Amikor az USA külügyminisztere és a CIA igazgatója zárt ajtók mögött találkozik a Kongresszus vezetői körével, általában nem protokolláris udvariasságról van szó. Nem zárható ki, hogy a téma Irán "piszkos bombája" volt, aminek létezésérről keringenek feltételezések, de a CIA nyilván többet tud.
Marco Rubio keddi eligazítása a „Nyolcak Bandájának” órákkal Donald Trump kemény hangú kongresszusi beszéde előtt zajlott, és szinte semmi nem szivárgott ki róla. Ez önmagában is üzenet, mert korábban az ilyen megbeszélések témáját korábban előre meghirdették.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A találkozók célja a Kongresszus előzetes tájékoztatása, és annak felmérése, hogy a törvényhozók hogyan reagálnak a Fehér Ház néhány súlyosabb nemzetközi lépésére. Ilyen megbeszélés zajlott Irak megtámadása előtt, vagy amikor az elnök célzott likvidálásokat tervezett a nagy terrorszervezetek vezetői ellen.
Jogilag az elnök - aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka is - nem köteles minden katonai lépés előtt teljes körű kongresszusi felhatalmazást kérni, de a súlyosabb ügyekben politikailag kockázatos lenne a törvényhozás vezetőinek teljes kihagyása. Jelen állás szerint a legsúlyosabb és legközelebbi globális ügy az Iránnal való esetleges konfliktus vállalása.
Chuck Schumer szenátusi demokrata kisebbségi vezető a találkozó után mindössze annyit mondott: „Ez komoly, és a kormányzatnak meg kellene ismernie az amerikai nép álláspontját is.”
A „piszkos bomba” kérdése
Washingtoni biztonságpolitikai körökben egy nehezen ellenőrizhető, de visszatérő felvetés is kering arról, hogy Teherán esetleg radiológiai szóróeszköz - közkeletű nevén „piszkos bomba” - lehetőségét vizsgálja vagy akár meg is alkothatja. Egy ilyen fegyver nem nukleáris robbanást idéz elő, hanem hagyományos robbanóanyaggal terít szét radioaktív anyagot, biológiai, pszicikai és más károkat okozva, főként a sűrűn lakott területeken, így a nagyvárosokban.
Az ilyen „alacsony valószínűségű, de nagy hatású” fenyegetések rendszerint megjelennek a legmagasabb szintű hírszerzési eligazításokon is. Hogy a keddi zárt eligazítás során szóba került-e, arról (még) természetesen semmilyen hivatalos információ nem áll rendelkezésre. Ugyanakkor az is tény,. hogy Irán kiterjedt nukleáris és ipari infrastruktúrája miatt már rendelkezik elegendő radioaktív anyaggal egy „piszkos bomba” előállításához,
A piszkos bomba bevetésével kapcsolatos fenyegetések és gyanúk az elmúlt évtizedekben többször is felmerültek, főként terrorista szervezetekhez kötődően, de tényleges alkalmazásra nem került sor.
Az Egyesült Államokban 2002-ben letartóztatott José Padilla például az al-Kaida nevében tervezett radiológiai szóróeszközt, az Iszlám Állam pedig iraki területeken radioaktív anyagokhoz jutott, ami hasonló aggodalmakat váltott ki. Államközi szinten is megjelent a vád, így például Oroszország többször állította, hogy Ukrajna ilyen fegyvert készít, amit nyugati hírszerzési források nem erősítettek meg. A szakértők szerint az eszköz inkább pánikkeltésre és gazdasági bénításra alkalmas, mintsem klasszikus katonai pusztításra.
Ugyanakkor több ilyen eszköz összehangolt, több helyszínen történő bevetése már súlyos nemzetbiztonsági válságot idézhetne elő, még akkor is, ha az azonnali halálos áldozatok száma korlátozott maradna.
Kik alkotják a „Nyolcak Bandáját”?
A csoport nem állandó bizottság és nem testület a hagyományos értelemben, hanem egy törvények által kijelölt informális kör. Tagjai a Kongresszus legfontosabb vezetői és a két hírszerzési bizottság vezető párosai. Ők azok, akiket az elnök akkor is tájékoztathat, ha a művelet vagy információ túl érzékeny ahhoz, hogy szélesebb körben megosszák. Vagyis ha csak nekik mondanak el valamit, azt általában nem szánják a nyilvánosságnak, illetve a széleskörű bejelentést elhalasztják.
A történelmi előképek szerint a „Nyolcak” rendszerint három helyzetben ülnek össze így amikor küszöbön áll egy jelentős katonai akció, titkos műveletek jóváhagyása történik, vagy olyan hírszerzési információ érkezik, ami stratégiai következményekkel járhat.
Az időzítés nem tűnik véletlennek
A keddi találkozó órákkal Trump kongresszusi beszéde előtt zajlott, amelyben az elnök határozottan figyelmeztette Iránt, és nem zárta ki a katonai opciókat sem. Eközben több, egymást erősítő fejlemény is zajlik, elsősorban az amerikai haditengerészeti erők fokozatosan növekvő koncentrációja a Közel-Keleten, diplomáciai tárgyalások folynak, de áttörés nélkül, Irán nukleáris programja tovább halad és Teherán regionális proxy-erőinek aktivitása magas.
Ez a kombináció klasszikus feszültségi csúcsállapotot vetít előre, amikor a diplomácia és a katonai opciók párhuzamosan futnak. A CIA jelenléte már konkrét műveletek előkészítését jelezheti, amiről a Kongresszusnak tudnia kell.
Ugyanakkor a „Nyolcak Bandájának” összehívása nem jelenti azt, hogy támadás küszöbön áll, de azt mindenképpen, hogy a katonai lehetőség reálisan az asztalon van. Az ilyen eligazítások legtöbbször szűk döntési időablakkal történnek, amikor az opciók már kidolgozottak és a végső döntés még nem született meg, de bármikor végrehajtható.