A Kyiv Post szerint Lavrov orosz külügyminiszter és kísérői "leckét adtak" Rijádban a külügyekben járatlan amerikai tárgyalóknak. Az első jelek az orosz érdekérvényesítés fölényét mutatják.
HIRDETÉS
Stefan Korshak külügyi elemző szerint a Kreml tisztségviselői és Trump amerikai elnök tárgyalócsapata között lezajlott első személyes megbeszélés Washington diplomáciai vereségével végződött. Oroszország megduplázta követeléseit, amelyek egyenértékűek lennének a teljes ukrán kapitulációval, miközben határozottan elutasította az Egyesült Államok által kért enyhe engedményeket. Természetesen egy bevezető és tapogatózó tárgyalás nem jelent végeredményt, de az látszik, hogy a State Department pozíciós hátrányból indul.
A megbeszélések során Marco Rubio amerikai külügyminiszter kölcsönös moratóriumot javasolt mind Oroszország, mind Ukrajna polgári energiahálózati csapásaira, de Lavrov csak a találkozót követően jelentette ki, hogy az amerikai javaslat "szükségtelen", mivel az orosz fegyveres erők csak katonai célpontokat sújtottak, és soha nem támadtak rá az ukrán polgári infrastruktúrára.
Ez az állítás már sokszorosan megcáfolt valótlanság, hiszen az orosz vezetés is gyakran közölt jelentéseket az ukrajnai energetikai rendszerekre mért csapásokról. Lavrov kijelentése után néhány órával Oroszország csaknem 150 öngyilkos drónt lőtt ki Ukrajna energiahálózatára.
Az orosz fődiplomata csekély érdeklődést mutatott az amerikai tárgyalók által felvetett kérések iránt, de azt megjegyezte, hogy mintha az Egyesült Államok kezdené jobban meghallani Oroszország álláspontját.
Ugyanakkor teljes mértékben elutasította a Trump-adminisztráció tűzszüneti tervének legkritikusabb elemét. Az elgondolás egy nemzetközi békefenntartó erő felállítását jelentené, amely jórészt NATO-tagokból állna, és európai költségen telepítenék Ukrajnába, de az orosz félnek ez nem tárgyalási alap – mondta Lavrov.
Rubiot köti az elnök akarata, Lavrov viszont több húrt is megpendíthet, mert hivatkozhat korábbi eseményekre, amelyeknek részese volt
Mindkét fél esetében igaz, hogy a külügyminiszterek mozgástere viszonylag csekély ahhoz képest, amit politikai feletteseik megszabnak a számukra, így Rijádban is Putyin és Trump elnökök akarata lengte be megbeszélést. Mégis, a tárgyaló diplomaták feladata a vezetői szándék hatékony képviselete és érvényesítése, ami helyzeti előnyt és fölényt biztosít Lavrov számára, mert ismer olyan előzményeket, amiket Rubio nem.
Rubio kommentárjában csak annyit tudott jelezni, hogy az Egyesült Államok múltbeli kudarca, hogy kapcsolatba lépjen a Kremllel, és Trump "egyedülálló tárgyalási képessége" is meggyőzné Oroszországot és Ukrajnát is, hogy tegyenek engedményeket a béke érdekében.
Amíg tehát Lavrov egy hosszú évek óta mélyen kidolgozott stratégia alapzatáról indul, Rubio birtokában csak Donald Trump olyan kijelentései vannak, hogy 24 óra alatt képes lett volna befejezni a háborút, ami az ő elnöksége alatt ki sem robbanhatott volna, és hogy most is birtokában van a rábeszélő képességeknek és eszközöknek.
A rijádi mérleg viszont messze nem azt mutatja, hogy az amerikai tárgyalók egy alapos és részletezett terv birtokában érkeztek, melyet szövetségeseikkel is egyeztettek, és gondosan felmérték volna a másik oldal várható taktikáját és reakcióit is.
Így például azt, hogy mi lesz a válasz arra, ha az orosz fél visszakanyarodik három éve már kidolgozott téziseihez, és közli, hogy alapkövetelései nem változtak.
Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője egy szerdai sajtótájékoztatón jelezte is a Kreml régi álláspontjának megszilárdulását, hogy Ukrajna sohasem válhat NATO-taggá, és azt mondta újságíróknak, hogy Oroszország nem megy bele olyan békeszerződésbe, amely egyszerűen csak megtiltja Ukrajnának az atlanti szövetséghez való csatlakozását.
