Energiaipari elemzők szerint a napenergia és a légkondicionálás „egymást kiegészítő technológiák” – de visszafelé sül el Európa lehűtéséért folytatott verseny?
Európában a napenergia-beruházások fellendülése órákon át tartó, gyakorlatilag „ingyenes” légkondicionálást biztosít az otthonoknak – némi enyhülést hozva a legutóbbi hőhullám idején.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Perzselő hőség sújtja a hét eleje óta a kontinens nagy részét, ami széles körű fennakadásokat és több tucat halálos áldozatot okozott. Az időjárási előrejelzések szerint az intenzív forróság most kelet felé tolódik – Közép-Európa kiterjedt térségeit fenyegetve.
Az energetikai elemzésekkel foglalkozó Ember agytröszt új vizsgálata szerint egy átlagos, tetőre szerelt napelemmel rendelkező brit otthon a hőségben naponta annyi áramot termelt, amennyi öt órán át képes működtetni egy légkondicionáló berendezést.
De lehet-e a légkondicionálás valaha is igazán környezetbarát – még akkor is, ha napenergiával működik?
Mennyire árt a bolygónak a légkondicionálás?
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA (forrás: angol)) becslése szerint az épületek hűtése – amelyet döntően a klímaberendezések, kisebb részben ventilátorok biztosítanak – 2022-ben mintegy 2 100 terawattóra (TWh) áramot fogyasztott. Ez az adott év globális villamosenergia-felhasználásának nagyjából 7 százaléka.
Ennek az áramnak egy része fosszilis tüzelőanyagokból származik, ezért tartják sokan a légkondicionálást a szén-dioxid-kibocsátás egyik hajtóerejének. Az IEA számításai szerint 2022-ben az épületek hűtése körülbelül 1 milliárd tonna CO2-kibocsátást okozott az áramfelhasználáson keresztül – ez majdnem a teljes szén-dioxid-kibocsátás 3 százaléka.
Bár ez elsőre nem tűnik óriásinak, szakértők arra számítanak, hogy a klímaberendezések száma a következő három évtizedben akár megháromszorozódhat, és elérheti az elképesztő 5,5 milliárd készüléket, ahogy a klímaváltozás tovább emeli a hőmérsékleteket.
Az Egyesült Államokhoz hasonló régiókhoz képest alacsony klímaellátottságú EU-ban 2050-re több mint 275 millió légkondicionáló berendezés működhet. Franciaország legutóbbi hőhulláma, amely kedden (június 23-án) melegrekordokat döntött, máris politikai vitákat robbantott ki az ország klímával szembeni tartózkodásáról.
Az Egyesült Királyságban, ahol az elmúlt héten fullasztó hőség tombolt, az Éghajlatváltozási Bizottság (CC) arra sürgette a kormányt, hogy fektessen be légkondicionálásba, illetve más hűtési megoldásokba, például zöld árnyékolásba is a kulcsfontosságú közszolgáltatások – így az iskolák – esetében.
A brit éghajlati kockázatokról szóló, 2026-os független értékelés szerint egy 2 Celsius-fokos felmelegedéssel jellemezhető jövőben a brit épületek 22 százalékában lesz szükség aktív hűtésre.
Számos vizsgálat igazolta, hogy a légkondicionálás csökkenti a hőhullámok miatti halálozást. A Lancet Countdown 2021-es jelentése szerint a hűtőberendezések csak 2019-ben közel 200 ezer idő előtti halálesetet előztek meg.
Az igények növekedése azonban együtt jár a kibocsátások növekedésével is.
Az év elején a Birminghami Egyetem kutatói arra figyelmeztettek: a klímaberendezések 2050-re a legkedvezőtlenebb globális kibocsátási forgatókönyv esetén akár több CO2-t is kibocsáthatnak, mint az Egyesült Államok jelenlegi éves kibocsátása.
„A napenergia és a légkondicionálás egymást kiegészítő technológiák”
A világon tapasztalható napelemes fellendülés azonban ezt megelőzheti, ha a fosszilis tüzelőanyaggal termelt áramot tiszta energiával váltja fel.
