Európa arra készül, hogy ledolgozza versenyképességi hátrányát a Bizottság új, „Egy Európa, egy piac” ütemtervével. A cél egy teljesen integrált egységes piac megteremtése 2027 végéig.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen február 12-én, az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozóján jelentette be a Bizottság „Egy Európa, egy piac” stratégiáját. A testület célja, hogy két éven belül a jelenleg tökéletlen egységes piacból „egy piac, egy Európa” legyen, és ezzel felszámolja a versenyképességi lemaradást az Egyesült Államokkal és Kínával szemben.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint 2030-ban az EU a világgazdasági termelés mindössze 12,91 százalékát adja majd, szemben Kína 20,36, illetve az Egyesült Államok 13,86 százalékos részesedésével. Az „Egy Európa, egy piac” ezt hivatott megváltoztatni, és Európa visszatérésének eszköze lehet a globális versenyben.
„A világ második legnagyobb gazdaságával rendelkezünk, de behúzott kézifékkel vezetjük” – mondta von der Leyen az állam- és kormányfőknek, hangsúlyozva, hogy „az unión belüli, tagok közötti akadályok háromszor nagyobbak, mint az Egyesült Államok tagállamai között”.
A Bizottság öt fő pillérre koncentrál, hogy Európát visszavezesse a globális verseny élvonalába: a szabályozás egyszerűsítésére, az egységes piac megerősítésére, a kereskedelemre, a digitális területre és az energiára.
Bejelentésében Von der Leyen első lépésként az uniós joganyag „alapos nagytakarítását” sürgette, mert szerinte a „kevesebb irányelv, több rendelet” segítene elkerülni, hogy a széttagolt EU-ban 27 különböző szabályozási valóság alakuljon ki.
Fredrik Ericsson, a brüsszeli Európai Nemzetközi Politikai Gazdaságtani Központ igazgatója szerint „a tőkepiacok terén azt kell elérnünk, hogy több európai megtakarítás áramoljon az európai piacokbra. Ha sikerülne valamit lépni a szolgáltatások terén, az óriási előrelépés lenne, mert a szolgáltatások egységes piaca jelenleg csak névleg létezik” – tette hozzá Ericsson.
Miért most?
Az európai vezetők egyre aggasztóbbnak tartják, hogy a vállalatok továbbra is „27 külön piacra” kényszerülnek ahelyett, hogy egyetlen, egységes piacra léphetnének, ami visszafogja a növekedést, és a versenytárs gazdaságoknak kedvez.
Enrico Letta 2024-es jelentésében mélyebb integrációt sürgetett, és azt állította, hogy Európának „27-ből 1-be” kell átlépnie. A „szabályozási bonyolultságot” és a „nemzeti szabályozások foltozott takaróját” nevezte meg kulcsakadályként, és figyelmeztetett, hogy a jelenlegi jogalkalmazási rendszer túl lassú és túlságosan összetett.
A széttagoltság növeli a vállalatok költségeit, és rontja a fogyasztók jólétét. A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a tagállamok közötti nem vámjellegű akadályok a termékeknél mintegy 44, a szolgáltatásoknál 110 százalékot tesznek ki. Az eltérő nemzeti szabályok és adórendszerek miatt a tőkepiacokon évente 150 milliárd euró vész el, az áruknál nagyjából 228 milliárd, a szolgáltatásoknál pedig 279 milliárd eurónyi forgalom marad kihasználatlanul.
Az európai ipari áramárak két-háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államokban és Kínában. Ahogy Letta és Mario Draghi jelentései megállapították, ez pénzügyileg életképtelenné teszi az energiaintenzív ágazatokat, például az acél-, vegy- és üveggyártást.
A vezetők arra is figyelmeztettek, hogy az unió egyfajta „szabályozási labirintussá” vált, amely elfojtja az innovációt. Az uniós vállalatok a felső vezetés 1,5-szer akkora részét kötik le megfelelési feladatokkal, mint az amerikai cégek. A bürokrácia eltántorítja a befektetőket, ami a gyorsan változó ágazatokban, például a mesterséges intelligenciában és a biotechnológiában még súlyosabb probléma.
