Idén 75 éve működik az ENSZ palesztin menekülteket segítő szervezete, amely Izraelnek már évtizedek óta bökte a csőrét, az utóbbi időben pedig komoly botrányokba keveredett. A munkájára viszont valószínűleg nagyobb szükség van, mint valaha.
Először is, mi az az UNRWA?
HIRDETÉS
Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten, vagyis angol rövidítéssel az UNRWA az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik ügynöksége, melyet 1949-ben hoztak létre, az első arab-izraeli háborúval járó menekülthullám kezelésére.
Izrael állam létrejöttét 1948. május 14-én kiáltották ki. A Közel-Kelet arab országai nem nyugodtak ebbe bele, hanem gyakorlatilag azonnal (egészen pontosan másnap) összehangolt támadást indítottak az új állam ellen. A harcokban Transzjordánia, Egyiptom, Szíria, Libanon, valamint közvetve Irak és Szaúd-Arábia is részt vett. Sőt, az államalapítás előtti hónapokban is kvázi polgárháborús állapot volt a térségben, már ebben az időszakban is arabok százezrei menekültek el, vagy űzték el őket a leendő Izrael területéről.
Az időnként tűzszünetekkel tarkított nyílt háború május közepétől egészen 1949 januárjáig tartott, a következő hónapokban pedig megkötötték a harctéri realitásokat tükröző fegyverszüneti szerződéseket is. Ezek értelmében Izrael további területeket csatolt magához az ENSZ Közgyűlési határozatán alapuló, 1948 májusi állapothoz képest.
A konfliktus végére nagyjából hétszázezer arab menekültet tartottak nyilván a térségben. Közülük sokan a Jordániához került Ciszjordániába, az Egyiptomhoz került Gázai övezetbe vagy a környező országokba vonultak lakóhelyükről. Az UNRWA hatásköre rájuk, az ő leszármazottaikra, valamint a későbbi arab-izraeli konfliktusok arab menekültjeire és az ő leszármazottaikra terjed ki.
Az ügynökség feladatköre hatalmasra bővült az elmúlt 75 évben. A szervezet ma már 30 ezer tagot számlál, és nagyjából 6 millió palesztin menekültről próbál meg gondoskodni: 58 tábort üzemeltet, 706 iskolában több mint félmillió diákot taníttat, 140 egészségügyi intézményben emberek millióinak nyújt ellátást. A legtöbb regisztrált menekültjük jelenleg Jordániában van, nagyjából 2,3 millió. Ezután a Gázai övezet következik 1,5 millióval, majd Ciszjordánia közel 1 millióval, Szíria több mint félmillióval és Libanon kevesebb mint félmillióval.
Az UNRWA működtetését nagyrészt önkéntes adományok fedezik. A pénz elsősorban ENSZ-tagállamoktól érkezik. Sok nyugati ország felfüggesztette az utalásait idén év elején azt követően, hogy Izrael terrorista kapcsolatokkal vádolta meg az ügynökséget, mostanra azonban már mindenki újraindította a finanszírozást az Egyesült Államok kivételével.
Mi baja Izraelnek az UNRWA-val?
A zsidó állam és az UNRWA konfliktusa több évtizedre nyúlik vissza. A kiindulópont az, hogy mivel az ügynökség kifejezetten a palesztin menekültek támogatásával foglalkozik, az izraeli értelmezés szerint már alapból ellenségesen viszonyul Izraelhez. A palesztinok segélyezését ezen álláspont alapján jobb lenne az egyébként is létező, nem népspecifikus segélyszervezetekre bízni, ahogy az máshol is történik a világon.
