Törökország nem csak támogatja, de katonai személyzettel és ellátással is jelen van a kiújult szíriai válságban. Az első napokban dermedt Aszad-rezsim viszont megpróbál talpra állni és ellentámadásba lendülni.
Egyelőre a rejtélyek világába tartozik, hogy Törökországnak mi a végső célja
HIRDETÉS
Hétfőn képek jelentek meg a közösségi médiában, ahogy török zászlót tűznek ki az i.e. 12. században épült aleppói citadella ormára. Az Aszad-ellenes lázadók elismerték, hogy Ankara nem csak fegyverzettel, de katonai személyzettel és tanácsadókkal is jelen van a váratlanul megújult polgárháborúban, és a mozgások mögött a török vezető sziluettje tűnik fel.
A jelen állás
A hétvége eseményei az Aszad-rezsim gyors összeomlását és egy damaszkuszi katonai puccs lehetőségét vetítették elő, de ez egyelőre elmaradt.
A régióban állomásozó orosz légierő beavatkozott a konfliktusba, és véres légicsapásokat mért Aleppóra és Idlíb városára is, majd ezek után vasárnap estére az egyensúly felé mutató helyzet alakult ki.
A szíriai elnök előbb Moszkvától, majd Irántól kért sürgős segítséget, amit részben meg Arról is érkezett jelentés, hogy az amerikai légierő is beavatkozott a küzdelembe, és az Iráni Forradalmi Gárda külföldi egységeit bombázta az ország keleti tartományaiban.
A Szíriában élő jelentős számú keresztény és drúz közösség most attól fél, hogy a lázadók (HTS) fokozott veszélyt jelenthetnek a számukra. A felkelők azonban igyekeznek megnyugtatni őket, hogy nem kell vallási üldöztetéstől tartaniuk.
Nyugtalanok a több tűz között vergődő kurdok is, akiknek ha a létük kerül újra veszélybe, akkor bizonyára fegyveresen is beavatkoznak a küzdelembe. Az viszont még nem megjósolható, hogy kinek az oldalán, mert a törököktől legalább annyira félnek, mint Aszadtól.
Az elmúlt napok drámai kibontakozása élesen jelzi, hogy a damaszkuszi rezsim felsőbbrendűsége ingatag alapokon áll. A Kreml képességét Aszad védelmére valószínűleg korlátozza a költséges ukrajnai invázió, és számolni kell azzal is, hogy amióta a Kuznyecov admirális repülőgéphordozót hazarendelték, az orosz légierő bombázási kapacitásai erősen leszűkültek a térségben. Ez a körülmény is Törökország kezére játszik, mert 1936 óta neki áll jogában blokkolni a Boszporuszon történő áthajózást, és emiatt az orosz flotta akkor se tudna erősítést küldeni, ha akarna.
Hosszabb távon Aszad esélyei ellen szól, hogy az elmúlt évtizedben - Oroszország és Irán védőpajzsa mögé bújva - elhanyagolta haderejének fejlesztését. Mint a harctérről érkező képeken is látható, páncélosainak zöme még mindig a leharcolt szovjet T-72 modellekből áll, és azokból is csak 200 működőképes. A szintén szovjet eredetű taktikai rakétaütegek száma mindössze 45, és sanyarú a kép a légierő vonalán is, ahol a vadászbombázók terén nem jutott túl a Szuhoj-24 osztályon, és ebből is csak 18 darabbal rendelkezik. A régmúltban beszerzett amerikai és francia gépek immár használhatatlanok.
A hadsereg vezetését pedig a súlyos méretű korrupció és az alulképzettség jellemzi.
Ami pedig Iránt illeti, a teheráni papi rendszer szinte teljesen elveszítette közvetlen fizikai beavatkozásának eszközeit. Az iráni külügyminiszter most sürgős damaszkuszi és ankarai tűzoltóútra indult, de lehet, hogy ezzel elkésett.
A múlt héten létrejött tűzszünet Izrael és a Hezbollah között pár nap alatt „tektonikus váltást” eredményezett, mondja a The Wall Street Journalnak Andrew Tabler, aki Trump elnöksége idején a szíriai ügyek felelőse volt a Fehér Házban. A szakértő szerint a regionális és nemzetközi hatalmak Ukrajnára, Gázára és Libanonra koncentráltak, és Aleppo hirtelen szabad vadászterületté vált a kedvező pillanatra türelmesen várakozó török elnök számára.
Újabb jelentés szerint az USA és az Emirátusok azt vitatják meg, hogy feloldják vagy enyhítik az Aszad-ellenes szankciókat, ha megszünteti Iránnal való katonai kapcsolatait, és megakadályozza fegyverzetek eljuttatását Libanonba.
A történeti előzmények
Recep Tayyip Erdoğan régóta hirdetett eszméje az egykori Ottomán Birodalom újjáélesztése, amelynek fontos része volt a mai Libanon, a Szentföld, valamint Szíria is. Az I. világháborút követően a vesztesek közé került Törökországot feldarabolták, és ezek a területek brit és francia felügyelet (mandátum) alá kerültek.
A 'Török Trianon' drámája a Sykes-Picot-alku névvel került be a történelembe, ami teljesen szétdúlta a Közel-Kelet korábbi etnikai, földrajzi, vallási és közlekedési határait, és nagyrészt megalapozta a későbbi és jelenkori válságokat. Nem túlzás azt állítani, hogy a térség összes súlyos jelenlegi krízise visszavezethető erre az önérdekű győztesi lépésre.
