Komoly törés előjele lehet a globális gazdaságban a 20 legerősebb államot képviselő csoport negligálása az Egyesült Államok részéről.
HIRDETÉS
A feljegyzések szerint a G20 1999-es létrehozása óta nem volt példa arra, hogy az Egyesült Államok ne vett volna részt az éves csúcstalálkozó előkészítésében. Az eseményre november végén kerül sor Johannesburgban, a külügyminiszteri egyeztetés pedig most február 20-21. között zajlik.
Az amerikai külügyminiszter szerint távolmaradásának oka főként a tiltakozás Dél-Afrika hazai és nemzetközi politikája miatt, és az Amerika-ellenes hangulat további „kényeztetésének” befejezése. Ez azt jelenti, hogy Washington nem kíván a jövőben olyan szervezeteket támogatni vagy ezekben részt venni, ahol az Egyesült Államok érdekeivel ellentétes akciók zajlanak.
Az új amerikai kormányzat már korábban jelezte viszolygását a pretoriai vezetés döntéseitől, és ez vetül rá Rubio nyilatkozatára is. Donald Trump nemrégen kifejezte aggodalmait a dél-afrikai földreform ellen, amely kártérítés nélkül teszi lehetővé fehér farmerek birtokának elkobzását. Trump egyenesen a Dél-Afrikának nyújtott segélyek teljes megvonásával fenyegetett emiatt, amire Cyril Ramaphosa pretoriai elnök azt felelte, hogy országa továbbra is demokratikus rendszer, és a földfoglalások legális keretek között fognak zajlani.
A Trumphoz közel álló, dél-afrikai születésű milliárdos Elon Musk szintén azzal vádolta Dél-Afrikát, hogy „nyíltan rasszista tulajdonjogi törvényeket alkot”, arra utalva, hogy az intézkedéseknek fehér emberek az áldozatai.
Ugyanakkor Ronald Lamola dél-afrikai külügyminiszter visszautasította Rubio állításait, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a dél-afrikai reform azonos az amerikai Eminent domain szabályokkal, amelyek lehetővé teszi a szövetségi kormány számára, hogy magáningatlant szerezzen közhasználatra.
Trump ugyancsak figyelmeztette azokat az országokat, akik a BRICS-program keretében a „dollártalanítás” programját hirdetik, hogy következményekkel kell számolniuk, ha az amerikai gazdaság aláásására szövetkeznek.
Márpedig Dél-Afrika elkötelezett részese ennek a törekvésnek, összefogva Oroszországgal, Kínával, Iránnal, és az Egyesült Államok más konkurenseivel. A csoport tavalyi oroszországi csúcsértekezlete kapcsán Ramaphosa elnöki hivatala kiemelte az Orosz Föderáció stratégiai fontosságát Dél-Afrika számára, ami természetesen eleve vörös posztó Washington szemében.
Egy másik alkalommal az elnök büntető hadjáratot hirdetett meg a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) azon tagjai és tisztviselői ellen, akik részt vettek a Dél-Afrika által kezdeményezett népirtási perben Izraellel szemben. Ennek az eljárásnak a keretében született nemzetközi elfogatóparancs Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen, amit az Egyesült Államok fenyegetésként értékel saját nemzetbiztonságára nézve is.
Rubio indoklása szerint „az én feladatom Amerika nemzeti érdekeinek érvényesítése, nem pedig az adófizetők pénzének pazarlása vagy az Amerika-ellenesség finanszírozása”. A miniszter úgy látja, hogy Dél-Afrika eszközként használja a G20 kereteit és a DEI (sokszínűség, esélyegyenlőség és befogadás) eszméjét saját érdekeinek kihasználására.
A globális gazdasági háborús hangulatban a G20 jövője is kérdéses lehet
Élesen merül fel a kérdés, ami a következő hónapokban tovább fog hevülni, hogy a Donald Trump által meghirdetett és fenyegetésekkel teletűzdelt gazdaságprogram milyen hatással lesz az olyan globális rendszerekre, mint az ENSZ, a NATO és maga a G20 tömörülés is. Rubio nyilatkozata azt jelzi, hogy az Egyesült Államok folytatja a szigorú elhatárolódás politikáját azoktól a kormányzatoktól, amelyeket veszélyesnek, fölöslegesnek vagy túl költségesnek tart az „Amerika az első” eszméjét illetően.
A G-20 19 országból (valamint az Európai Unióból és az Afrikai Unióból) álló informális testület, mégis a nemzetközi rendszer három fő államcsoportját képviseli: a globális Nyugatot (az Egyesült Államokat és fő szövetségeseit), a globális Keletet (Oroszország, Kína, India) és a globális Délt. Mivel a két főcsoport a rivalizálás állapotában van, az egyensúlyt a Dél alkothatná, de az is rendkívül megosztott. Könnyű belátni, hogy Argentína vagy Mexikó egészen más politikákat képvisel, mint India és Brazília, vagy Dél-Afrika és Szaúd-Arábia.
A csoportosulása eddigi motívuma az volt, hogy a társadalmi-politikai rendszerek különbözőségei lehetőleg ne akadályozzák a legerősebb országok együttműködését a fejlesztések és a kölcsönösen előnyös kereskedés terén. Donald Trump új kormányzatának színre lépésével viszont - legalábbis egyelőre - úgy fest, hogy az elvi kérdések nagyobb hangsúlyt kapnak. Az Egyesült Államok elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy ne egyezkedjen olyan kormányzatokkal, amelyek például Izrael-ellenesek, vagy túlhangsúlyozzák a klímapolitikai kérdéseket. Amerikát zavarja az is, hogy a G20 nem ítélte el egyöntetűen Oroszország ukrajnai agresszióját.
Ha a híreket a mai állapotukban nézzük, akkor arra lehet következtetni, hogy az USA inkább a nyomásgyakorlás, mint a hosszadalmas alkudozások híve lesz. Marco Rubio nyilatkozatának fényében az egymillió dolláros kérdés most az, hogy maga Donald Trump jelen lesz-e a G20 csoport novemberi dél-afrikai csúcsértekezletén, és az éleződő gazdasági konfliktusok nem verik-e szét addigra az egész szerveződést.