Szerbiának – Magyarországhoz hasonlóan – nincs kijárata a tengerre. A Horvátországon át érkező olaj látja el nyersanyaggal. A szerb olajcég többségi tulajdonosa orosz. Washington szankciókkal sürgeti távozásukat, a helyükre pályázó Mol pedig megmenthetné Szerbiát az üzemanyaghiánytól és válságtól.
„Szerbiában a szankciókkal sújtott oroszok az olajtársaság többségi tulajdonosai, tehát a szerbeknek lépniük kell. Elméletileg a Mol szerepet játszhat ebben, mert a térség egyik legerősebb energiavállalata” – idézte több szerb hírportál is Szijjártó Pétert, aki a RIA Novosztyi hírügynökség Az igazság órája című műsorának nyilatkozott.
Belgrádban tűkön ülve várják a mielőbbi megoldást azok után, hogy az Egyesült Államok hat halasztás után október 9-én élesítette a már az év elején a szerb NIS olajvállalat ellen kilátásba helyezett büntetőintézkedéseket, amelynek egyetlen oka az, hogy a vállalat többségi tulajdonosai oroszok. Azon a napon leállt az olajszállítás az Adria-kőolajvezetéken, amelyet a horvát Janaf üzemeltet, és amely az Adriai-tenger partjától Közép-Európába szállít kőolajat. A szerb olajipari vállalathoz, a NIS-hez tartozó kutakon azóta nem lehet nemzetközi bankkártyákkal fizetni, az olajvállalat pedig nem bonyolíthat le országok közötti pénzügyi tranzakciókat.
A Horvátországon át érkező nyersolajat a Belgrád melletti, pancsovai finomítóban dolgozzák fel. A számítások szerint november 25-én elapad a nyersanyagkészlet, azaz leáll az üzemanyagok előállítása.
Már ezen a héten megoldást várok a NIS problémájára – jelentette ki Dubravka Đedović Handanović, szerb bányászati és energiaügyi miniszter.
Az érdekszféra
Hogy érthető legyen: Washington elvárja, hogy a NIS többségi tulajdona ne legyen orosz kezekben.
„Az államosítás lehetne az egyetlen kibúvó a szankciók alól, de ez az utolsó dolog, amit megtennék” – jelentette ki a szerb elnök röviddel azelőtt, hogy október 9-én reggel hatkor életbe léptek az amerikai büntetőintézkedések a NIS, a Szerbiai Kőolajipari Vállalat ellen. Attól a pillanattól kezdve tilos volt üzletelni és pénzügyi tranzakciókat lebonyolítani a több mint ötezer alkalmazottat foglalkoztató óriáscéggel, amely két finomítót és 330 benzinkutat üzemeltet Szerbiában, további néhány tucatot pedig a térségben.
A NIS Romániában, Bulgáriában és Bosznia-Hercegovinában is cégtulajdonos. Ezek a vállalatok beszüntették tevékenységüket, és bezárták töltőállomásaikat a szankciók bevezetése után. A veszteség ebben a három országban eddig körülbelül 250 millió euróra rúg – amin a tulajdonosi hányad arányában osztoznak.
A már régen belengetett amerikai szankciókat szeptemberben a tulajdonosi szerkezet részleges módosításával próbálták kibekkelni – egyben hetedszer is haladékot kértek bevezetésükhöz. A fő részvényes az orosz Gazpromnyeft 45 százalékkal, valamint egy csereüzlet után a hozzá köthető, szintén orosz, szentpétervári Intelidzsensz valamivel több mint 11 százalékkal. Ez utóbbi anyavállalatától, a Gazpromtól örökölte a részvényeket. A szerb állam részesedése alig 30 százalék, a kisbefektetők és az alkalmazottak pedig a fennmaradt részvényeken osztoznak – hányaduk nem éri el a 14 százalékot.
