Óriási különbség van az EU-n belül az autóvezetői stresszpontszámban.
Bedugult autópályák, tátongó kátyúk, veszélyes utak. Mindez könnyen Lengyelországból csinálhatja a kezdő sofőrök „végső főellenségét”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Czechvignette.cz új tanulmánya szerint Lengyelország úthálózata a legnehezebben kezelhető Európában: 99,43 pontot kapott a 100-ból. A jelentés az autópályákat olyan szempontok alapján rangsorolta, mint a torlódások mértéke, az utak minősége és a gépkocsisűrűség: minél magasabb a pontszám, annál stresszesebbek az utak.
Lengyelországban a legmagasabb forgalmi torlódási szintek (54,77) párosulnak gyenge útminőséggel (4,3 a 7-ből) és – ami még súlyosabb – az egyik legmagasabb, egymillió lakosra jutó közúti halálozási rátával (52).
Lengyelország első helyezése „nem meglepő” – mondta a Czechvignette.cz vezérigazgatója, Mattijs Wijnmalen az Europe in Motionnak –, mivel „több jármű közlekedik az utakon, mint amennyit az infrastruktúra kényelmesen elbír”.
„Egy kezdő sofőr, aki Németország felől, az A18-as régebbi szakaszán lép be Lengyelországba, azonnal erős abroncszajt tapasztal autópálya-tempónál, amely csak ott mérséklődik, ahol megváltozik az útszakaszért felelős körzeti fenntartó” – mondta. „Ez a hirtelen váltás az út minőségében valóban megterhelő, függetlenül az országos átlagtól.”
A szomszédos Csehország a második helyen áll, 94,92-es stresszpontszámmal, amit a magas forgalmi torlódás (53,5) és az átlag alatti útminőség (3,9 a 7-ből) indokol.
Az országban a rangsor egyik legmagasabb gépkocsisűrűsége is tapasztalható: ezer lakosra 608 nyilvántartásban szereplő jármű jut, ami tovább terheli az amúgy is zsúfolt úthálózatot.
A helyszíni megfigyelések további, rejtett stresszfaktorokra is rávilágítottak – például a D5-ös, erősen teherszállításra használt folyosón hirtelen jelentkező, nullalátótávolságú ködfoltokra, illetve a D3-ason kialakított zavaros építési zónákra, amelyek az összes forgalmat keskeny, közös párhuzamos utakra terelik – áll a tanulmányban.
Románia, Bulgária és Görögország: a „kíméletlen” trió
A top ötös fennmaradó helyeit kelet-európai országok foglalják el: harmadik Románia, majd Görögország és Bulgária következik.
Itt az utak általában kevésbé zsúfoltak, ugyanakkor veszélyesebbek is: a vizsgált országok közül itt a legmagasabb az egymillió lakosra jutó közúti halálozási ráta.
A romániai utak különösen „kivételesen kíméletlenek a kezdő sofőrökkel” – mondja Wijnmalen –, mivel „már az útfelület állapota is önmagában veszélyforrássá válik, mielőtt egyáltalán a torlódás szóba kerülne”.
Agresszív sebességkorlátozás-csökkentések – például 130-ról 40 km/órára rövid szakaszon – további nyomást jelentenek a tapasztalatlan sofőrökre, akiket rendszerint szigorúan figyelnek a kamerák és a rendőrségi ellenőrzések.
Itália összesítésben a hatodik helyen áll, nagyrészt az ország jelentős gépkocsisűrűsége miatt, ahol szinte minden lakosra jut egy nyilvántartásban szereplő jármű.
A skála másik végén Svédország, Dánia, Norvégia, Hollandia és Spanyolország bizonyultak a legkevésbé stresszes vezetési helyszíneknek.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a rutintalan sofőröknek?
A tanulmány szerint a sofőrök számára az átmeneti helyzetek szoktak a legmegterhelőbbek lenni.
Ilyen például az első néhány kilométer egy új országba való átlépés után, amikor egy építési zónában hirtelen megszűnik egy sáv, vagy egy ismeretlen útdíjkapun kell áthaladni.
„Olyan országokban, mint Bulgária és Románia, a kamerás ellenőrzés abban a pillanatban elkezdődik, hogy felhajt az ember az autópályára – megbízható türelmi idő nélkül.”
„Ez az azonnali nyomás szintje egyszerűen nem látszik a fő mutatókban, pedig éppen itt dől el, hogy egy kezdő sofőr önbizalma erősödik vagy megtörik” – teszi hozzá Wijnmalen.
A tanulmány a TomTom Traffic Index, az ETSC 2025 PIN-jelentés, a Világgazdasági Fórum, az Eurostat és a World Population Review adataira támaszkodott.