Ha Amerika azt akarja, hogy Oroszország beszüntesse az ellenségeskedést Ukrajnában, akkor a NATO-nak hivatalosan vissza kell vonnia a 2008-as bukaresti nyilatkozatát, amely szerint a tagsága Ukrajna megfontolható – mondta Zaharova.
Vaszilij Nebenzia orosz ENSZ-képviselő a rijádi megbeszélést követően azonnal jelezte New Yorkban, hogy Oroszország kiterjeszti követeléseit Ukrajna területeire, vagyis Kijevnek át kell engednie Donyeck, Zaporizzsja, Luhanszk és Herszon régiók még nem megszállt részeit, valamint váljon teljesen demilitarizált állammá (azaz ne tarthasson fenn hadsereget). A NATO-tagságról való lemondás sem elég, hanem Kijevnek vállalnia kell, hogy soha nem lép védelmi szövetségre egyetlen országgal sem.
Ezek az alacsonyabb szintű, de nyilvánvalóan központilag vezérelt üzenetek azt jelzik, hogy Oroszország nem csak magabiztos pozícióból akarja folytatni a megbeszéléseket, de előállhat olyan követelésekkel is, melyekre az Egyesült Államoknak még nincs semmilyen kidolgozott stratégiája.
Kik ültek a Diriyah-palota hatalmas asztalánál?
Oroszország "kékszalagos" küldöttséget küldött Szaúd-Arábiába Lavrov vezetésével. A tárgyalócsoport tagja volt Putyin elnök nemzetközi ügyekért felelős vezető tanácsadója, Jurij Usakov, és a nemzeti szuverén vagyonalap igazgatója, az ukrán származású Kirill Dmitrijev.
A 73 éves Szergej Viktorovics Lavrov 30 éves tapasztalatok birtokában érkezett Rijádba, hiszern 2004 óta külügyminisztere az Orosz Föderációnak, és az elnök legközvetlenebb nemzetközi tanácsadójának számít. A karrierdiplomata 1976 óta dolgozik a szovjet-orosz külügyi apparátusban, és ennek során két mandátumot is kitöltött New Yorkban, előbb a Szovjetunió, majd Oroszország ENSZ-képviseletében.
A Putyin mellett eltöltött szolgálat kétségtelen sikerei közé tartozik, hogy megakadályozta a közvetlen nyugati beavatkozást Grúziában és Ukrajnában, és elsimította a szíriai intervenció nemzetközi tiltakozási hullámait. Legnagyobb kudarcának az tekinthető, hogy nem tudta meggátolni Koszovó nemzetközi elismerését.
A 77 éves Jurij Usakov szintén az elnöki külügyi stáb fontos tagja, aki 1998-ig különböző diplomáciai tisztségeket töltött be Nyugat-Európában, majd Oroszország washingtoni nagykövete lett. Ezáltal tőről-hegyire ismeri az amerikai politikai életet és a fontos személyiségeket.
A 49 éves Kirill Dmitrijev az amerikai Harvard és Stanford egyetemeken tanult, majd a Goldman Sachs és McKinsey pénzügyi óriásvállalatoknál dolgozott. Tökéletes angol nyelvtudása egy diplomáciai tárgyaláson szintén jelenthet előnyt a diskurzusokban.
Dmitrijev 2000-ben szerződött le Vlagyimir Putyin stábjába, ahol jelenleg a nemzetközi pénzügyek vezető felelőse. Az elnök azt várja tőle, hogy a szuverén állami tőkét intézményi befektetésekben használja fel világszerte, de különösen a fejlett ipari államokban, és a közel-keleti olajtermelő országokban. A Reuters hírügynökség szerint ő felügyelte a Kreml kapcsolatait Donald Trump kampánycsapatával a 2016-os elnökválasztáson, amit később az igazságügyminisztérium különleges vizsgálója fel is derített.
9 éve Rubio még utálta és megvette Trumpot
Az 53 éves Rubio kubai bevándorlók fia, aki Floridában helyi egyetemekre járt, és először ügyvédként dolgozott, majd 2010-ben az USA szenátora lett. Tagja volt a külügyi és a hírszerzési bizottságnak és szenátusi idején erősen támogatta az Egyesült Államok szembeállását a tekintélyelvű rendszerekkel, természetesen vezető helyen Kubával.
