Ateista apjára hivatkozva megkeresztelkedett, és felvette a szerb Nemanja nevet. Az Európai- és a Szovjetunió bürokratái között nem lát különbséget, miközben rajong Putyinért, aki visszasírja a Szovjetuniót, vagy legalább a méretét. A Krím elcsatolását jogosnak tartja. Ő Emir Kusturica.
HIRDETÉS„Az a gond az Európai Unióval, hogy adminisztratív úton kell igazolni az európai elkötelezettséget, nem pedig a kultúrával” – ezt válaszolta Emir Kusturica 2016-ban az Euronews riporterének kérdésére: vajon sikertörténet lesz-e Szerbia uniós csatlakozása.
A rendező az uniós biztosokat a hajdani szovjet apparátushoz hasonlította, ahol a rendszert nem megválasztott, hanem kinevezett tisztségviselők irányították.
A kerítéseket elítélte, mert „lerombolják a szabadság koncepcióját”, annak ellenére, hogy „évezredekig fejlesztettük a szabad piacot, a gondolkodás szabadságát, az egyenlőséget, a testvériséget”. Számára úgy tűnt: „Nyugat-Európa a kerítések pártján áll”, miközben szemmel láthatóan megfeledkezett az egy évvel korábban épült tényleges magyar határzárról.
Hogy az európai és a szovjet tömb összehasonlítása nem véletlen, azt 2019-ben, szintén az Euronewsnak adott interjújában csak megerősítette.
„Az Európai Unió rendszere engem nagyban emlékeztet a Szovjetunióra: nem megválasztott emberek vezetik, hanem azok, akiket kijelöltek a feladatra” – mondta Kusturica, akinek személyisége megosztó. Sokan zseninek tartják, mások szerint köpönyegforgató, és ellentmondásos politikai eszmék támogatója. Közömbösen senki sem viszonyul iránta.
Nincs abban semmi kivetnivaló vagy megbotránkoztató, ha valakinek Brüsszelről Moszkva jut az eszébe, elvégre – a rendező hasonlatával – a vélemény szabad.
Kusturica esetében hovatartozásának és nézeteinek az evolúciója érdekes, kivált annak tükrében, hogy az EU ostorozása után az orosz elnök kegyeit keresi, aki a szovjet módszerekre emlékeztető eljárással nevezi ki vagy meneszti apparátusának tagjait, a Szovjetunió 1991 decemberében bekövetkezett összeomlását pedig a „történelmi Oroszország szétesésének” tekinti.
A karrier
„A fasizmus ukrajnai dicsőítéséről alkotott véleményünk egybecseng” – jelentette ki Vlagyimir Putyin a Kusturicával folytatott legutóbbi, a Kremlben folytatott találkozója után, április elején. Ezúttal is az emlékezetes, hatméteres asztalnál fogadta vendégét, de sokkal közelebb ültek egymáshoz, mint amikor az orosz elnök, nem sokkal az Ukrajna ellen indított invázió előtt a magyar miniszterelnököt fogadta.
A rendező a maga részéről köszönetet mondott Putyinnak a „személyes történelmi igazságosságért”, amely – szavai szerint – mindig is jellemző volt a szláv népekre.
Kusturica ezután kendőzetlenül tért át a lényegre: egy, a pályafutását megkoronázó triptichonra, klasszikus orosz irodalmi művek alapján. Dosztojevszkijnek, Gogolnak és Tolsztojnak állítana emléket, sőt, negyedik elképzelése szerint akár a kortárs Jevgenyij Vodolazkin regényét is megfilmesítené – írta a 444.
Karrierjének ilyen módon történő lezárása egybeesne Putyin új világának hajnalával – érvelt a rendező, aki az elnök támogatását kérte álmai megvalósításához. Putyin hiúságának nyilván jól esett a legyezés, mert arról biztosította vendégét, hogy túl korai karrierjének lezárásáról beszélni.
Az elnök és a rendező régi ismerősök: Putyin például 2007-ben a Moszkvai Filmfesztivál zsűrijének tagjaként fogadta Kusturicát, akit három évvel korábban ugyanott életmű-díjjal tüntettek ki.
Oroszország iránti rajongása okán felmerült benne az állampolgárság is. „Van már szerb és orosz állampolgárságom, miért ne lenne orosz is?” – vetette fel tavalyelőtt a TASZSZ-nak adott interjújában.
Az elismerések
Emir Kusturica filmesként több tucatnyi díjat zsebelt be: egyebek között a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve-díjat Berlinben az Arizonai álmodozókért, és az Ezüst Oroszlánt Velencében a Macska-jajért.
Miután a jugoszláv, francia, német és magyar koprodukcióban készült Undergrounddal 1995-ben Cannes-ban Aranypálmát, a fődíjat nyerte el, ugyanannak az évnek a végén váratlanul bejelentette, hogy felhagy a filmezéssel.
„Szeretném tájékoztatni a barátaimat és ellenségeimet, hogy a 41. életévemben abbahagytam a filmek gyártását” – írta rövid közleményében. Nem fejtette ki döntésének hátterét, de köztudottan megrendítette, hogy egykori honfitársai, a bosnyákok és néhány francia értelmiségi ötödik játékfilmjét szerbbarát propagandának minősítette. Az Underground Jugoszlávia történetét idézi fel a második világháborútól a balkáni háborúk kitöréséig a kilencvenes évek elején.
„Az Underground elismerésével a cannes-i zsűri úgy vélte, hogy egy virágzó képzelőerővel rendelkező alkotót tisztelt meg. Valójában a bűnügyi klisék szolgalelkű illusztrátorát tüntette ki” – hőzöngött például csupán Kusturica nézetei alapján Alain Finkielkraut francia filozófus és író még azelőtt, hogy látta volna a filmet. Aztán megnézte, és kijelentette: rosszabb, mint korábban gondolta.