Az orosz többségi tulajdon csak kivásárlással vagy államosítással szüntethető meg. Az elsőre nincs pénz, a második megoldásra Aleksandar Vučić nem hajlandó, az orosz tulajdonos pedig önszántából nem kíván kihátrálni a piacról, ahol Vučić szerint egyrészt „megvetették a lábukat”, másrészt politikai motiváció fűzi őket a maradáshoz abban a régióban, amelyet az érdekszférájuknak tartanak.
Az idő múltával és a finomítóban maradt nyersolaj fogytával az elnök váratlanul változtatott korábbi álláspontján, és bejelentette: Szerbia akár felárat is hajlandó fizetni, hogy megszerezze a Gazprom többségi részvénycsomagját.
„Azt javaslom, kínáljunk magasabb árat. Készen állunk akár többet is fizetni” – jelentette ki Aleksandar Vučić a kormányülésen, amit élőben közvetítettek. A vásárlás csak a költségvetés átcsoportosításával vagy külföldi hitelezők bevonásával finanszírozható.
A lehetséges megoldás
Az amerikai büntetőintézkedések élesítése óta intenzív háttértárgyalások folynak az Intelidzsensz 11,3 százalékos részvénypakettjének a megvásárlásáról is.
A legesélyesebb vevőnek a Molt tartják, pedig korábban a horvát állam is érdeklődést tanúsított a NIS megvásárlása iránt. Abban az esetben mi megvesszük a horvát villanygazdaságot – utasította el az ajánlatot a szerb elnök.
A dolgok jelenlegi állása szerint a válság november 25-ig megoldódhat – reménykedik a belgrádi NIN hetilap, amely szerint az oroszok bíznak a magyar Molban, azaz Orbán Viktor miniszterelnökben.
A lap értesülései szerint moszkvai delegáció látogat Budapestre, hogy az ügylet részleteiről egyeztessen. Van azonban még egy potenciális vevőjelölt, egy abu-dzabi sejk.
Az oroszok mindenesetre úgy vélik, hogy a tulajdonosi szerkezet módosulásával az amerikai pénzügyminisztérium Külföldi Vagyont Ellenőrző Hivatala, az OFAC akár már november vége előtt felfüggesztheti a szankciókat.
Az orosz küldöttség és a szerb hatóságok közötti tárgyalások kezdetben döcögtek, és csak akkor gyorsultak fel, amikor képbe kerültek a lehetséges jelöltek. Moszkva – úgy tudni – pozitív visszajelzést kapott az Egyesült Államoktól, amely elfogadhatónak tartja, és támogatni fogja a magyarok, vagyis a Mol belépését a tulajdonosi struktúrába.
A háború vége?
Az adásvétel még nem teljesen eldöntött. Az oroszok úgy vélik – és ehhez elvi visszajelzést is kaptak –, hogy üzenetük, miszerint hajlandók lemondani tulajdonrészük bizonyos hányadáról, elegendő a szankciók átmeneti vagy részleges feloldásához.
Az elkövetkező hónapokban fog kiderülni, hogy fennmaradó tulajdonrészüktől is hajlandók-e megválni – amint arról Moszkva próbálja biztosítani az OFAC-ot –, vagy csak megpróbálnak időt nyerni egy szélesebb körű megállapodáshoz az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok között.
Diplomáciai körökben ugyanis azt rebesgetik: a Kreml számítása szerint az ukrajnai háború 2026 tavaszán véget érhet. Ezért nem állnak készen olyan engedményekre, amelyekre most éppen nincs szükségük.
A Vszevold Sztanyiszlavovics Vorobjov vezette Intelidzsensz a korábbi résztulajdonos, a Gazprom leányvállalata, amely abban a reményben került képbe, hogy újabb haladékot lehessen kicsikarni az amerikai adminisztrációtól.
A tengeri kijárat
Eddig nem sikerült elérni a haladékot, ugyanakkor Szerbia három hónapos határidőt kapott arra, hogy vevőt találjon a NIS-re, vagy legalábbis a tulajdonosi szerkezet olyan megváltoztatására, amellyel az orosz tulajdonosi kör kisebbségbe kerül – jelentette be a Reuters szerint a szerb energetikai miniszter.