1948-ban, az első arab-izraeli háború során a menekülő arabok többsége Szíria felé vette az irányt, ahol azóta már több nemzedékük is felnőtt. Más tömegeik előbb Jordánia, majd Libanon, legvégül Törökország irányába fordultak, ahol jelenleg mintegy hárommillió fővel vannak jelen.
Utóbbiak java már nem Izrael, hanem kifejezetten az Aszad-rendszer elől menekült oda, vagyis inkább Európa felé, de fennakadtak az Unió határain.
A 2011 márciusában kirobbant szíriai polgárháborút súlyosan bonyolította az Iszlám Állam (ISIS, Daesh, Kalifátus) megjelenése, amelynek alapító célja az Ottomán Birodalom utolsó állapotának helyreállítása volt, mert felfogásuk szerint 1918-ig még fennállt a Kalifátus, azaz az iszlám alapú államiság. Hozzáteszik, hogy más független iszlám államok akkor még nem is léteztek Törökországon kívül.
Ennek a restaurációs törekvésnek az érdekében az ISIS Szíria és Irak területéből tépett ki hatalmas körzeteket, ahol éveken át működtette a terrorállamot.
Az ISIS-ről 2018-20 óta többen azt gondolták és remélték, hogy ledarálódott, elsorvadt és feloszlott, de ez illúziónak bizonyult. A terrorszervezet nem szűnt meg teljesen, annak ellenére sem, hogy vezetőit sorra likvidálták az amerikai légicsapások és kommandók, megölve a szervezet alapítóját is, aki kalifának kiáltotta ki magát. Ez még Donald trump elnöksége alatt történt, de Joe Biden korszakában is folytatódott.
Ennek ellenére a kalifátusi fegyveresek jelen maradtak a régióban, és azóta kiterjesztették csápjaikat Afganisztán felé is, ahol a ultra-radikális ISIS-K egységeket működtetik. Betették már a lábukat Kína nyugati peremére, és természetesen Pakisztánba, de feltűntek Afrikában is, egészen le Mozambikig.
El kell kerülni a 'mosdatás' veszélyét, és pontosan kell látni, hogy kikről van szó
Az új helyzet megítélésekor fontos, hogy a demokráciák ne értékeljék túl az Aszadot támadó erőket (appeasement), mivel alapvetően egy iszlamista és terrorista előképpel rendelkező csoport lépett újra színre. Akik attól tartanak, hogy a szíriai lázadó erők az ISIS tükörképei, azok nem biztos, hogy nagyot tévednek, de az sem biztos, hogy igazuk van. Mindezt a közeljövő fejleményei fogják eldönteni.
Az aggodalmas képet enyhíti Charles Lister, a washingtoni Közel-Kelet Intézet igazgatója, aki szerint az utóbbi években a HTS nyilvánosan megtagadta a nemzetközi terrorizmust és megpróbált mérsékeltebb arcot mutatni. „A csoport elfordult attól, hogy bármiféle globális programja legyen, és inkább nemzetivé vált” – mondja a kutató. Szerinte enyhe optimizmusra ad alapot, hogy a HTS vezetői nem hirdették meg a saría törvények alkalmazását az általuk ellenőrzött területeken.
Ugyanakkor a szervezet kétségtelenül megőrizte rendkívül konzervatív vallási alapjait, de alkalmazkodott a tágabb környezet változásaihoz. Mióta kitört a gázai háború, súlyosan meggyöngült a Hamász és kivérzett a libanoni Hezbollah vezérkara, az iszlamista tábor átrendeződik, és újabb vonulatuk Izrael helyett Damaszkusz ellen fordult. Hasonlóan vélekedik Robert Ford, az USA egykori szíriai nagykövete is, aki szerint a kormányzás szükségessége valóban átalakította a csoportot.
A Szíriában színre lépett dzsihadisták alapvetően nacionalisták, ami a Hamászra és a Hezbollahra nem volt jellemző, mert ők pán-iszlamista célokban hittek. Az új erők Szíria megszerzésére koncentrálnak, legalábbis egyelőre, és meghirdetett céljuk az Aszad-rezsim lerombolása és a Szíriából elmenekültek hazahozatala.
Ez tökéletesen egybevág fő patrónusuk, Erdoğan elnök akaratával és parancsával, aki régóta szeretné visszatelepíteni a nála rekedt menekültek millióit saját hazájukba. Lilyen lépés viszont nem lehetséges addig, amíg talpon áll az a rezsim, ami elől elmenekültek.
Alex McKeever, a szíriai Igazságért és Igazságosságért szervezet kutatója szerint Törökország támogatása létfontosságú a csoport számára, mivel korábban csak a kormányerők elleni védekezésre futotta az erejükből. „Törökország politikai célja Szíriában már 2016 óta az, hogy megakadályozza a menekültek további beáramlását, aminek oka a damaszkuszi rezsim tűrhetetlen nyomása és tömeggyilkosságai a saját népével szemben”. Ehhez találta meg az ankarai vezető a megfelelő proxy-erőt, mivel Oroszországgal közvetlenül ütközni sem szeretne.
Ezért a HTS jelenlegi pozíciója kedvező, amit köszönhet a nemzetközi segélyezésnek, a határ közelségének, és más lázadó csoportok szövetségének Észak-Szíriában. „Ez már korábban is lehetővé tette a szervezet számára, hogy egyfajta átmeneti diverzifikált gazdaságot fejlesszen ki, áruforgalommal és adózással” – mondja Caroline Rose, a New Lines Institute agytröszt vezető munkatársa. Ez egy olyan modell, amelyet a HTS máshol is megpróbálhat alkalmazni, feltéve persze, hogy országos hatalomhoz jut.