A Bizottság látókörében lévő utolsó nagy probléma Európa túlzott függése a külső beszállítóktól a kritikus nyersanyagok és technológiák terén. A vezetők ezért sürgetik a stratégiai autonómia megteremtését, hogy Európa kulcsfontosságú területeken, például a védelemben, az energiában vagy a technológiában önállóan tudjon cselekedni.
E kihívások kezelésére a Bizottság vállalta, hogy részletes, határidőkhöz kötött ütemtervet és cselekvési tervet dolgoz ki. A kezdeményezés a 2024–2025-ös versenyképességi munkára épít.
Az ütemtervet várhatóan a 2026. márciusi Európai Tanács ülésén mutatják be hivatalosan, ahol a vezetők konkrét intézkedéseket és határidőket akarnak jóváhagyni. Korai mérföldkőként azt tűzték ki, hogy 2026 júniusáig megvalósuljon a Megtakarítási és Befektetési Unió első szakasza, majd 2026 második felében jogalkotási javaslatok következnek, a szélesebb körű végrehajtás pedig 2026–2027-ben zajlik, hosszabb távú, 2028-ig tartó kitekintéssel.
Az adminisztratív terhek csökkentése
Az EU jelenleg kopár, barátságtalan ökoszisztéma az induló vállalkozások és cégek számára. Hogy utat vágjon a dzsungelben, a Bizottság úgynevezett „omnibusz” csomagokat terjeszt elő: olyan jogalkotási javaslatokat, amelyek több jogszabály módosítását egyesítik.
Ezek célja, hogy egyszerre több uniós jogszabályban csökkentsék az adminisztratív terheket a hatály szűkítésével, az adatok összevonásával és a kkv-k értékláncbeli védelmével. Emelik a beszámolási küszöböket, összevonják az adatszolgáltatási felületeket, és korlátozzák, hogy a nagyvállalatok mennyi adatot kérhetnek kkv-partnereiktől. A várakozások szerint ez évente mintegy 15 milliárd euróval faraghatja le a bürokrácia költségeit a vállalkozások számára.
Von der Leyen szerint tíz ilyen csomag már folyamatban van, közülük hármat már elfogadtak, hét pedig még a jogalkotási eljárásban van. Februárban az uniós vezetők arra kérték az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy gyorsítsák fel a tárgyalásokat, hogy az intézkedéseket mielőbb el lehessen fogadni.
Ezeken a célzott felülvizsgálatokon túl a Bizottság az uniós joganyag átfogó „nagytakarítását” is tervezi: átvilágítja a meglévő szabályozást, hogy kiszűrje az elavult, átfedő vagy indokolatlanul bonyolult előírásokat.
Kiemelt cél a „túlteljesítés”, azaz az úgynevezett gold-plating visszaszorítása, amikor a tagállamok plusz nemzeti előírásokat raknak az uniós szabályokra (és így 27 különböző szabályozási valóságot hoznak létre). Ennek korlátozására a vezetők azt szorgalmazzák, hogy az unió a jövőben inkább rendeleteket, és ne irányelveket alkalmazzon, mivel a rendeletek minden tagállamban közvetlenül és egységesen érvényesek.
A Bizottság emellett úgynevezett naplemente-kikötéseket is bevezet, hogy bizonyos jogszabályok automatikusan hatályukat veszítsék, ha nem hosszabbítják meg őket.
Egy piac
A stratégia második pillére arra a kulcskérdésre ad választ: miként akarja az EU megteremteni a vállalkozások számára az „egy piacot”?
Az első lépés a 28. rezsim, az úgynevezett „EU Inc.” létrehozása. Ez egy egységes, választható, uniós szintű vállalati keretrendszer, amely lehetővé tenné, hogy a cégek egyetlen, az egész blokkra érvényes szabálykönyv alapján hozzák létre és működtessék vállalkozásaikat.
