Amióta elmenekült Szíriából, első alkalommal szól a világ közvéleményéhez a bukott diktátor. A közleményt szó szerint idézzük, majd felidézzük a szökésről szóló más információkat.
HIRDETÉS
Rövid üzenetében Basár al-Aszad azt közli, hogy Damaszkuszból való távozása nem volt megtervezett. December 8-án a hajnali órákig a fővárosban maradt, majd a Hmeimim-i (orosz) támaszpontra költözött át, hogy onnan folytassa a munkáját. Az utolsó hadállások elestével Moszkva felkérte, hogy még aznap este haladéktalanul meneküljön Oroszországba.
A kiáltvány szövege (Moszkva – 2024. december 16.)
Ahogy a terrorizmus átterjedt Szíriára és végül elérte Damaszkuszt 2024. december 7-én, szombaton este, kérdések merültek fel az elnök sorsával és hollétével kapcsolatban. Ez a félretájékoztatás és az igazságtól távol álló narratívák áradata közepette történt, amelyek célja a nemzetközi terrorizmus Szíria felszabadító forradalmaként való átrajzolása volt.
A nemzet történelmének egy ilyen kritikus fordulópontjában, amikor az igazságnak elsőbbséget kell élveznie, elengedhetetlen kezelni ezeket a torzulásokat. Sajnos az akkori körülmények, beleértve a biztonsági okokból bekövetkezett teljes kommunikációs leállást, késleltették ennek a nyilatkozatnak a kiadását. Ez nem helyettesíti a lezajlott események részletes beszámolóját, amelyet akkor adunk meg, amikor a lehetőség engedi.
Először is, távozásomat Szíriából nem tervezték, és nem is a csaták utolsó óráiban történt, ahogy azt egyesek állítják. Ellenkezőleg, 2024. december 8-án, vasárnap a hajnali órákig Damaszkuszban maradtam, és 2024. december 8-án a hajnali órákig végeztem a feladataimat. Mivel a terrorista erők beszivárogtak Damaszkuszba, orosz szövetségeseinkkel egyeztetve Latakiába költöztem, hogy felügyeljem a harci műveleteket. Amikor reggel megérkeztünk a hmeimimi légibázisra, világossá vált, hogy erőink teljesen kivonultak minden harcvonalról, és a hadsereg utolsó állásai is elestek.
Mivel a területen a helyzet tovább romlott, maga az orosz katonai támaszpont is fokozott dróntámadások alá került. Miután nem volt életképes mód a bázis elhagyására, Moszkva azt kérte, hogy a bázis parancsnoksága december 8-án, vasárnap este azonnali evakuálást szervezzen Oroszországba. Ez egy nappal Damaszkusz bukása után történt, az utolsó katonai állások összeomlását és az összes megmaradt állami intézmény ebből eredő megbénulását követően.
Ezen események során egyetlen ponton sem fontolgattam, hogy visszalépjek, vagy menedéket keressek, és sem egyén, sem párt nem tett ilyen javaslatot. Az egyedüli lépés a terrortámadás elleni küzdelem folytatása volt. Megerősítem, hogy az a személy maradok [itt saját magára céloz], aki a háború első napjától fogva a nemzet megmentését tekintette célnak a személyes haszonszerzéssel szemben, és nem vállalta népe elárulását számos ajánlatért és csábításért cserébe, ugyanaz a személy, aki a tisztek és a hadsereg katonái mellett állt a frontvonalon, néhány méterre a terroristáktól a legveszélyesebb és legintenzívebb csatatereken.
Ugyanaz az ember, aki a háború legsötétebb éveiben sem távozott, hanem családjával maradt a népe mellett, szembe szállva a bombázásokkal súlyosbított terrorizmussal, és a tizennégy év háborúja során a fővárosba történő ismétlődő fenyegetésekkel. Továbbá az a személy [is vagyok], aki soha nem adta fel a palesztinai és libanoni ellenállást, és nem árulta el a mellette álló szövetségeseit. Ez nem lehet ugyanaz a személy, aki elhagyná saját népét, vagy elárulná a hadsereget és a nemzetet, amelyhez tartozik.
Soha nem kerestem pozíciót személyes haszonszerzés céljából, de mindig egy nemzeti projekt letéteményesének tartottam magam, amelyet a szíriai nép hite támogat, és hitt a víziójában. Megingathatatlan meggyőződésem, hogy [a szíriaiak] akarata, hogy képességük szerint megvédjék az államot, megvédjék intézményeit, és az utolsó pillanatig fenntartsák döntéseiket.
Amikor az állam a terrorizmus kezébe kerül, és elvész az érdemi hozzájárulás képessége, akkor minden pozíció céltalanná válik, és értelmetlenné teszi az ellenállást. Ez semmilyen módon nem csökkenti a Szíriához és népéhez való tartozásom mélységes érzését – azt a köteléket, amely minden helyzet vagy körülmény között megingathatatlan. Reménnyel teli a meggyőződés, hogy Szíria ismét szabad és független lesz.
Nem mindenki tartja eposzi hőstettnek
Az NDTV World ismeretei szerint a menekülő elnök már korábban mintegy 250 millió dollár értékű készpénzt küldött Moszkvába, menekülési tartalékként. Ezt az értesülést a The Financial Times is megerősítette. A bankjegyeket repülővel a moszkvai Vnukovói repülőtérre szállították, és szankcionált orosz bankokban helyezték el. A jelentés azt is közölte, hogy Aszad rokonai titokban vásároltak eszközöket (kötvényeket és ingatlanokat) Oroszországban, ugyanebben az időszakban.
Más források több milliárd dollárnyi készpénz-szállítmányokat emlegetnek, de ezeket még nem támasztották alá konkrét tényekkel.
Aszadot számos ellenzéki csoport bírálta, akik azzal vádolják rezsimjét, hogy kifosztotta Szíria államkincstárát, elragadta a vagyonát, és bűnözői tevékenységet is folytatott polgárháborúja finanszírozására. Ennek során a Közel-Kelet elsőszámú kábítószerforgalmazó hálózatát építette ki.
Aszad nyilatkozatában vitatható pont az is, hogy az orosz külügyminisztérium már korábban figyelmeztetett a várható összeomlásra, és emiatt több diplomatáját is hazarendelte Damaszkuszból. Emellett az orosz hatóságok felszólították állampolgáraikat az ország elhagyására, napokkal a szökés előtt. Moszkva az elnököt is figyelmeztette a fenyegetésekre, ezért kevésbé hiteles az az állítás, hogy a szökés nem volt előre tervezett, és a kényszer nem volt már napokkal előbb látható.
A sürgősség jele volt az is, hogy az Aleppo felől dél felé nyomuló, majd Damaszkuszt is elérő lázadók megölték, illetve a tömeg meglincselte az elnök két unokatestvérét is.
Az orosz partner ezért semmilyen garanciát nem tudott adni arra, hogy Aszad épen megússza, ha a felkelők fogságába esik. A menekülés napján már a latakiai orosz légibázist is cirkálórakéta-támadások érték el.
Ugyancsak vitatható a menekülés útvonala is, amit a volt elnök nem említ meg, azaz hogy megtévesztésül előbb hamis irányba indították a gépét, majd a transzpondert kikapcsolva fordultak a valódi úticél felé. Ez szintén az előzetes tervezés jelét mutatja, nem a pillanatnyi végső döntést, amit láthatóan az orosz katonai titkosszolgálat végzett el és hozott meg.