ENSZ: Európa hőhullámaiért a fosszilis tüzelőanyagok iránti globális függőség felelős
Európának azt üzenték, hogy „szakítson a fosszilis energiahordozók függőségével”, miközben a kontinens hatalmas térségei tovább izzanak a rekord meleg májusi hőmérsékletektől.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Meteorológusok arra figyelmeztetnek, hogy több ország is egy „rendkívül szokatlanul erős” hődóm alatt rekedt – egy olyan légköri képződmény alatt, amely „rázárja” a hőséget egy térségre, és az ember okozta éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá válik.
Európai városok tucatjaiban mértek az ilyenkor szokásosnál jóval magasabb hőmérsékleteket, Londonban az átlagos maximumhoz képest +16, Párizsban +14 Celsius-fokos eltéréssel. Franciaország és az Egyesült Királyság is az eddig mért legmelegebb májusi napról számolt be ezen a héten.
Még az általában hűvösebb régiókban, például Oslóban is 18 Celsius-fokig emelkedett a hőmérséklet, ami 3 fokkal haladja meg a május végi átlagot.
„Ennek a rekorddöntő hőségnek minden jel szerint az éghajlatváltozás az oka” – mondja Friederike Otto, a londoni Imperial College klímatudományi professzora.
„Az ilyen léptékű hőmérsékletek korábban még a nyár csúcsán is rendkívül ritkák voltak. Az, hogy tavasszal 35 fokot látunk az Egyesült Királyságban, egészen megdöbbentő, de a tudomány egyértelmű: az éghajlatváltozás a hőhullámokat forróbbá, hosszabbá és sokkal gyakoribbá teszi.”
Európa hőhulláma „kegyetlen emlékeztető” az éghajlatváltozásra
Simon Stiell, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCC) végrehajtó titkára az példátlan hőhullámot „kegyetlen emlékeztetőnek nevezi az éghajlati válság egyre súlyosbodó hatásaira”.
Szerinte a fő bűnös a világ függése a szén, az olaj és a gáz égetésétől, valamint az olyan létfontosságú szénelnyelők, mint az erdők pusztítása. Az ENSZ szerint a fosszilis energiahordozók messze a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a globális éghajlatváltozáshoz: a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 68, a szén-dioxid-kibocsátásnak pedig közel 90 százalékáért felelősek.
Ahogy az üvegházhatású gázok „takaróként” borítják a Földet, csapdába ejtik a Nap hőjét, ami felhajtja a hőmérsékletet és átrajzolja az időjárási mintázatokat.
„Ez a klímaváltozás által felerősített hőhullám kettős csapás: miközben a Közel-Keleten zajló legújabb háború éppen azt mutatja meg, milyen súlyos ára van a fosszilisenergia-importtól való függésnek” – teszi hozzá Stiell.
„A megoldások azonban ugyanilyen egyértelműek: sokkal gyorsabb átállás a tiszta energiára, amely ma már olcsóbb a fossziliseknél, gyorsabban állítható elő, és ezért kulcsfontosságú az energia megfizethetősége és az országok gazdasági biztonsága szempontjából.”
Megújulók megelőzik a fossziliseket az EU-ban
Az európai megújuló energia már bizonyította, hogy képes tompítani a háztartásokat érő sokkot Irán szorításával szemben a Hormuzi-szorosban, amely egy kulcsfontosságú, fosszilis energiahordozók szállítása szempontjából kritikus tengeri útvonal, és a világ olajkivitelének mintegy egyötöde halad át rajta.
Csak a napenergia márciusban önmagában elképesztő, 3 milliárd eurót takarított meg Európának azzal, hogy csökkentette a gázimportot – derül ki a SolarPower Europe elemzéséből. A jelentés szerint, ha a gázárak magasan maradnak, Európa megtakarításai 2026 végére akár a 67,5 milliárd eurót is elérhetik.
Tavaly a szél- és napenergia az EU történetében először termelt több villamos energiát, mint a fosszilis erőművek, annak ellenére, hogy a vízenergia-termelés visszaesett, a gáz részaránya pedig enyhén nőtt. Az Ember nevű energiapiaci agytröszt jelentése szerint a szél- és napenergia 2025-ben már az EU villamosenergia-mixének 30 százalékát adta, és ezzel éppen egy százalékkal megelőzte a fosszilis energiahordozókat.
A megújulók robbanásszerű terjedése már most is segít visszaszorítani a kibocsátásokat, és a világ vezető klímatudósai közül ma már többen úgy látják, hogy a korábban várt, 4,5 fokos globális melegedés 2100-ig már nem tűnik reális forgatókönyvnek.
Elég-e Európa megújulóenergia-robbanása?
Számos uniós gazdasági nagyhatalom azonban még mindig lemaradásban van az átállás terén. Olaszországot például a múlt hónapban „klímaelhanyagolással” vádolták, miután bejelentette, hogy 2038-ra halasztja széntüzelésű erőműveinek végleges leállítását – ezek az erőművek a legszennyezőbb energiaformák közé tartoznak –, vagyis 13 évvel a korábban kitűzött határidő utánra.
Hollandia, noha az EU-ban egy főre vetítve ott termelik a legtöbb napenergiát, továbbra is erősen függ a fosszilis energiahordozóktól, különösen a gáztól. A nagy léptékű szélerőműparkok kiépítése megtorpant, így az ország annak kockázatával néz szembe, hogy nem teljesíti jogilag kötelező célját: 2030-ra 55 százalékkal csökkenteni a kibocsátásokat az iparosodás előtti szinthez képest.
„Az emberi életek, a vállalkozások és a gazdaságok védelme a szélsőséges hőségtől és az éghajlatváltozás számos más, egyre súlyosabb költségétől minden ország alapvető feladata, és azzal kezdődik, hogy sokkal gyorsabban szakítunk a fosszilis energiahordozók függőségével” – mondja Stiell.
„Ugyanakkor azt is jelzi, hogy sokkal többet kell fektetni az éghajlati hatásokkal szembeni ellenálló képesség kiépítésébe – legyen szó szélsőséges hőségről, hatalmas árvizekről, erdőtüzekről vagy aszályokról –, amelyek már most is sújtják az élelmiszer-termelést és az árakat.”