Izrael szemében további probléma az, hogy miközben más konfliktusok után a menekültek rendszerint előbb-utóbb beilleszkednek azokban az országokban, amelyek befogadták őket, az izraeli-arab konfliktus esetében más a felállás. Az UNRWA segítségével a palesztinok menekültstátuszban maradnak Libanonban, Szíriában és Jordániában, nem alakítanak ott ki rendes egzisztenciát, abban a reményben, hogy egyszer majd visszatérhetnek Izrael területére, és ott esetleg saját államot alapíthatnak. Az ügynökség a menekültek leszármazottait is kérdés nélkül menekültként kezeli, amit szintén kritizál Izrael. A még fiatal zsidó állam vezetése egyébként 1949-ben maga is elismerte a menekültek visszatérési jogát, akkor azonban még csak néhány százezer palesztin élt külföldön, most pedig már több mint hárommillió.
Az ENSZ-ügynökség tevékenysége az izraeli kritika szerint ahhoz is hozzájárul, hogy a befogadó országok jogfosztott állapotban tartsák a palesztin menekülteket, mindenekfelett ne adjanak nekik állampolgárságot. Libanonban például azt is korlátozzák, hogy milyen típusú munkákat vállalhatnak a palesztinok. Részben ezeknek a jogkorlátozásoknak a következménye az, hogy a palesztinok nem új otthonukként, hanem egy átmeneti állomásként tekintenek arra az országra, ahol élnek.
Szintén visszatérő izraeli kritika volt az elmúlt évtizedekben, hogy az UNRWA iskoláiban olyan tankönyvekből tanítanak, amelyek Izrael-ellenességre nevelik a diákokat. Ezt az Európai Bizottság vizsgálata is megállapította, sőt, a tankönyvekben antiszemita és erőszakra buzdító részeket is találtak. Az Európai Parlament emiatt többször is amellett foglalt állást, hogy csak akkor folytassa az EU az UNRWA finanszírozását, ha ezeket a részeket eltávolítják a tankönyvekből.
Hogyan romlott meg végérvényesen a viszony?
Izrael és az UNRWA konfliktusokkal terhelt kapcsolatát végül a tavaly október 7-i terrortámadás futtatta zátonyra. A zsidó állam titkosszolgálata azzal gyanúsította meg az ENSZ-ügynökséget, hogy több tagja is részt vett a merényletek előkészítésében és végrehajtásában. Az érintetteket egyből elbocsátották a szervezetből, azzal az ígérettel, hogy ha a belső vizsgálat tisztázza őket, visszakapják az állásukat.
Pontosabban az érintettek egy részét bocsátották el, azokat, akik ellen elég bizonyíték állt rendelkezésre ahhoz, hogy megvizsgálják az ügyüket - Izrael több száz gázairól állította azt, hogy tagja az UNRWA-nak és valamelyik terrorszervezetnek is, de végül kilenc embert rúgtak ki az ügynökségtől. A vizsgálat lezárulta után az UNRWA azt közölte, „lehetséges, hogy néhány gázai munkatársuknak köze lehetett a Hamász tavaly októberi izraeli terrortámadásaihoz".
A másik gyakran ismételt kritika az, hogy a Gázai övezetbe küldött és az UNRWA által kezelt segélycsomagok egy részét ellopják a Hamász terroristái, majd aztán vagy maguk használják fel őket, vagy busás áron adnak tovább rajtuk. Ezt tavaly ősszel a Ciszjordániát irányító, mérsékeltebbnek tartott Palesztin Hatóság is megerősítette. Izrael pedig nemrég arról mutatott be bizonyítékokat, hogy a Hamász nemrég meggyilkolt vezetője, Jahja Szinvár (angol írásmóddal Yahya Sinwar) bunkerében is voltak ENSZ-es élelmiszercsomagok.
Mi az UNRWA válasza a vádakra?
Ahogy azt az előbb jeleztük, az ügynökség elismerte, hogy lehettek a soraiban terroristák, de kikéri magának, hogy ez alapján az egész szervezetet minősítsék. Aki megnyitja az UNRWA honlapját, azt elsőként egy június végén kelt véleménycikk fogadja, az ügynökség vezetője, Philippe Lazzarini tollából. A főtitkár legfontosabb megállapítása a következő:
Lazzarini szerint szörnyű az, hogy lejáratókampány zajlik egy ENSZ-ügynökség ellen, és ennek konkrét következményei is vannak, sok izraeli ugyanis a terroristák szövetségesének, és ezért célpontnak tekinti a segélyszervezet munkatársait. Az biztos, hogy az ENSZ-alkalmazottak óriási veszélynek vannak kitéve a Gázai övezetben: már több mint kétszázan haltak meg közülük a háború kezdete óta.