Von der Leyen a 2026-os Világgazdasági Fórumon vázolt javaslata szerint a vállalatok körülbelül 48 órán belül digitálisan bejegyeztethetnek egy céget, és ugyanazon jogi feltételek mellett működtethetik azt valamennyi tagállamban. A Bizottság célja, hogy az indítványt a 2026. márciusi Európai Tanács előtt terjessze elő, a vezetők pedig azt szeretnék, ha a 2026–2027-es időszakban gyorsan haladna az elfogadása.
Emellett a vezetők a Megtakarítási és Befektetési Unió előmozdítását is célul tűzték ki; ez egy 2025 márciusában indított, átfogó stratégiai keret. Célja az integrált tőkepiacok kialakítása és a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása az európai vállalatok számára. Az unió mintegy 10 ezer milliárd euróra becsült lakossági megtakarításait, amelyek jelenleg alacsony hozamú bankbetétekben parkolnak, és ezeket inkább termelő beruházásokba terelnék. Az első szakasz befejezését, amely az európai tőkepiacok integrációjára koncentrálna, 2026 júniusára tervezik.
Ezzel párhuzamosan Brüsszel felülvizsgálja a vállalati összefonódásokra vonatkozó iránymutatásait, hogy megkönnyítse a nagy európai cégek – különösen az olyan ágazatokban, mint a távközlés – növekedését és „európai bajnokok” kialakulását. A Bizottság egy Ipari Gyorsító Törvény elfogadását is tervezi a stratégiai ágazatokba irányuló beruházások felpörgetésére, amely várhatóan célzott európai preferenciákat is tartalmaz majd, gazdasági elemzésekre alapozva.
Az energiafüggetlenség felé
Az ukrajnai háború kijózanítóan rávilágított Európa energiaimport-függőségére. Az elmúlt években a Bizottság több intézkedéscsomagot is előterjesztett, legutóbb a REPowerEU-t, amelyek célja, hogy a túlzott unión kívüli energiaszorultságból az energia-önrendelkezés felé mozdítsák el az EU-t.
Az energiaunió megteremtését célzó „Egy Európa, egy piac” két fő területre összpontosít: az uniós energiai infrastruktúra tervezésére és megvalósítására, valamint az uniós energiapiac kialakítására.
A Hálózati Csomag jelenti Európa új megközelítését az energiainfrastruktúra terén, amely a határokon átnyúló akadályok lebontásával hivatott korszerűsíteni és bővíteni a blokk energiahálózatát. A tagállamok közötti összeköttetések erősítésével a Bizottság az energiaárak csökkentését, az ellátásbiztonság növelését és a függetlenség elérését szeretné biztosítani.
A csomag részeként nyolc energiakaput – nagy kapacitású áramátviteli folyosót – hoznak létre, hogy kezeljék Európa legnagyobb határon átnyúló szűk keresztmetszeteit, hatékonyabb energiaáramlást biztosítsanak a tagállamok között, erősítsék a megújulók integrációját, és mérsékeljék az energiaárakat.
A második pillér a piac kialakítására irányul. A Bizottság megvizsgálja, miként lehetne módosítani a jelenlegi, úgynevezett "merit order" árazási rendszert. Ez a rendszer az erőművek határköltsége alapján határozza meg az áram árát.
Az EU jelenlegi "merit order" rendszere szerint a gáz a legdrágább energiaforrás, megawattóránként 100 euróval, szemben a megújulók 34 eurós költségével, és ez húzza fel a piaci árat. Az energiaköltségek leszorításához a vállalatok és a háztartások számára elengedhetetlen a megújulókba irányuló beruházások növelése.
Bár egyelőre nincs intézményközi megállapodás, von der Leyen elnök ígéretet tett rá, hogy a következő EU-csúcson javaslatokat terjeszt elő az esetleges piaci modellváltás különböző változataira.
