A német teniszező első Grand Slam-trófeáját gyűjtötte be a francia nyílt teniszbajnokság megnyerésével. Ellenfele a döntőben az olasz Flavio Cobolli volt.
Zverev hosszú várakozás után végre megszerezte első nagy tornagyőzelmét: megnyerte a 2026-os Roland Garrost, és pályafutása első egyéni Grand Slam-címét ünnepelheti. A világranglista harmadik helyezettje a Philippe Chatrier pályán rendezett, embert próbáló ötszettes döntőben 6–1, 4–6, 6–4, 6–7(5), 6–1-re győzte le az olasz Flavio Cobollit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A címvédő olimpiai bajnok, aki korábban három Grand Slam-döntőt is elveszített, simán behúzta az első szettet, majd Cobolli második játszmabeli feltámadása után is visszavette az irányítást. Az olasz a negyedik szettben rövidítésre kényszerítette ellenfelét, de Zverev az ötödik elején gyorsan brékelt, és 3 óra 21 perc alatt lezárta a finálét.
Zverev hatalmas nyomás alatt érkezett a Roland Garros döntőjére, hogy végre megszerezze első Grand Slam-trófeáját, ráadásul olyan olasz ellenféllel, Flavio Cobollival szemben, aki miatt a német számára ritka esélynek tűnt ez a finálé.
Mivel a világranglistát vezető Jannik Sinner és a kétszeres címvédő Carlos Alcaraz már nem volt versenyben, Novak Djoković pedig szintén korán búcsúzott, a harmadik helyen rangsorolt Zverev úgy lépett pályára a Philippe Chatrier arénában, hogy a sportág aktuális „nagy hármasából” senki sem állt vele szemben a háló túloldalán.
A 29 éves játékos negyedik Grand Slam-döntőjét és második Roland Garros-fináléját játszotta, továbbra is áttörést keresve három fájdalmas vereség után ezen a szinten. A 2020-as US Open döntőjében kétjátszmás előnyről bukott Dominic Thiem ellen, a 2024-es Roland Garros fináléjában 2–1-es szettvezetésről kapott ki Alcaraztól, a 2025-ös Australian Open döntőjében pedig Sinner három szettben győzte le. Az idei, kéthetes párizsi menetelés megerősítette hírnevét, mint az egyik legkiegyensúlyozottabb salakjátékos, ugyanakkor újra felvetette a kérdést: képes-e lezárni pályafutása legnagyobb tétű mérkőzéseit.
Cobolli ezzel szemben pályafutása első Grand Slam-döntőjét élhette át egy olyan, áttörést hozó két hét végén, amely teljesen rabul ejtette az olasz szurkolókat. A 24 éves játékos úgy jutott be a fináléba, hogy honfitársa, Matteo Arnaldi betegség miatt visszalépett az elődöntőjüktől, így Cobolli labdamenet nélkül kvalifikálta magát élete legnagyobb mérkőzésére. Ugyanabból a római klubból érkezik, mint Adriano Panatta, az utolsó olasz férfi, aki 1976-ban megnyerte az egyéni versenyt a Roland Garroson, a szervezők pedig győzelmének 50. évfordulója alkalmából Panattát kérték fel, hogy idén ő adja át a Coupe des Mousquetaires-t a bajnoknak.
Zverev és Cobolli is mindössze két játszmát veszített a vasárnapi döntőig vezető úton, ami jól mutatta, milyen magabiztosan lavíroztak a kiszámíthatatlan sorsolás útvesztőjében.
Zverev 3–1-re vezetett kettejük egymás elleni mérkőzésein, és egy évvel korábban a Roland Garros harmadik fordulójában szettveszteség nélkül múlta felül az olaszt. Ugyanakkor abban az idényben salakon 1–1-re álltak: Cobolli Münchenben, Zverev pedig Madridban győzött. Ezek az eredmények, kiegészülve Cobolli villámgyors felemelkedésével a világelitbe, azt vetítették előre, hogy a döntő jóval kiegyenlítettebb lehet annál, mint amit pusztán a ranglistahelyezések sugallnak.
Szombaton az orosz tinédzser, Mirra Andrejeva emelhette magasba a női egyes trófeáját: a selejtezőből érkező Maja Chwalinskát legyőzve szerezte meg a címet, és az elmúlt több mint három évtized legfiatalabb Roland Garros-bajnoka lett. Az ő sikere már garantálta, hogy az idei tornán legalább egy új név kerül fel a Grand Slam-győztesek listájára, Zverev és Cobolli pedig ezután lépett pályára, hogy eldöntse: a férfi serleg is első alkalommal ünneplő bajnokhoz kerül-e.