Rubio 2016-ban próbálkozott az elnöki szék megszerzésével is, amivel ő lett volna a Fehér Ház valaha volt legfiatalabb lakója. A kampányban élesen kritizálta Donald Trumpot, aki szerinte "a legvulgárisabb személy, aki valaha is az elnöki posztra vágyott". Azóta gyökeresen fordított álláspontján, és immár külügyminiszterként szorosan követi az elnök retorikáját. Február elején azt nyilatkozta, hogy Trump javaslata 2,2 millió palesztin kilakoltatására kitűnő és logikus ötlet arra, hogy "újra széppé tegyük Gázát".
Rubio elvállata azt is, hogy személyesen felügyelje az USAID segélyszolgálat átszervezésére és megtisztítására irányuló folyamatot, amelyet Elon Musk kezdeményezett.
A Politico csütörtöki véleménycikke szerint Rubio diplomáciai szarvashibát követ el, amiért nem vesz részt a G20 csoport dél-afrikai csúcsértekezletén, mert ezzel átengedi a globális kezdeményezést Oroszországnak és Kínának. A hírszolgálat úgy látja, hogy Rubio alárendelt szerepet játszik a Trump-adminisztrációban, és ha ez így folytatódik, akkor csak nevében lesz külügyminiszter.
A demokraták, akik támogatták őt a posztra, most azt mondják, hogy egyre nagyobb aggodalomra okot adó kép a kormányzatban Elon Musk növekvő befolyása a külügyekre. Mindezek ellenére Rubio mellett szólhat, hogy a Szenátus hírszerzési bizottságának több éves tagjaként áttekintő bizalmas ismerettel rendelkezik a nemzetközi politikai élet mozgásairól és személyeiről, ezért hosszabb távon visszanyerheti a külügyi kezdeményezéseket.
Az 51 éves Mike Waltz, akárcsak Rubio, szintén floridai származású, aki 26 évig szolgált a fegyveres erőknél, főként a Nemzeti Gárdában, majd a Pentagon tanácsadója lett. Fő kutatási területe Délkelet-Ázsia és a kábítószer-kereskedelem volt, és időnként részt vett a védelmi minisztérium nemzetközi megbeszélésein. A rijádi találkozók előtt soha nem képviselte az Egyesült Államokat magasabb szintű tárgyalásokon.
Florida színeiben háromszor választották be a Képviselőházba, ahol rendre ellenezte, hogy az Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtson Ukrajnának.
Rubióval együtt őket becézik a kormányzatban "floridai fiúknak", akikhez csatlakozik Elise Stefanik ENSZ-nagykövet. Kérdés, hogy ez a trojka képes lesz-e fékezni Elon Musk felfokozott érdeklődését a külügyek és az amerikai befolyásnövelés iránt.
Könnyen lehet, hogy az amerikai delegáció harmadik tagja, Steve Witkoff ingatlanmilliárdos az, aki valódi befolyással bír Donald Trumpra, akinek régi üzletfele, és ami talán még fontosabb; golfpartnere is. Az új kormány hivatalba lépése után ő segített a megrendült gázai tűzszünet feltámasztásában a Hamász és Izrael között zajló katari tárgyalásokon.
Február közepén Witkoff Moszkvába utazott, hogy elintézze Marc Fogel amerikai tanár kicserélését egy Amerikában elítélt orosz kiberbűnözőre. Trump erről azt mondta, hogy az akció az Egyesült Államok diplomáciai győzelme, és dicsérte Witkoffot az ügyes tárgyalásokért.
A gázai alkut és a moszkvai fogolycserét megelőzően Witkoff sem képviselte soha az Egyesült Államok kormányát magasabb szintű nemzetközi tárgyalásokon.
A kérdés az, hogy az ukrajnai béke megteremtését célzó folyamatokban az amerikai fél mennyit tanul és ért meg az orosz stratégiából, és elejét tudja-e venni annak, hogy a kezdeményezés rendre Putyin elnök kezében legyen. A pesszimisták szerint az is kérdés, hogy van-e egyáltalán ilyen feladata, ha Donald Trump számára az orosz kapcsolatok megszilárdítása az elsődleges cél, és nem a hatékony és garantált békeszerződés. Utóbbira erős jelek mutattak az elmúlt napokban.