abban, hogy hamarabb észleljük a tüzeket, és mérsékeljük a következményeiket.