Belgrádban úgy tudják: az összesen 56 százalékos részesedéssel rendelkező orosz tulajdonosok hivatalosan tájékoztatták az OFAC-ot arról, hogy készen állnak a vállalati irányítás átruházására egy harmadik fél számára.
Az amerikai elvárás egyébként, hogy az orosz tulajdonosok teljesen kivonuljanak a szerb piacról. A szerb olajpiac érdekessége, hogy az országnak ugyanúgy nincs kijárata a tengerre, mint Magyarországnak – amire hivatkozva Orbán Viktor mentességet kért Donald Trumptól a szankciók alól.
Szerbia ráadásul korábbi ádáz ellensége, Horvátország közvetítésével jutott nyersolajhoz – annak az országnak a beiktatásával, amellyel három évtizede még hadban állt.
Amikor a NATO légi ereje 1999-ben folyamatos bombázással kényszerítette ki, hogy a jugoszláv katonák kivonuljanak Koszovóból, az újvidéki és a pancsovai finomító is megsemmisült. Mindkettőt helyreállították, de csak a pancsovai alkalmas üzemanyag előállítására.
A Dmitrij Medvegyev akkori orosz kormányfő-helyettes vezette küldöttség 2008. december 24-én írta alá a szerződést a szerb olajvállalat többségi tulajdonának megvásárlásáról – nagyjából 400 millió euróért.
Az Adria-kőolajvezeték
Magyarországot az Oroszországból induló Barátság kőolajvezeték látja el nyersolajjal, aminek a névleges éves kapacitása csaknem 14 millió tonna, az érkező mennyiség azonban ennél jóval kisebb, 8 millió tonna. A százhalombattai Dunai Finomító három forrásának egyike, 60 százaléka a vezetéken érkező orosz olaj, 10 százaléka a hazai termelés, 30 százaléka pedig az Adria-kőolajvezetéken, a Janafon érkező, alternatív eredetű nyersanyag.
A Janaf kapacitása évi 10 millió tonna.
A Mol ez eltelt években 170 millió dollárt költött arra, hogy el tudja szállítani és feldolgozhassa a tengerről érkező szállítmányt. További 500-700 millió dolláros befektetést és 2-4 évet igényel, hogy teljesen átálljon a Janafon áramló olaj finomítására.
Miután a magyar kormány azzal vádolta Zágrábot, hogy háborús nyerészkedésre használja fel a vezetéket, Andrej Plenković miniszterelnök a koppenhágai csúcsot kihasználva arról próbálta meggyőzni Orbán Viktort, hogy országa nem él vissza a szállítási költségekkel, viszont készen áll arra, hogy ellássa olajjal a magyar finomítót.
A Mol tárgyalásokat kezdeményezett, hogy tulajdoni részesedést szerezzen a horvát állam többségi tulajdonában álló Adria-kőolajvezetékben, a cégvezetés azonban ezt kereken elutasította.
A bolgár Lukoil
A magyar állam a Lukoil bolgár érdekeltségei iránt is vásárlási szándékot tanúsított – legalábbis erre utalt a magyar külügyminiszter.
„Egyértelmű, hogy a magyar energiaszektor érdekelt ezekben tárgyalásokban” – mondta Szijjártó Péter.
A szankciókkal sújtott orosz olajvállalat külföldi érdekeltségeit legkésőbb december 13-ig kell értékesíteni. Az amerikai Chevron például a Lukoil kazahsztáni és nigériai leányvállalataira feni a fogát. Bulgária esetében azonban a Lukoil értékesítési határidejét a jövő év április 29-ig meghosszabbították.
Egy parlamenti bizottság azonban nem húzta az időt: kevesebb mint fél perc alatt döntött arról, hogy az ország egyik legértékesebb vállalatának irányítását egy állami vezető veszi át, aki akár el is adhatja a burgaszi finomítót.
Amennyiben a Lukoil bulgáriai érdekeltségének esetleges magyar vásárlója segítségre szorul, „természetesen támogatni fogjuk, mert a magyar energiacégek hatékony működése és megerősödése a térségben nemzetgazdasági érdekünk” – mondta Szijjártó Péter.