Franciaország és más országok keményebb fellépést sürgetnek Pekinggel szemben: a kínai túltermelés tovább feszíti a már gyenge európai gazdaságot.
„Európának új fejezetet kell nyitnia a Kínával fenntartott kapcsolataiban” – figyelmeztetett Manfred Weber, az Európai Parlamentben működő Európai Néppárt frakcióvezetője a _Bild am Sonntag_nak adott nyilatkozatában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„A naivitás korszaka véget ért” – mondta, felszólítva az uniót, hogy jóval egyértelműbben és következetesebben védje gazdasági érdekeit, és rendezze újra kapcsolatait Kínával.
A június 18-i uniós csúcs előtt több tagállam – Franciaország vezetésével – keményebb fellépést sürget Pekinggel szemben, arra figyelmeztetve, hogy a kínai túltermelés és az olcsó export tovább gyengíti az amúgy is törékeny európai gazdaságot.
Elemzőközpontok, politikusok és a média egyaránt közelgő EU–Kína kereskedelmi háborúra figyelmeztetnek. Az Európai Bizottság május 29-i közleményében leszögezte: bár Kína kulcsfontosságú partner, „a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok jelenlegi állapota nem tartható fenn”.
Az EU kereskedelmi biztosa, Maroš Šefčovič megerősítette ezt a megállapítást, miután csütörtökön Párizsban találkozott kínai partnerével, Li Csenggang kereskedelmi megbízottal. Újságíróknak azt mondta, hogy az uniós és kínai hatóságok mélyebb párbeszédet folytatnak majd annak érdekében, hogy megoldást találjanak „a Kínával szemben kialakuló, fenntarthatatlanná váló kereskedelmi hiányra”.
Weber ezt visszhangozta, amikor a Bildnek úgy nyilatkozott, hogy a „naponta csaknem egymilliárd eurós” kereskedelmi hiány veszélybe sodorja Európa ipari bázisát és a magas hozzáadott értékű munkahelyeket. „Vagy visszavágunk, vagy Kína megbénítja iparunk egyes ágazatait. Az EU-nak most határozottan és habozás nélkül kell használnia kereskedelempolitikai eszköztárát.”
Példaként említette a kínai elektromos autókra kivetett uniós vámokat arra a fajta eszközre, amelyet Brüsszelnek késznek kell lennie szélesebb körben alkalmazni, sőt akár kiterjeszteni is.
Kitért azokra a bírálatokra is, amelyek szerint uniós források közvetve kínai vállalatokat hoznak helyzetbe. Egy friss ügyben uniós támogatású fejlesztési segélyt használtak fel 380 földgázhajtású busz beszerzésére Szenegál számára, ahol az olcsóbb kínai ajánlat győzött egy európai versenytárssal szemben.
Leszögezte, hogy ez nem fordulhat elő még egyszer: „az adófizetők pénzéből finanszírozott európai fejlesztési segély nem juttathat előnyhöz kínai cégeket”. Hozzátette: a jövőben „aki Európában akar értékesíteni, annak az európai szabályok szerint kell játszania”.
A szigorúbb kereskedelempolitika azonban kockázatokkal is jár. Peking válaszul korlátozhatja a ritkaföldfémekhez hasonló stratégiai nyersanyagok exportját, ami veszélyt jelentene az európai – különösen a német – iparra. A jelenlegi kereskedelmi megállapodások, például Kanadával, a Mercosur-országokkal vagy Indiával, nem feltétlenül tudnák teljes mértékben ellensúlyozni az ilyen zavarokat.
Weber szerint ugyanakkor Európa jelentős mozgástérrel rendelkezik, mivel a kínai gazdaság számára létfontosságú marad a hozzáférés az egységes piachoz. „Kínának szüksége van ránk” – mondta, hozzátéve, hogy ezt a függést fel kell használni a tisztességes verseny kikényszerítésére.