Az Underground – amely egy Amerikába emigrált, szarajevói születésű regényíró, Aleksandar Hemon szerint azzal védelmezte a szerb atrocitásokat, hogy egy kollektív, veleszületett és vad őrület következményei – mindenesetre hatalmas bukta volt a mozikban.
HIRDETÉSA CCCP
Fogadkozásával ellentétben Kusturica azóta sem hagyott fel a filmezéssel, sőt más műfajaiban is kipróbálta magát. Maradonáról egy dokumentumfilmet készített. A focicsillag 2005-ben Belgrádba utazott a forgatásra, és az alkalmat kihasználva mezt cserélt az akkori szerb miniszterelnökkel, Vojislav Koštunicával.
Három évvel később Kusturica a nem a demokráciáról elhíresült Belaruszban lépett fel Zabranjeno pušenje, a Tilos a dohányzás elnevezésű rockegyüttessel, amelyben időnként maga is játszott.
Minszkben egy Gagarinos, CCCP feliratú pólóban állt a színpadra, annak a Szovjetuniónak a jelzésében, amelyhez később oly becsmérlőleg hasonlította az EU-t.
A névváltoztatás
Apai nagyanyja „szorosan kötődött a muszlim rítusokhoz” – emlékezett vissza 1993-ban, ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy apja „egyáltalán nem volt vallásos”. Az 1954-ben Szarajevóban született Emir Kusturica magát jugoszlávnak tartotta még a balkáni háborúk után is, egészen 2000-ig.
„Senki sem tökéletes” – ezt válaszolta egyszer kissé ingerülten Cannes-ban, ahol azt kérdezték tőle: miért nem hallatta a hangját a később háborús bűnökért elítélt Miloševićtyel szemben.
HIRDETÉSA rendező Hajrudin Krvavac volt apja egyik barátja. Az ismeretségnek köszönhetően a 17 éves Emir középiskolásként egy nyúlfarknyi szerepet kapott a Valter Szarajevót védi című partizánfilmben, amelyet Krvavac rendezett.
A film iránti rajongása korábban kezdődött, így magától értetődő volt, hogy Kusturica ezt a szakmát választja. A már akkor jeles prágai filmakadémián szerzett diplomát 1978-ban, három évvel később pedig elsőfilmesként Ezüst Oroszlánt kapott Velencében az Emlékszel Dolly Bellre? című vígjátékáért. Második filmjéért, A papa szolgálati útra ment című alkotásáért 1985-ben Cannes-ban Arany Pálmát kapott, és Oscarra is jelölték az idegen nyelvű filmek kategóriájában.
Az ezredforduló környékén még a reformernek számító Ante Marković jugoszláv kormányfő elkötelezett híve volt, aztán egy váratlan fordulattal, 2005-ben, a szerbek szent ünnepén, Đurđevdanon, Szent György napján egy montenegrói ortodox kolostorban megkeresztelkedett, és felvette a szerb Немања, azaz Nemanja nevet.
„Az apám ateista volt, és mindig szerbnek vallotta magát. Lehet, hogy muszlimok voltunk 250 éven át, de azelőtt ortodox volt a vallásunk. Mélyen legbelül szerbek maradtunk, és ezen a vallás sem változat” – ezzel védekezett azok ellen a vádak ellen, hogy megtagadta és elárulta bosnyák gyökereit. Szokatlan persze, hogy valaki ateizmusra hivatkozva veszi fel a keresztséget.
Az evolúció
Evolúciójának folytatása törvényszerű volt.
HIRDETÉS„Ha angol lennék, nagyon is Putyin-ellenes lennék. Amerikaiként harcolnék ellene, de ha orosz lennék, rá szavaznák” – idézte a RIA Novosti 2012-ben. Abban az évben Emir/Nemanja Kusturica részt vett az orosz elnök harmadik beiktatásán a Kremlben.
Két évvel később zenekarával „Jaltában, az orosz régióban” lépett fel, és nem titkolta, hogy a Moszkva által elcsatolt Krím-félszigetet az „Orosz Föderáció részének” tartja.
Ezek után senkit sem lepett meg, hogy Milorad Dodik 2018-ban a bosznia-hercegovinai államszövetség elnökségi tagjaként Emir Kusturicát nevezte ki tanácsadójának.
A külcsín
Kusturica Az élet egy csoda című, 2004-ben bemutatott filmjéhez építtette meg díszletként Szerbiában Drvengradot, a Favárat. Azóta zarándokolnak ide a mélyen hívő szerbek, köztük Novak Đoković világelső teniszező, akiről helyben egy utcát is elneveztek.
Németül – paradox módon – Küstendorfnak, tengerparti falunak nevezik a díszletet, holott Szerbiának nincs kijárata az Adriára, és itt telepedett le Kusturica is családjával.
HIRDETÉSA Favárban fapados filmfesztivált rendeznek, ahol a vörös szőnyeget és a fekete csokornyakkendő helyett inkább csizmát és meleg pulóvert viselnek a meghívottak, köztük Johnny Depp, Monica Bellucci, Nyikita Mihalkov, Gael García Bernal, Abel Ferrara, Kim Ki-duk, Audrey Tautou és Matt Dillon.
Alig 10 kilométerrel odébb épült meg Kamengrad, a Kővár, más néven Andrićgrad, ahol a Nobel-díjas Ivo Andrić Híd a Drinán című regényét filmesítik meg.
Az egyik falfestményen a rendező Emir Kusturica mellett Milorad Dodik, Gerard Depardieu, Novak Đoković és Monica Bellucci mögött a háttérben felbukkan a fiatal Vlagyimir Putyin is.