És az is biztos, hogy az UNRWA rendkívül kényes körülmények között volt kénytelen lavírozni a Gázai övezetben a Hamász 2007-es hatalomátvétele óta. A terrorszervezet 17 éve diktatórikus eszközökkel irányítja a nagyjából kétmilliós lakosságú zónát, így az ott tevékenykedő segélyszervezeteknek valamilyen szinten együtt kell működniük az iszlamistákkal.
A civileket gyakran élő pajzsként használó Hamásznak ráadásul érdeke is az, hogy ENSZ-alkalmazottakat csináljon a harcosaiból, hogy így nagyobb befolyása legyen a külföldről érkező segélyekre, és védettséget szerezzen a tagjainak. Az UNRWA 13 ezer, jórészt palesztin nemzetiségű gázai munkatársa között nyilván vannak tisztességes emberek is, és olyanok is, akik szélsőséges iszlamisták, és a laza ellenőrzéseket kihasználva beszivárogtak az ENSZ-ügynökség soraiba.
Az UNRWA egyébként üzemeltet egy olyan oldalt is, ahol tételesen reagálnak az őket ért vádakra. Részletesen taglalják például azt, hogy milyen bonyolult rendszerrel igyekeznek megakadályozni, hogy bármilyen szereplő szisztematikusan el tudja téríteni a rászorulóknak szánt segélyeket. A saját létesítményeik terroristák általi megszállásával kapcsolatban pedig azt írják, hogy ez előfordul fegyveres konfliktusok során, de ők mindig határozottan elítélik, ha ilyen eset történik.
Mi lesz most a gázai menekültekkel?
A gond az, hogy bár a gázai háború és az azt megelőző terrortámadás rávilágított az UNRWA-val kapcsolatos ellentmondásokra, eközben minden korábbinál nagyobb szükséget teremtett az ügynökség humanitárius tevékenységére is. A háborús övezetben élő palesztinok ellátását jórészt az UNRWA végzi, emberek százezreinek, ha nem millióinak juttat élelmiszert és biztosít orvosi ellátást.
Mindez mostantól komoly akadályokba fog ütközni amiatt, hogy október végén az izraeli parlament betiltotta az UNRWA izraeli működését. Ez azt jelenti, hogy az ügynökség ezentúl nem működtethet képviseleti irodát, nem nyújthat semmilyen szolgáltatást, és nem végezhet semmilyen tevékenységet sem közvetlenül, sem közvetve Izrael területén. Az izraeli hatóságok tagjai pedig semmilyen formában nem működhetnek együtt az UNRWA alkalmazottaival.
A szervezet egyik vezetője, William Deere azt mondta a BBC-nek, hogy ez gyakorlatilag ellehetetleníti a tevékenységüket: a munkatársaik nem kaphatnak majd vízumot, nem engedik át őket az ellenőrzőpontokon, és nem mozoghatnak biztonságos körülmények között a Gázai övezetben. Az ENSZ Világélelmezési Programjának vezérigazgatója, Cindy McCain pedig kijelentette, hogy az UNRWA munkatársai nélkül lehetetlen lesz eljuttatni az élelmiszer- és gyógyszersegélyeket a gázai menekülteknek.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a rászorulók segélyezését fenn kell tartani az UNRWA nélkül is, de abban, hogy ez egyáltalán lehetséges, nemcsak a segélyszervezetek vezetői, hanem az EU és az Egyesült Államok is kételkednek. Az új helyzet legnagyobb kárvallottjai így könnyen lehet, hogy azok az emberek lesznek, akik már eddig is rengeteget szenvedtek a háború szűk 13 hónapja alatt.