„A napenergia és a légkondicionálás egymást kiegészítő technológiák, hasonló szezonális mintázattal, jóllehet a klímaberendezések használata inkább a nap későbbi szakaszára összpontosul” – írja az Ember.
„Június 21-én és 22-én egy átlagos brit, háztetőre szerelt napelemes rendszer 15 MWh áramot termelt, ami háztartásonként naponta körülbelül öt órányi, teljes lakásra kiterjedő légkondicionálás (3 kW) villamosenergia-igényének felelt meg.”
Az 1,9 millió, tetőre szerelt napelemes rendszerrel rendelkező brit otthon összesen hőhullámos naponként mintegy 10 millió, napenergiával működtetett klímaórának megfelelő villamos energiát termelt – áll a jelentésben.
A légkondicionálás üvegházhatásúgáz-lábnyoma
A klímaberendezések környezeti hatása azonban messze túlmutat a fosszilis energiahordozóktól való függésükön. Ezek a rendszerek speciális vegyületkeverékeket, úgynevezett hűtőközegeket használnak, amelyek elnyelik a lakásból a hőt, majd a szabadba vezetik azt.
A hűtőközegek, például a hidrofluor-karbonok (HFC-k) és a hidrogén-klór-fluor-karbonok (HCFC-k), rendkívül erős üvegházhatású gázok – ezerszer több hőt képesek csapdába ejteni a légkörben, mint a CO2.
Az Our World In Data (forrás: angol) becslése szerint 2022-ben a légkondicionáláshoz köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátás 1,75 milliárd tonna CO2-egyenértéket tett ki, ami az adott év teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 3,2 százaléka volt.
A klímaberendezések egyre energiahatékonyabbak – kevesebb áramot fogyasztanak, és kisebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással járnak. Az IEA azonban úgy becsli, hogy világszerte a háztartások olyan klímákat vásárolnak, amelyek átlagosan csak fele olyan hatékonyak, mint a jelenleg is kapható legjobb készülékek.
Ennek oka lehet a magas induló beruházási költség – különösen az alacsony jövedelmű országokban –, vagy egyszerűen a nem megfelelő tájékoztatás. Egy átlagos brit otthonban a telepítés szobánként 2 500 fontba (2 895 euróba) kerül.
Az EU és az Egyesült Királyság fokozatosan kivezeti a fluorozott gázokat, és helyettük természetes hűtőközegeket, például szénhidrogéneket (mint a propán) és CO2-t használ, amelyek jóval kevésbé károsítják az éghajlatot – a propán éghetősége azonban megnehezíti a beszerelést.
A kisebb, önálló légkondicionáló berendezésekben az F-gázok tilalma az előrejelzések szerint 2032-re lép életbe az EU-ban, a többi rendszerben pedig 2035-re. Az összes HFC-t 2050-re teljesen ki kell vezetni az uniós piacról.
A városi hősziget-hatás
Függetlenül attól, mennyire energiahatékony egy klímaberendezés, az a folyamat, amelynek során a lakásból kivont hőt a kültérbe vezeti, hozzájárul a városi hősziget-hatás erősödéséhez.
Ilyenkor a hő a magas épületek között reked, illetve elnyelik a városokban található kiterjedt aszfalt- és betonfelületek, mielőtt visszajut a levegőbe. Ez az oka annak, hogy a nagyvárosokban erősebb a hőterhelés.
Az EU Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálata (C3S) szerint például London és Párizs belvárosában az éjszakai hőmérséklet rendszeresen körülbelül 4 Celsius-fokkal magasabb, mint a környező vidéki területeken.
„Ahogy emelkedik a globális hőmérséklet, fennáll a veszélye, hogy egyfajta »fegyverkezési versenybe« ragadunk, ahol az extrém hőség elleni védekezés maga is tovább súlyosbítja a problémát” – mondja Yuli Shan, a Birminghami Egyetem professzora.
„A világnak gyorsan át kell állnia tisztább, hatékonyabb hűtési technológiákra, miközben biztosítani kell a hűtéshez való méltányos hozzáférést, különösen a legsebezhetőbb társadalmi csoportok számára.”