A digitális szektor megerősítése
A technológiai ágazat esetében az a cél, hogy a piacintegráció gerincévé váljon: a digitális szabályozás segítsen abban, hogy a vállalkozások zökkenőmentesen működhessenek a határokon át. Kulcsszerepe lesz a Digitális Hálózatokról szóló jogszabálynak, amely a távközlési beruházások felgyorsítását és a nagyobb konszolidációt szolgálja, hogy az európai szolgáltatók elérjék a globális versenyhez szükséges méretet. Elfogadásának ütemezése várhatóan szerepel majd a 2026. márciusi ütemtervben.
A vezetők abban is megállapodtak, hogy előmozdítják az Európai Üzleti Tárca létrehozását, egy egységes digitális azonosítási rendszert, amelyen keresztül a cégek egyetlen felületen intézhetnék ügyeiket a tagállami hatóságokkal.
A Bizottság ezen felül egy szélesebb körű technológiai szuverenitási csomagon dolgozik, amely magában foglalja a tervezett Chips Act 2.0-t, valamint a felhő- és MI-fejlesztési jogszabályt.
Másik prioritás a számítási kapacitások bővítése. A meglévő MI-„gyárakat” nagy léptékű MI-ökoszisztémákká, úgynevezett MI-gigagyárakká fejlesztik, az első lépések várhatóan 2026 közepéig megvalósulnak. Ezek az intézkedések a nagy teljesítményű számítástechnikai kapacitásokhoz való hozzáférést javítják a vállalatok és a kutatók számára, és segítik az európai cégeket a fejlett technológiák gyorsabb kifejlesztésében és bevezetésében.
Új célok a kereskedelempolitikában
Az EU kereskedelmi modelljét erősen gazdasági szempontok vezérlik. 2004 óta az unió több mint 40 szabadkereskedelmi megállapodással és mintegy 80 partnerrel bővítette globális hálózatát. 2023-ban a kereskedelem átlagos nyitottsága a GDP 141 százalékát érte el.
Az elmúlt két évben az unión kívüli árukereskedelem és szolgáltatásexport az EU GDP-jének mintegy 20–25 százalékát tette ki. Az EU és az Egyesült Államok közötti teljes kereskedelmi forgalom meghaladta az 1,68 billió eurót, Kínával pedig a 845 milliárd eurót.
A kereskedelem azonban nemcsak a gazdasági növekedésről szól, hanem a biztonságról és az ellenálló képességről is. A járvány és az ukrajnai háborút követő energiaválság megmutatta, hogy a külső kereskedelemtől való túlzott függés sebezhetővé tesz a zavarokkal és a geopolitikai feszültségekkel szemben.
Azért, hogy az EU továbbra is nyitott maradjon a nemzetközi kereskedelemre, miközben csökkenti gazdasági kitettségét, a Bizottság újragondolná Európa „kereskedelmi naivitását”: a puszta liberalizációról a stratégiai függetlenségre helyezné át a hangsúlyt. António Costa, az Európai Tanács elnöke szerint egy „ambiciózus és pragmatikus kereskedelempolitika [...] közös érdekünk”.
Európa úgy tervezi bővíteni vállalkozásai piaci hozzáférését, hogy felgyorsítja a már megtárgyalt szabadkereskedelmi megállapodások ratifikálását és végrehajtását, valamint felpörgeti a jövőbeni egyezményekről szóló tárgyalásokat. A kockázatok csökkentésével, az ellátási láncok és az exportpiacok diverzifikálásával a Bizottság mérsékelni akarja az egyes beszállítóktól való függőséget, különösen a nyersanyagok, az energia és a stratégiai technológiák terén.
Mindez az egységes piacot is erősíti. „Az egységes piacon belüli korlátozások [...] számos okból jelentősen megszaporodtak, ezek egyike a tagállamokból érkező, jóval szigorúbb szabályozás” – mondta Ericsson. A belső szabályok egyszerűsítésével a Bizottság a piaci torzulások csökkentését, a tagállamok közötti kereskedelem megkönnyítését, valamint azoknak a védőkereskedelmi intézkedéseknek az eltörlését célozza, amelyek széttagolják az egységes piacot, vagy aránytalanul a nagyvállalatokat hozzák helyzetbe.